Hány koncerten játszott az utóbbi két hónapban?
Lassan már nem is követem, de van mit pótolni az elmúlt időszak után, s ezekben a hetekben nemcsak hangversenyeket, hanem mesterkurzusokat is adtam. A koncerteket tekintve főként a kamarazenéé volt a főszerep, bár Beethoven hegedűversenyét is eljátszottam. A versenyművek elé helyezném a kamarazenét, már csak a szólószerep állandó változása és irodalmának gazdagsága miatt is. Gulyás Mártával például Salzburgban és Mozart édesanyjának szülőhelyén, Sankt Gilgenben muzsikáltunk, a zene világnapja tiszteletére pedig már Budapesten, a Klebelsberg Kultúrkúriában játszottam Lajtha László darabjaiból Marczi Mariann-nal. Az őszre tervezett sorozatom, a hegedűfesztivál, amelyen szintén fontos szerepet kap a kamarazene és Bartók, decemberre tolódott, akkor várjuk ismét az érdeklődőket a gödöllői kastélyba. A fellépések sorában mindig különlegesnek számítanak az összkiadás-sorozatok. Az évadban is akad egy ilyen rendhagyó, öt hangversenyből álló széria, Schubert trióit adjuk elő Camille Thomasszal és Farkas Gáborral, az első est november végén lesz.
A Zeneakadémia Solti Terme ad otthont az összkiadás-koncerteknek, ahol már több mint három és fél évtizede, 1984 óta foglalkozik fiatalokkal. Alig indult el hegedűművészi karrierje, már arról beszélt egy interjúban, hogy a tanítás ugyanolyan fontos, mint a koncertezés. Miért gondolta így?
A magyar tradíciók a fejekben, a kezekben élnek tovább, s ezt a tudást át kell adni, mert ha nincs, aki mindezt megtanítsa, akkor bármilyen doktori disszertáció összegezheti a hagyományokat, az nem fog segíteni. Pontosan meg kell fogalmazni a növendékeknek, mi a különbség a francia, az orosz vagy a magyar iskola között, és ezt a tudást nem csupán a koncertpódiumokon, hanem az osztálytermekben is meg kell osztani. Örülök, hogy szeptembertől már nemcsak a Liszt Ferenc Zeneakadémián tanítom ezeket a hegedűs tradíciókat, hanem a pécsi egyetemen is. Tavasszal kértek fel néhány óra megtartására, ennek elterjedt a híre, így szeptembertől már öt pécsi növendékem is van a kilenc budapesti fiatal mellett.
A magyar hegedűs hagyományt szinte első kézből vehette át, hiszen tanára, Halász Ferenc Zathureczky-növendék volt, s ön egy évig játszhatott még Zathureczky hangszerén is.
A hazai hegedűs tradíciót tekintve visszanyúlnék még az ő mesteréig, Hubay Jenőig. Akinek Zsolt Nándor volt a tanársegédje, tőle pedig édesapám, az én első hegedűtanárom tanult…
Így tényleg első kézből sajátíthattam el az igazi Hubay-hagyományt.
S úgy vélem, Hubay Jenőnek már az élete is példaadó, hiszen huszonhárom éves volt, amikor a brüsszeli akadémián tanszékvezetőnek kérték fel a legnagyobb mesterek, mert világszínvonalú volt a tudása. Amikor később, a magyar kultuszminiszter hívására hazatért, nyugati tapasztalatait igyekezett a helyi viszonyokra alkalmazni, és megalapította az iskoláját. Elképesztő kisugárzással bírt, s az itthoni oktatási metódusa is különleges volt. Kevés alkalommal tanított egy hónapban, akkor azonban intenzíven oktatott, az óráinak esszenciája máig hatással van zeneiségünkre. Összegyűjtötte a növendékeket, akik egymásnak játszottak, s ez is elképesztően hatott mindannyiukra. Elég végignézni a névsort: Vecsey Ferenc, Szigeti József, Geyer Stefi vagy Fenyves Lóránt… Nagy gondot fordított a vonókezelésre, a kifejező hangra. Világrészeken átívelő egyéniségeket nevelt. Kívánom magunknak, hogy végre eljöhessen újra ez a zenei aranykor, mert Európa inkább csak távolodik a nemes hagyományaitól, s ez sajnos kihatással van hazánkra is. Amikor én az Akadémia növendéke voltam, a mestereim közé tartozott Rados Ferenc, Simon Albert, később sokszor muzsikálhattam Solti Györggyel is, aki Weiner kamarazenei zsenialitását követte, s tőlük ugyancsak rengeteget tanultam. Persze Gardelli, Kobajasi, Szimonov, a Fischer testvérek éppúgy mintául szolgáltak, akár a pianista Baskirov.
