A világ legtöbb eladott fizikai hanghordozóval vagy online letöltéssel rendelkező zenei előadói vagy bandái között talán csak Michael Jackson kultuszát ápolják olyan vehemenciával, mint Elvis Presleyét. A rock and roll kilencven éve született őstehetsége maga is a televízióban mutatkozott be 1956-ban, s már életében is készültek róla dokumentumfilmek.

Levél vagy dal születik?

 

„Ha láttad őt, nehéz elhinni, hogy egykor ő volt a Király” – értekezik Wright Thompson amerikai író A Király visszatér: Elvis Presley bukása és felemelkedése című dokumentumfilmben, miközben archív felvételeken láthatjuk, hogy a harminchárom éves Elvis elrontja a kezdést a közönség előtt az NBC kaliforniai stúdiójában.

Könnyen érzékelhető: az előadó, aki ekkor már hét éve nem lépett színpadra, s akinek a megelőző öt évben nem volt egyetlen top 10-es slágere sem, zavarban van.

Nem tudhatja, hogy a közönséget érdekli-e még, hiszen a hagyományos rock and roll iránti figyelmet már a jelentéssel teli, részben vagy egészében társadalmi-politikai érdekeltségű popdalok vették át. Labdába rúghat-e még a The Beatles, a The Rolling Stones, a Simon and Garfunkel, Bob Dylan vagy Jimi Hendrix mellett? Van-e még létjogosultsága abban az évben, amikor egy San Diegó-i rockbanda, az Iron Butterfly értékesíti a legtöbb példányban a lemezét, s amikor a zenészek többsége saját maga írja a dalait? Nem csoda, hogy folyik róla a veríték a fekete bőrdzsekije alatt, amikor kilép a fiatal lányok elé.
 

Jelenet a filmből

 

Az amerikai Jason Hehir (Michael Jordan – Az utolsó bajnokságig; Egy bostoni gyilkosság története) dokumentumfilmjének kellően izgalmas, figyelmet felkeltő  a felvezetése, marketingnyelven szólva a hookja ahhoz, hogy tényleg érdeklődve nézzük,

miért volt annyira fontos Elvis számára ez a visszatérés, miért szeretett volna elbúcsúzni a közönségétől, s miért tartotta kardinálisnak, hogy úgy léphessen színpadra, ahogy ő szeretne

– nem pedig úgy, ahogyan Thomas Parker ezredes, a felfedezője és menedzsere (nem túl fantáziadús módon) elképzelte. Persze, már az első képkockáktól, de legalább Priscilla Presleynek, az énekes özvegyének a megjelenésétől úgy érezni, mintha láttuk volna már ezt a filmet. Nem tévedünk nagyot, hiszen Elvis pályafutásával és személyével rengeteg dokumentumfilm foglalkozik, miközben az ausztrál Baz Luhrmann (Moulin Rouge!) 2022-ben készítette el a megszámlálhatatlan Elvis-biopic közül az első valamirevalót, Austin Butler és Tom Hanks főszereplésével (az Elvis című alkotást nyolc kategóriában jelölték Oscar-díjra). Magát a Steve Binder rendezte, sokkamerás és még a forgatása során újraszabott ’68 Comeback Special digitálisan felújított, újrakevert verzióját a bemutatása ötvenedik évfordulója alkalmából még a magyar közönség is moziban láthatta (Elvis Presley ‘68 – A nagy visszatérés), de 2023-ban az MTV Studios és a Paramount+ is komplett dokumentumfilmet (Reinventing Elvis: The '68 Comeback) szentelt az unplugged részek miatt legendássá vált produkciónak.
 

Elvis pillantásai

 

A Király visszatér: Elvis Presley bukása és felemelkedése teljesíti az alkotói szándékot: lineárisan vezetett történeten keresztül bemutatja, hogy miként cseperedett fel a Mississippi állam Tupelo elnevezésű kisvárosában született Elvis Aaron Presley, hogy rögzítette tizenkilenc évesen az első dalát, a That’s All Rightot a Sun Recordsnál, majd hogyan vált Amerika legnépszerűbb, legvonzóbb és legjobb hangú előadójává, aki egy elhibázott döntés és néhány megfellebbezhetetlen érvényű szerződés miatt sokáig ócska játékfilmekben szerepelt, ahelyett, hogy minőségi dalokat rögzített volna. A másfél órás, vállalásából fakadóan eget verő újdonságot kínálni nem tudó film leghangsúlyosabb részeiért nem pusztán a tényleges kredibilitással rendelkező megszólalók (köztük az özvegy mellett elsősorban Darlene Love R&B- és soulénekes, Bruce Spingsteen rockelőadó, Conan O’Brien televíziós műsorvezető és Jerry Schilling, akit Elvis barátjaként mutat a film, nem pedig a talent managment egyik prototípusának megteremtőjeként) felelnek,

meghatározóbb Ross Hockrow bravúros, kiapadhatatlannak látszó archív képkocka és -fotó, illetve a Paramount és MGM zenés-táncos bóvlijainak felhasználásával megoldott vágói közreműködése.

(Bár a produkció sok értéket tartalmaz, tisztán kereskedelmi érdekek rajzolódnak ki a hátterében.) Ez a dokumentumfilm sem tudja elkerülni, hogy ne hangsúlyozza: az érzékeny és bizonytalan Elvis tragédiája az volt, hogy a legközelebbi társa, Parker ezredes nem értette meg, ő pedig túlságosan félt attól, hogy kiálljon magáért vagy bölcs pénzügyi döntéseket hozzon.

A 1968-as televíziós különkiadást látva most úgy érezhetjük, ez nemcsak különleges és minőségi fellépése volt, hanem Elvis karrierjének olyan kiforrottabb, érettebb, művészileg hitelesebb verzióját mutatta fel, amelyet nem láthattunk elégszer. Miért nem készült több ilyen produkció vele? – ezzel a nyugtalanító kérdéssel engedik el a nézőket az alkotók. Rátapintottak a lényegre: szívünkből beszélnek.

 

A Király visszatér: Elvis Presley bukása és felemelkedése a Netflix kínálatában látható.

 

Nyitókép: Jelenet a legújabb Elvis Presley-dokumentumfilmből
(fotók: Netflix)