Miklósa Erika Szilveszterkor A denevér Adélját énekelte az Andrássy úti Ybl-palotában, ez a Johann Strauss-karakter volt az egyik első jelentősebb szerepe az Operaházban, máig emlékszem, mekkora sikert aratott.

Könnyű dolgom volt, a rendező, Fehér András rám szabta a cserfes szobalányt. Sokszor léptem fel 1993-as debütálásomat követően Adélként, Németországban is gyakorta alakítottam, azért is szerettem, mert hasonló a hangfekvése az Éj királynőjéhez, így nyugodtan énekelhettem ezt a szerepet is a Mozart-hősnő mellett. Egészen 2000-ig tartottam repertoáron, nem is gondoltam, hogy valamikor még visszabújok a bőrébe, amikor 2016-ban hívott az Operaház, hogy be kellene ugranom a szerepbe. Az első gondolatom az volt, hogy én már rég nem fiatal szobalány vagyok, hanem sokkal inkább érett komorna…

Miklósa Erika (Adél), Kovácsházi István (Eisenstein) és Horti Lilla (Rosalinda) A denevérben
Fotó: OPERA/Berecz Valter
 

 

De elvállaltam, azzal a feltétellel, hogy Adélt magamra formálhatom. Felhívtam Szinetár Miklóst – ő rendezte akkor A denevért –, s megbeszéltem vele, hogy

kicsit más, idősebb, tapasztaltabb, pimaszabb lesz ez az Adél.

Annyira tetszettek neki az apró játékaim – már a nyitány alatt megjelentem a színházi függönyt porolva, esetlenül csörömpöltem terítéskor az edényekkel, ugyanakkor körmönfont, minden lében kanál Adélt játszottam –, hogy maradhatott az új figura. Jó, hogy januárban még négy alkalommal kelthetem életre ezt az Adélt.

Így ismét találkozhat Önnel a dalszínház közönsége, hiszen sokan keresik az előadásait.

Koncerteken gyakorta hallhat a hazai publikum. Számos fellépésem lesz a következő hónapokban is, rendszeresen dolgozom a Filharmóniával, emellett négy zenésszel is adok esteket. Külföldi meghívások is akadnak jócskán. Adventi hangversenyeken léptem fel Kínában a Sanghaji Filharmonikusokkal, hazatérésem után oratorikus programok következtek és zárt körű koncertek jazzmuzsikusokkal. Egy zongorista kollégámmal pedig filmzenéket és Kodály-feldolgozásokat veszünk lemezre. A KvintEsszencia Mesteriskolám növendékeivel is volt két karácsonyi koncertünk.

Mióta először mentorált, egyre több időt szán arra, hogy segítse az ifjú tehetségeket. Feladatának tekinti, hogy építse a fiatalok útját, tegyen a jövő nemzedékéért. A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán szeptemberben indult ez a posztgraduális képzés, amelyet megálmodott. Miért ezt az intézményt választotta?

A kislányom érkezését követően határoztam el, hogy ismét beülök az iskolapadba. Először a Testnevelési Egyetemre akartam menni, hogy elvégezzem a sportvezetői szakot. Úgy gondoltam, ha majd távolodom a művészettől, ismét a sport felé vezethet az utam háttéremberként, hiszen több mint egy évtizede alelnöke vagyok a székesfehérvári Alba Regia atlétikai utánpótlás akadémiának. Két pohár villányi bor társaságában viszont a pécsi egyetem akkori rektora meggyőzött, hogy szerezzek náluk diplomát. Utána is nagyon jó kapcsolatom maradt az intézménnyel, így került oda a KvintEsszencia Mesteriskola.

Mikor gondolt először arra, hogy iskolát hív életre?

Az utóbbi húsz évben tömérdek fiatal művész keresett meg, s látva a problémáikat régóta gondolkodom azon, miként tudnék segíteni. Mentori szerepet is sok esztendeje vállalok, tapasztaltam, milyen fontos, hogy a gyerekeknek támaszt nyújtsunk, és teljes figyelmet kapjanak. Mivel a szívemen viselem a tehetségek támogatását, többen biztattak, hogy indítsam el a saját iskolámat.

Novák Péter hosszú ideje az alkotótársam, vele együtt dolgoztuk ki a képzés metodikáját.