A két egyetem mellett a tradíciókat számos mesterkurzuson is igyekszik átadni.
Finnországban jövőre már a negyvenedik kurzusomra készülünk, 2005 óta Japánba is évente visszatérek, az utóbbi időben pedig Szingapúrban és Dél-Koreában ugyancsak rendszeresen megfordulok. Szeretek tanítani, ugyanolyan örömet jelent, mint a muzsikálás, a kamarazenélés. Szeretném minden fiatalnak átadni, hogy nem az ujjak gyorsasága a fontos a hegedülésben, hanem maga a zene. Az, hogy sikerül-e tolmácsolni a szerző üzenetét, amit ki kell tudni olvasni a kottából. Ehhez ismerni kell a kompozíciók születésének korát, s képesnek lenni arra, hogy a művekről saját olvasatuk is legyen. Az egyéniség ugyancsak elengedhetetlen! Sajnos ma egyre több a pályaelhagyó, és olyan hangversenyből sincs túl sok, amelyik után úgy megy haza az ember, hogy az én fiamból hegedűs lesz… Ezért a karrierépítés terén is igyekszem tanácsokkal szolgálni a növendékeimnek, s amikor csak lehet, menedzsereknek is bemutatom őket. Napjainkban nemcsak jó muzsikusnak kell lenni, hanem képessé kell válni arra is, hogy ezt megfelelő formában a világ elé tárják.
E téren nem panaszkodhat, hiszen már sok éve születnek hangversenyfelvételei. Gondolom, ebben a vállalkozásban a hangmérnöki és a fotóművészi vágyai is megvalósulnak…
Főiskolásként tényleg azt gondoltam, ha nem kerülök a legjobb muzsikusok közé, hangmérnöknek állok. Azt pedig már húsz évvel ezelőtt is tapasztaltam, hogy egyre kevesebb felvétel készül. Számomra fontos volt, hogy megörökítsük a koncertpódiumon születő, megismételhetetlen pillanatokat. Ezért szerveztem egy stábot, így indult a vállalkozás, és már több mint egy évtizede készülnek hangversenyfelvételeink. Jelenleg 4K-ban dolgozunk, ezután jöhet a 8K is!
Hány feliratkozója van a YouTube-csatornájának?
Most már eléri az egymilliót. Temérdek koncertfelvételünket láthatják az érdeklődők, legutóbb például a Mozart-házban, majd az Óbudai Társaskörben rögzítettünk egy Schubert-estet Gulyás Mártával és Gustav Riviniusszal. Nemrég pedig a Naxos Kiadótól kaptunk felkérést az Olaszországban felvett hangversenyeink kapcsán, így videóink a könyvtáruk anyagai közé kerültek, aminek nagyon örülünk. Azért is tudnak a felvételeink ilyen gyűjtemény részévé válni, mert egy-egy koncertet kiváló minőségben, nyolc-tizenegy kamerával rögzítünk. Lényeges, hogy ezek a videók megszülessenek, mert a kamera előtt meg lehet mutatni, mit tud az ember, hogy kicsoda, milyen művész is valójában. Persze, azzal a tudattal kell ezeket a felvételeket elkészíteni, hogy ha felkerülnek az internetre, mindenki számára hozzáférhetővé és összehasonlíthatóvá válnak, így olyan előadásra van szükség, ami akár száz év múlva is vállalható… Az első évtized próbáját talán már kiálltuk.
