Freund Tamás neurobiológus nemcsak a célt, hanem az utat is meghatározta, amikor egy interjúban arról beszélt – idézi fel Solymosi-Tari Emőke –, hogy nemcsak mindennapos testnevelésre van szükség, hanem mindennapos katarzisra is. Elvégre a mindennapos testnevelés megvalósulhatott… Agykutatóként gyakran hangoztatja, hogy belső világunk gazdagítása elengedhetetlen ahhoz, hogy harmonikus életet éljünk és kreatívak legyünk. Erről a témáról rendszeresen tanácskozunk a Magyar Művészeti Akadémia művészettel nevelési hálózatának műhely-konferenciáin. Egyetértünk abban, hogy igazi értékek, magas minőségű művészeti élmények kellenek ahhoz, hogy a nevelés valóban ‘növeléssé’ váljon.

E téren Solymosi-Tari Emőke már majd három évtizednyi munkásságról számolhat be, hiszen olyan sorozatok fűződnek a nevéhez, mint a Pastorale vagy a Felfedezőúton. Unikális összművészeti produkciókat talál ki, melyeken már több százezer diák tapasztalhatta meg, milyen az, amikor a művészet magával ragadja a lelket.

A Felfedezőúton sorozat egy felméréssel kezdődött. Záborszky Kálmán karmester, a Szent István Filharmonikusok művészeti vezetője ugyanis sokkoló adatot olvasott: a magyar gyerekeknek csupán egy százaléka jár koncertre, művészeti eseményre. Ezután saját felmérést is készített Zuglóban: négy százalék volt az eredmény. Gondolkodott, mit tudnánk tenni, és ekkor, 2011-ben született meg a beavató sorozat ötlete, először csak a saját kerületünk diákjai számára.

Az iskolaigazgatók először idegenkedtek attól, hogy a diákok a tanórák idejében vegyenek részt a Zuglói Zeneházban tartott művészeti programokon, de már a legelső, Liszt Ferencről szóló zenés-táncos-filmes előadás olyan óriási áttörést hozott 2011 őszén.

Utána már azt kérdezték, karácsonykor is hozhatják-e újabb műsorra a diákokat…

Ahhoz, hogy ezt ilyen magas színvonalon tudják megvalósítani, szükség volt korábbi tapasztalaikra is.

Tapasztalatokat a Pastorale sorozat során szereztünk. Ehhez a különleges, innovatív sorozathoz hasonló korábban nem volt. Amikor 1997-ben Záborszky Kálmán felkért a szerkesztésére és vezetésére, azonnal hozzátette, hogy szerepelhet benne tánc, film, színház… Engem éppen az összművészeti megközelítés lehetősége villanyozott fel, hiszen már a tanáraim, Földes Imre, Tusa Erzsébet is erre inspiráltak. A tematikán és a konkrét programon kívül az előadások karakterét, arculatát is magam álmodhattam meg. Hálás vagyok Záborszky Kálmánnak, hogy megbízott bennem és szabad kezet adott.

Solymosi-Tari Emőke: lényeg, hogy organikusan kapcsolódjon a zene, a tánc, a kép, a szöveg 
Fotóforrás: Béres Ádám/Solymosi-Tari Emőke engedélyével, archívumából

 

Tömérdek ötletem volt – ez így van ma, több mint hétszáz előadás után is –, s rögtön a produkció egészében, a különböző művészeti alkotások együttes hatásában, az általuk keltett élményben kezdtem gondolkodni. Nemcsak a gyerekeknek és a nagyobb diákoknak, hanem az őket kísérő szülőknek, nagyszülőknek és tanároknak is magával ragadó, emlékezetes műsort akartam összeállítani. A művészekkel együtt kezdettől az általunk elérhető legmagasabb színvonalra törekedtünk, a fogadtatás az első pillanattól rendkívül pozitív volt, és ezeknek az előadásoknak jelentős szerepük van abban, hogy a (mai nevén) Szent István Filharmonikusok kiemelkedő szerepet játszik a közönségnevelésben.

Szerkesztői elvei jegyében méri ki a zene és a társművészetek arányát, válogatja a témákat, általában ösztönösen érzi az egyensúlyt, s mindig roppant feszes szerkezettel építi fel az előadásokat.

