Kecskeméti és szolnoki fellépéssel kezdte az évet, s a tavaszi Bach mindenkinek sorozatban öt koncertet ad. Ma is szívesen vállalja a meghívásokat, azt vallja, amíg tud, addig örömmel járja az országot. Számos összeállításában a versek és a dalok, áriák váltakozva szerepelnek.

Lelki utazásoknak nevezem ezeket a találkozásokat, amelyek nekem segítenek túlélni, s bízom abban, másokra is hasonló hatást gyakorolnak. Csodálatos költeményekre bukkanok, s ahogy felváltva hangzik fel a zene és a vers, a kettő erősíti egymás hatását. Örömmel osztom meg ezeket a műveket, arra figyelve, hogy minden sort megtöltsek tartalommal, lélekkel.

Gyerekkora óta a költészet szerelmese, számos versmondó versenyen szerepelt sikerrel, még az is megfordult a fejében, hogy a színészi pályát választja.

Jelentkeztem annak idején a Színművészeti Főiskolára, de mivel a felvételin szépen énekeltem, arra biztattak, menjek operett szakra. Erre viszont már nem vállalkoztam, a komolyzenei tanulmányaimat nem akartam feláldozni.

A mai napig szinte minden koncertjén műsorra tűzi Desdemona imáját, hiszen Verdi Otellójával robbant be a hazai zenei életbe, abban a szerepben ismerte meg a közönség. Diplomázása évében választották ki az operából készülő filmre, amelynek Horváth Ádám volt a rendezője, s Ferencsik János vezényletével olyan partnerekkel énekelhetett, mint Simándy József és Melis György.

Elképesztő volt ezekkel a művészekkel szerepelni, a mai napig etalon számomra az együttműködés. Ha visszatekintek a pályámra, számomra a mai napig csoda, hogy mi mindent csinálhattam végig. Ahogy beléptem a dalszínházba, rengeteg feladatot kaptam, éjszakánként tanultam az újabb és újabb szerepeket, mert csak akkor jutott rá idő.

Egyszer összeszámoltam, hetven színpadi alakban léptem fel itthon, a külföldi darabok száma pedig meghaladja a negyvenet, nem is beszélve a koncertekről…

A bécsi Volksoperben felajánlották, maradjak, világkarriert ígértek operetténekesként, én azonban nem tudtam volna itt hagyni a hazámat, arról nem is beszélve, hogy az opera volt számomra mindig az első. Szívesen tettem más műfajba kirándulásokat, de csak a szeretett opera-repertoárom mellett.

A Manon Lescaut címszerepében

Amikor az ember készül egy új szerepre, először mindig alaposan kidolgozza zeneileg, technikailag, s közben már próbálja pszichésen is építeni a figurát. Mindig elképzelem, hogy mit csinálnék az adott szituációban. Ha az ember a zenében megjelenő gazdag érzelmi világot képes az előadásában is megjeleníteni, akkor tud hatni a publikumra.
 

Ferencsik Jánostól tanultam, hogy az embernek koncentráltnak és szabadnak kell lennie egyszerre, e kettő egyensúlya nélkül nem lehet közönség elé lépni.

És hogy az énekesnő a világ minden pontján képes volt megszólítani a nézőket, azt Szinetár Miklós is hangsúlyozta laudációjában, amikor az Operaház örökös tagjaként köszöntötte néhány évvel ezelőtt. A dalszínház címzetes főigazgatója egy turné pillanatait idézte föl, amikor a japán publikum a Traviata Violettáját ugyanúgy megkönnyezte, akár a budapesti. Pitti Katalin ugyanis mindig élte szerepeit, és minden szenvedélyét belesűrítette egy-egy alakításba. Erre igyekszik már több évtizede megtanítani a növendékeit is, szívesen adja tovább tapasztalatait.

A Traviata Violettája

 
 
Azt is szeretném, ha a tanítványaim megszólalásaikban a mű lelki-szellemi üzenetét ugyancsak át tudnák adni, ha ők is átélnék, hogy a zene öröm és menedék. Ha rossz napom van, ma is leülök a zongora mellé, csupán néhány hangot játszom, dúdolok, vagy nekifogok egy dalnak, áriának, ami régóta ott van a kottapulton, és már minden bajomat elfelejtettem. Nekünk, énekeseknek a testünk a hangszerünk, ezért vigyáznunk kell rá.

