Egyszerűen imádom Greta Gerwig művészfilmjeit! És amellett, hogy a rendezői munkán túl ő maga gyúrta át a forgatókönyvet, olyan színészi gárdát válogatott maga mellé, amitől a mozi többszörösen kihagyhatatlanná vált! Hogy legyen összehasonlítási alapom, a 2019-es magyarországi bemutató másnapján megnéztem az 1994-es változatot is. Írásom apropója, hogy az összehasonlítást most mindenki megteheti, hiszen a 2019-es feldolgozás pár hónapja elérhető a Netflixen, a ’94-es verzió pedig az Apple TV-n! Addig is spoilermentes kritika következik.
A hetedik feldolgozás csábereje
A 2019-es Kisasszonyok verzió olyan, mint egy gyönyörű, színes-illatos, táncoló karácsonyi képeslap. Mesés képi világa, fergeteges színészi játékai, izgalmas forgatókönyv-írói és rendezői megoldásai, csodás jelmezei teszik különlegessé ezt a feldolgozást.
A 2017-ben öt Oscar-díjra jelölt Lady Bird író-rendezője, Greta Gerwig ezúttal olyan amerikai klasszikust vitt filmre, melynek ez már a hetedik feldolgozása.
A Lady Bird főszereplője, Saoirse Ronan alakítja a lázadó írónőt, Jo March-ot. Emma Watson a szerényebb életet élő nővért alakítja, Meg-et, Florence Pugh pedig az ambiciózus, ám elkényeztetett Amy-t. Laura Dern játssza a filmben a jólelkű, bölcs anyát, Marmee-t, a zsörtölődő nagynénit pedig a mindig zseniális Meryl Streep!
A történet dióhéjban
Az alaptéma az örök klasszikus női emancipáció, társadalmi szerepvállalás: míg az apa a polgárháborúban harcol, az öt nő kénytelen férfi nélkül boldogulni. A négy nővér bármit megtenne egymásért. És ami a bátorságon, erőn és összetartáson túl közös bennük: eszük ágában sincs szerelem nélkül férjhez menni.
A film előzetese 2019-ben
Érdemes ennyiszer adaptálni valamit?
Egy ennyi feldolgozást megélt műnél felmerül a kérdés, van-e szükség további adaptációra – a filmet látva, a válasz a határozott igen! Összehasonlításként a szintén nagysikerű ’94-es adaptációt választottam Winona Ryder, Susan Sarandon, Kirsten Dunst és Christian Bale főszereplésével.
Sokkal hitelesebbnek és őszintébbnek éreztem Saoirse Ronantól a szenvedélyes, önálló, házasságtagadó írónő szerepét, mint Winona Rydertől. Ahogy Florence Pugh Amy-alakítása is lekörözi Kristen Dunst ’94-es szereplését. Hogy Meryl Streepről már ne is beszéljünk, aki az éles nyelvű, goromba March néni figurájaként remekel az újabb változatban.
Emma Watsonnak nem vagyok nagy rajongója, szerintem tipikusan a két érzelmet megjeleníteni tudó színésznők csapatát erősíti, de a 2019-es filmben Meg szerepében egészen belopta magát a szívembe. A Marmee-t alakító Laura Dern viszont megközelíteni sem tudta a ’94-es változat Susan Sarandonját, akiről valóban elhittem, hogy a legszenvedélyesebb, legbölcsebb, legtalpraesettebb anya kerek e világon. A ’94-es Beth (Claire Danes) alakítása is sokkal meggyőzőbb volt, mint a ’19-es remake-ben szereplő Eliza Scanlené. A Laurie-t megtestesítő Christian Bale ’94-ben viszont épp oly tenyérbemászó volt számomra, mint Timothée Chalamet 2019-ben.
1994 kontra 2019
Az isteni színészi játékon túl a varázslatos képi világ, a menő kosztümök és a forgatókönyv érdekes feldolgozása teszi talán remekebbé a legújabb remake-et.
Roppant izgalmas, hogy Gerwig nem időrendben tárja elénk az eseményeket. Múlt és jelen folyamatosan válaszol egymásnak e filmben. Kiváló feszültségfokozó! Fantasztikus az is, hogy bár kosztümös filmet nézünk, mégsem érzünk rajta szemernyi port sem. Modern, pörgős és vicces lett ez a feldolgozás.
Egy zenész barátom nyilatkozta egyszer egy interjúnkban, hogy feldolgozni csak akkor szabad valamit, ha tudunk újat hozzáadni. A Kisasszonyok 2019-es változatában ez abszolút mértékben sikerült!
Ha rajtam kívül más is éhezik a karácsonyi hangulatra a nyár közepén, annak kifejezetten ajánlom az összehasonlítgatós játékot. És aztán ossza meg velünk, melyik verzió tetszett jobban!