A lényeg, hogy organikusan kapcsolódjon a zene, a tánc, a kép, a szöveg. Egy-egy tematikát járunk körül, minden szorosan összefügg, s a változatos program mindvégig magával ragad és fenntartja a figyelmet. Az első Pastorale-okat követően több gyerek is elmondta, mennyire örül, hogy felnőttként kezeljük. Szerintem sincs szükség gügyögésre, üres poénkodásra, arra viszont igen, hogy a műsorszámok logikusan épüljenek egymásra, és az átvezető szövegek alapos szakmai előkészítéssel, precízen legyenek megírva. Minden előadásnak olyannak kell lennie, akár egy műalkotás. Szép ívvel és egyfajta emelkedettséggel. A fiatal közönség azonnal érzékeli azt az emelkedettséget, amely az előadás kidolgozottságából és igényességéből is fakad, s könnyen lép át velünk magasabb szférákba.

Amikor dolgozni kezdek egy-egy új programon, próbálom elképzelni, az hogyan hat majd a közönségre. A belső világot akarjuk gazdagítani, a teljes személyiségre akarunk hatni a művészeti élménnyel,

ezért a tervezés, a program megálmodása is szükségszerűen ‘két agyféltekés’.

A Pastorale családi sorozat, melyre a szülők veszik meg a jegyeket, a Felfedezőúton előadásaira viszont ingyen, szervezetten érkeznek az iskolások.

Az óvodások és az alsósok életkoruknál fogva nyitottak, a kamaszok figyelmének megragadása és fenntartása azonban már keményebb dió. Ezért is vagyok büszke arra, hogy a felső tagozatos és gimnazista közönség is igazi flow-ban figyeli a minden évben újat hozó előadást, amelyet a végén mindig vastapssal jutalmaznak.

Egy-egy produkció összeállítása sok-sok munkát, energiát követel, hiszen nemcsak a műsorszámokat határozom meg és a szöveget írom, hanem magam kutatom fel a képeket, és én bíbelődöm olyasmikkel is, mint a betűméret és a betűtípus vagy a háttérszín. Néha szakértői segítséget kérek. Például a Felfedezőúton sorozat Muszorgszkij-műsorában – amelyben az Egy kiállítás képeiből csak azokat a tételeket mutattuk be, amelyekhez megmaradtak az inspirációt adó Hartmann-képek, e részletek viszont zongorán és nagyzenekari változatban is megszólaltak, betekintést nyújtva a hangszerelés titkaiba – egy russzista irodalomtörténészt kérdeztem meg arról, hogy Baba Jaga figurájának érzékletes bemutatásához a Világszép Vaszilisza népmese melyik változatából induljunk ki. Amikor aztán a magyarázatban arról beszéltem, hogy e mese miként mutatja be szimbolikusan a felnőtté válás folyamatát, síri csend volt a teremben, hiszen minden diák (előadásonként háromszáz tíz–tizennyolc éves) a saját belső vívódásaira ismert rá. Számukra Muszorgszkij zenéjének már sokkal komplexebb a jelentése.

Az odafigyelés az arányokra és a szerves kapcsolódásra, a megfelelő előkészítés, tálalás révén a Star Wars filmzenéjénél nagyobb sikert aratott a fiataloknál Dubrovay László Faust, az elkárhozott című balettzenéjének Bosch-festményekkel illusztrált tétele, s Lajtha László VII. szimfóniájának 1956-hoz kapcsolódó zárótétele után is minden előadáson vastaps zúgott, vagyis ötezer kamaszhoz sikerült közelebb vinni ezt a felnőttek számára is nehéz művet.

Az is jelzi a Felfedezőúton sorozatunk népszerűségét, hogy Zugló után a XV., a XVI. és ősztől már a XIII. kerületi diákoknak is tartunk előadásokat. Az egyik tanár, Igaliné Büttner Hedvig így fogalmazott: Hiszem, hogy a zuglói diákok lelkileg gazdagabban lépnek ki az életbe az előadások után. S mi épp ezt szeretnénk: olyan pluszt adni a belső világuknak, amit máshol nem kapnak meg. A zene, a művészet a varázslás eszköze, s mi minden alkalommal el akarjuk bűvölni, fel akarjuk emelni a közönség lelkét. Ez a missziónk.

 
Fotóforrás: Solymosi-Tari Emőke engedélyével, archívumából