S hogy ezt milyen sikerrel tette, teszi, azt a közönség nem múló szeretete bizonyítja.

Nagy örömöt jelentett, hogy öt éve az Operaház örökös tagjává választottak, hiszen a kollégáim szavaztak rám egyhangúlag, tavaly óta pedig a Halhatatlanok Társulatába tartozom, a publikum voksaival. Ma sem tudok leülni egy kávéra, betérni egy boltba, hogy ne lépjen oda hozzám valaki, és köszöntsön.

Legutóbb például az unokámmal vásároltam, amikor egy kedves úr csak annyit mondott, minden élményt köszön, amit az előadásaimtól kapott.

Ez azt jelzi, hogy amit tettem, sokak szívében-lelkében maradandó nyomot hagyott, és akkor nem volt hiába az a rengeteg áldozat, amit ez a pálya követel.

Pitti Katalin szüntelenül keresi az újabb műveket. Így bukkant rá a Mária-énekekre, amelyekből már négy CD-t készített, tavaly pedig életre hívta az első Mária-énekversenyt is.

Mindez akkor kezdődött, amikor operanagykövetként jártam az országot. Szerettem ezt a feladatot, örömmel vittem el mindenfelé az általam összeállított operatörténet-előadásomat, több mint háromszáz iskolában jártam hat év alatt. Élveztem, hogy a legtöbb helyen a gyerekek csillogó szemmel hallgatták az áriákat, az előadást. Az esztergomi ferences gimnáziumban ismerkedtem meg a kiváló egyházzenésszel, Pálmai Árpáddal, ő kísért körbe, amikor ezzel a programmal megérkeztem, és mesélt a kórusáról is. Később pedig láttam Kecskés András régi hangszeres együttesében, és tudtam, vele nagyszerű lenne együtt muzsikálni.

Pillangókisasszony: Cso-cso-szán

 

A Mária-énekeknek többféle fajtája létezik: karácsonyi énekek, Fájdalmas Szűzanya-énekek, dicsőítő, könyörgő énekek. Megismerve néhányat, magukkal ragadtak, s komoly kutatómunkába kezdtem. Ebből a gyűjteményből született 2015 karácsonyára egy dupla korong, majd folytatásként az Anyát édes fiával című lemez. 2021-ben látott napvilágot a Trianonhoz kapcsolódó Mária-énekek albumra gyűjtött válogatása, amelyen az 1920-ban élő írók, költők szövegei is elhangzanak az előadásomban. Aztán egy reggel azzal ébredtem, hogy annyiféle fesztiválunk van, miért nincs Mária Fesztivál? Egy ilyen rendezvény alkalmat kínálna augusztusban, Nagyboldogasszony ünnepén, hogy a gyerekek Mária-énekeket szólaltassanak meg. Elkezdtem hát keresni a lehetőséget, hogy mindez hogyan valósulhatna meg.

Rengeteg munkába telt, hogy tavaly sikerült meghirdetnünk az országos Regnum Marianum-Mária énekversenyt három korosztálynak. Majdnem háromszázan jelentkeztek.

S a kiváló zsűrivel – amelyben olyan művészekre számíthattam, mint Berki Lilla, Maczkó Mária, Kertesi Ingrid, Pálmai Árpád, Petrás Mária, Szvorák Katalin, Vakler Anna, Zsadon Andrea – választottuk ki a legjobbakat. Ők augusztusban a bodajki Mindenkor Segítő Szűz Mária-kegytemplomban mutatták be a tudásukat, s a díjkiosztó gálaest után, augusztus 20-án a budai Várban is fölléphettek. A zsűri legfőképp arra helyezte a hangsúlyt, hogy a jelentkezők mennyire tudják a dalokat szívből, imádkozva énekelni. Igazán csodás előadások tanúi lehettünk, a gálaesten pedig a díjazottak és a zsűritagok együtt énekeltek.

Szeretném, ha a sorozattal hagyományt teremtenénk, s ha idén is megrendezhetnénk ezt az énekversenyt. Hiszen már addig is, amíg valaki készül rá, legalább tíz Mária-éneket meghallgat, foglalkozik a darabokkal. Úgy vélem, aki találkozik ezekkel a dalokkal, s megtapasztalja, milyen felemelő érzés őket énekelni, utána más lélekkel él a mindennapokban, viszonyul szülőföldjéhez. 

 

Nyitókép: Pitti Katalin 2023-ban Prima-díjas lett
Fotók: Pitti Katalin archívumából