Ritka, amikor a világ egyik legnépszerűbb filmje egyben a legkiválóbb is. A 2021 karácsonyán berobbanó és a Netflix nézettségi listájának harmadik helyezését néhány hét alatt kisajátító Ne nézz fel! sem mondható kivételnek. Ha azonban valaki a korszellem hangulatába szeretne zanzásítva bepillantani, aligha választhatna jobb alapanyagot.
Egészen röviden a film arról szól, hogy két tudós felfedez egy üstököst, ami minden kétséget kizáróan bolygónkba fog csapódni. Megpróbálják figyelmeztetni a kormányt, a médiát, a nagyvállalatokat, a tudóstársakat, a népet, hogy időben kell cselekedniük, ha el akarják kerülni a katasztrófát. A kétségbevonhatatlan tények ellenére azonban ez valahogy mégsem érdekel senkit.
Elenyésző kivételektől eltekintve a realitással majdnem minden kapcsolatukat elvesztő embereket csak pillanatnyi érdekeik és privát őrületük foglalkoztatja.
Mintha Trump női változatát látnánk, de vajon a habitus, amit képvisel, nem emlékeztet az összes többi mai politikai vezetőre?
A film hol nyíltan, hol burkoltabban az utóbbi évek legfontosabb amerikai vagy globális eseményeire reflektál. Az első és legkézenfekvőbb értelmezés az, hogy a Ne nézz fel! a Trump-adminisztráció egy alig titkolt kritikája, vagy még inkább kigúnyolása. Aligha valószínű, hogy Adam McKay, a nyíltan demokratapárti filmrendező a Meryl Streep által eljátszott tökfilkó elnök szerepét ne Trumpról mintázta volna (hogy jogosan-e vagy sem, az más kérdés). Jennifer Lawrence és Leonardo DiCaprio karaktereit látva csak a barlangban lakók nem asszociálnak a klímaharcos Greta Thunbergre és a jéghegyek és jegesmedvék szomorú sorsát szintén kiemelten szívén viselő, nos, Leonardo DiCaprióra. Ahogy Steve Jobs egyik filmbeli alteregója sem tűnik egyébnek, mint a szegények és kirekesztettek életét illetően teljesen közömbös, harácsoló milliárdos szimbólumának, amivel szemben a demokratapárti kisember oly nagy dühöt táplál.
A film azonban itt nem áll meg. A megjelenése óta napvilágot látott számos, egymásnak akár homlokegyenest ellentétes elméletek is mutatják, hogy
a film okosan úgy lett megcsinálva, hogy bárki beleláthatja a maga igazát.
Egyesek szerint a klímaválság a téma. Van, aki szerint a médiából ránk ömlő és a mai ember életét szakadatlanul átjáró rettegés fokozását célozza. Mások szerint a járványhelyzet ellenzőit kritizálja. Megint mások azt mondják, épp a járványhelyzetet túlreagálók elé tart görbe tükröt. Nos, igen, a film pont azt mutatja be, amit a reakciókból is látunk. Hogy a mai világban már nincsenek egységes valóságok. Valóságtöredékek vannak. Egyszemélyes véleményszigetek. Bármikor kipukkadásra kész gondolatbuborékok. Az egységes látásmód elveszett. Nincs kapcsolódás, csak az egymással hadakozó, pró és kontra megalapozatlan elgondolások káosza.
A film másik célja, hogy kíméletlenül lehúzza a leplet a médiáról.
A legfőbb igazságokra és problémákra totálisan süket és vak médiáról. A média altatni akar, szenzációt ígér, elvarázsol. Nem feladata az informálás vagy az igazság irányába való noszogatás. Cukrot és csokit kínál, mézeskalács-házikójába hívogat. De végül te leszel az ő vacsorája.
Adam McKay filmjét nem azért érdemes megnézni, mert kihagyhatatlanul jó, hanem mert tükröt tart. Mindenkinek kicsit igazat ad, és mindenkit kicsit elmarasztal. Elégedetten is csettinthet az ember, hogy végre valaki rámutatott az emberi hülyeségre, de kicsit szomorkásan tudomásul is veheti: „hát igen, kicsit én is ilyen vagyok”. De mindezen túl és végső soron azt mutatja a Ne nézz fel!, ami a jelenlegi világban leginkább zajlik. A sötétséget és a káoszt. Amitől a világot a film szerint csak a végső pusztulás fogja megmenteni.