Annak idején nekem magamtól kellett megtanulnom sok mindent, megtalálni mestereket, akik által azzá váltam, aki ma vagyok. Az, hogy ilyen pályát járhattam be, egyáltalán nem volt könnyű, hiszen akkor tanultam meg igazán dolgozni, amikor külföldre kerültem. A mai fiataloknak még nehezebb a dolguk. Nagyon más a világ, sok a bizonytalanság. A fejlődés, az önfejlesztés ad biztos támpontot a jövőre. Ehhez nyújtunk sokrétű, komplex, mindenre kiterjedő unikális képzést – az ének- és színpadi technikától, előadási gyakorlattól az önmenedzselésig, a brand- és networképítésig, kommunikációig.

Mi mindent tanulhatnak a növendékek az egyéves posztgraduális képzésben?

A mostani nulladik évfolyam kísérleti év, nagyon örülök, hogy sokan jöttek. Jó látni, hogy fejlődni szeretnének. A növendékek között nemcsak komolyzenészek vannak, hanem jazzénekes, világzenei előadó és könnyűzenészek is. Egy klasszikus énekes is betekintést kaphat abba, miként kell előadni egy jazzdarabot. Mindenkinek jót tesz, ha fejlesztjük a stílusérzékét. Két olyan hallgatónk is van, aki magát a pedagógiai módszert – amit le is védettünk Novák Péterrel – szeretné elsajátítani. A mi metódusunk a Kodály-módszer innovatívabb változata. Nagyon fontosak a gyökerek, a hagyományok, de haladnunk kell a korral is, olyan többletet akarunk adni, ami a fiatalokat segíti a hivatásukban és a mindennapi életükben is.
A képzés során megtanulják, mit jelent professzionális énekesként létezni a nemzetközi zenei világban.

Miklósa Erika
Fotó: Emmer László/A művésznő archívumából

 

Elengedhetetlen az általános műveltség fejlesztése, a gazdasági, jogi ismeretek elsajátítása, a protokoll részleteire ugyancsak figyelmet fordítunk, miközben például táplálkozástudományt és mozgásművészetet szintén tanulnak. Lénárt Ágota neves sportpszichológus teljesítményfejlesztő pszichológiáját adaptáltam a képzésbe, hiszen fontos, hogy mentálisan is tréningezzük magunkat. Ahogy lényeges a kommunikáció, tudni kell nyilatkozni, megfelelően kezelni a közösségi médiát.

Tizenhét tantárgyunk között beszédtechnika, néptánc is szerepel.

Kiválóak a tanárkollégáim. A korrepetitorok vezetője Harazdy Miklós, Novák Péter rendezőként foglalkozik a tanítványokkal, a mestereink között van Szüts Apor zeneszerző, akinek minden műfajban születnek szerzeményei. Batta András professzor zenetörténetet tanít, zenei összefüggésekkel foglalkozik. Vendég előadóként már járt nálunk Fa Nándor, és José Cura operaénekes szívesen ad majd órát. Rengeteg tervünk van még.

Milyen órákon találkozhatnak Önnel a növendékek?

Énekmester vagyok, és azokat a tapasztalatokat is átadom, amelyek a nemzetközi operapiacokkal kapcsolatosak. A képzés napjain reggel kilenctől este hatig tartok órákat, mindenütt ott vagyok. A kollégákkal úgy véljük, nemcsak itthon, hanem a világon bárhol megállja a helyét a most kialakított metódusunk, s nagy érdeklődés övezi. Már készülünk a jövő évi világkiállításra, Oszakában mutatjuk majd be ezt az egyedülálló pedagógiai módszert, amelynek az eredménye is gyorsan megmutatkozik. A növendékeknek mindennap van énekórájuk, havonta koncertezünk, és fellépésről fellépésre érződik a fejlődés.

Azt tapasztalom, sikerrel tudom átadni az ars poeticámat: tudatos éneklés, tudatos élet, azaz TÉ.

A növendékek sokszor hajtogatják egymásnak: Eri anyu megmondta, TÉ!

Eri anyu?!

Jó érzés, hogy így tekintenek rám, hogy ennyire bíznak bennem. Egy énekesnél különösen fontos, hogy stabil legyen mentálisan, erre szükség van ahhoz, hogy jól tudjon énekelni. A színpadon fontos a kiállás, a mozgás, az, hogy mit közvetít, mi a hitvallása, ki is ő. Felelős vagyok a fiatalokért, és ezt szívesen vállalom. Arra is megtanítom őket, hogy két lábbal kell a földön állni, mert bárhogy alakulhat az élet, ezért mindig szükség van B tervre. A pályámon már elértem mindent, amit akartam, és ha sikerül érdemben tennem a jövő énekeseiért, akkor jól végeztem a dolgom.

Nyitókép: A denevér fináléja az Operaház színpadán, középen szemben Miklósa Erika
Fotó: OPERA/Berecz Valter