Conor McPershon: Eleven éjszaka
A Szkéné Színház és a Nézőművészeti Kft. előadása
Nyíregyháza, VIDOR Fesztivál, 2020. augusztus 23–24.


Az idei nyár színházi fesztiváljai nagyrészt elmaradnak. Ezért is öröm, hogy a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, a korlátozásokhoz igazodva, megrendezi a VIDOR Fesztivált. Majdnem fél év színházmentes időszak után nagy az érdeklődés a tíz napos szemle iránt. A fesztivál eddigi arculatához híven az évad legjobb komédiái sorakoznak föl. Ám jobban szemügyre véve a versenyprogramot, kiderül, hogy a keretek nem ilyen szigorúak, és nem a szórakoztatás a kizárólagos cél. Olyan vígjátékok mellett, mint a Legénybúcsú (Játékszín), a Játék a kastélyban (Vörösmarty Színház) látható lesz a Gézagyerek (Pinceszínház) és a Büszkeség és balítélet (Centrál Színház).

Az Eleven éjszakát a Szkéné Színház és a Nézőművészeti Kft. jól működő koprodukciójában láthatjuk. Rendezője az íróként és műfordítóként is ismert Koltai M. Gábor. A bemutató a színházak bezárása előtt, február 22-én volt a műegyetemi játszóhelyen. Conor McPherson keserédes színműve sorra hódítja meg a világ színpadait a londoni Donmar Warehouse-tól a Los Angeles-i Geffen Playhouse-ig. Az ír drámaíró 2013-ban ezzel a darabbal nyerte el a New York-i színikritikusok díját. A történet az öt szereplő sötétben töltött életét mutatja be. Lehet nappal vagy éjszaka, a ők nem látnak ki a saját odújukból. A sanyarú sorsú emberek vergődéséről szóló drámák ma igen népszerűek, például Martin McDonaugh sikerszériája, de ez a darab abból a szempontból kivétel, hogy kiemelten foglalkozik a túlvilággal. A karakterek sóvárogva keresik a transzcendenst, ami idealizált nőalak képében jelenik meg az életükben. Tommy (Mucsi Zoltán) megment egy prostituáltat, Aimeet (Simkó Katalin), majd befogadja. Ez megváltoztatja az ő és társai közös, kompromisszumokkal teli életét.

A szerző szerint darabja átformált Dickens-történet, a hagyományos mese régimódi elemeivel. Ellentmondásos, nosztalgikus, de nem szentimentális. A hősök megfáradt emberek, túl vannak életük delén, az útjukat nem találták még meg, és az idejük vészesen fogy. Azonban sorsuk sivárságában megcsillan valami természetfeletti. McPherson az American Theatre-nek adott interjújában elmondja, hogy gyerekkorában nagyon érdekelték őt a szellemek. „Ha ésszerűsíteni akarom, ez Isten keresése lehetett. Látom a képet, amelyben mindannyian állunk, de mi van a kereten túl? Ez aggaszt igazán.”

/Conor McPershon Fotó: ft.com/

Sokakat a közkedvelt színészi gárda (Simkó Katalin és Mucsi Zoltán mellett Katona László, Kovács Krisztián, Fodor Tamás) vonzhat ebben a produkcióban. Valóban: testre szabott számukra e szituációs komédia, amely a tragédia szélén egyensúlyoz. A szerző szerint a teátrum lényegénél fogva kapcsolja össze az evilágit és a természetfelettit: „A színházban van valami erős vallásosság. Mindannyian ott ülünk a sötétben, egyedül a színpad fénylik – az emberi létezésnek ez egy gyönyörű képe. És ami a legérdekesebb, az a sötétség, ami a képet körülveszi. Mindig arra törekszem, hogy ezt a sötétséget megmutassam a színpadon.”