◼A világ számos operaszínpadán énekelte az Éj királynőjét Londontól Párizsig, Münchentől New Yorkig. Összesen vagy ötszázszor. Melyik volt a legemlékezetesebb?

Nehéz választani. Az egyik kétségkívül az az egészen különleges Varázsfuvola-előadás volt, amelyet Claudio Abbado vezényelt és fia, Daniele Abbado rendezett. Ijesztő maszkot kaptam, szinte kopasz királynő voltam egy Mátrix-szerű színpadi világban. Költői és filozófiai fordulatokkal teli produkciót hoztunk létre, hosszú turnéra mentünk vele. Azért is szeretem Mozart operáját, mert a zenéjével, a librettójával óriási szabadságot ad bármilyen elképzelésnek.

◼Kiket tart mestereinek?

Az alapot dr. Maday Lillától kaptam, ő fedezett fel. Tőle vette át a stafétát Szegeden Berdál Valéria. Majd tizenkét évig lett a mesterem s a barátom Hamari Júlia. Gregor Józseffel sorstársi, szakmai barátságot ápoltunk. Hasonlóan kerültünk a pályára, én esküvőkön énekeltem, s úgy fedeztek föl, ő temetéseken. Sokat gondolok rá, ott van a szívemben. Halála előtt egy nappal még meglátogathattam. Gyakran eszembe jut, amit akkor mondott. Arról beszélt, mi és meddig éri meg ezen a pályán, a művésznek mennyi áldozatot kell hoznia, egyáltalán kell-e. Utoljára még útravaló tanácsokat is kaptam tőle. Harazdy Miklós zongoraművésszel huszonöt éve dolgozunk együtt, ő a zongorakísérőm, korrepetitorom, ha úgy tetszik, a „zenei edzőm”. Komoly szakmai és emberi kontrollom.

◼A közeljövőben az Operaház győri és veszprémi vendégjátékán Traviatát énekel. De gyakran a könnyebb műfajokban is kalandozik. Ezt miért tartja fontosnak?

Minden a maga idejében jött, jókor. Kezdettől érdekelt a nem „operás” éneklés. Rendkívüli sikere lett a duettünknek Zámbó Jimmyvel, amit a Rádiózenekarral vettünk föl, Malek Miklós vezényletével. Sok zenei műfaj megtalál, és én is keresem az újdonságokat. Színesíti a zenei életemet, s ha szélesebb közönségkör megismer, talán közelebb is hozhatom őket az operai világhoz. 2011-ben jelent meg a bigbandlemezem, a Másképp, amelyen többek között a Quartett Escualóval Piazzolla-tangót is énekelek. Már érett voltam rá szakmailag, mertem „vágni” a hangommal, nem féltem semmitől.

Miklósa Erika fotó: Emmer László
  

◼Az éneklésen túl melyek a szívéhez közel álló ügyek?

Igazi „külön ügyem” a tehetséggondozás, a zenében és a sportban is. Számos ösztöndíj- és mentorprogramban veszek részt instruktorként, persze engem is inspirálnak a fiatalok. A tehetséggondozásban a hátrányos, korlátozott helyzetűeket különösen támogatom, lobbitevékenységet folytatok értük. Több mint tíz éve sportolok együtt látássérültekkel, segítőként. A legszebb karitatív tevékenységem az örökbefogadás. Kislányunkat, Bibit is örökbe fogadtuk, s nagyon szeretnénk még egy gyermeket magunkhoz venni. A Jóisten kezében vagyunk.

◼Önkéntesként szerepet vállalt az Eucharisztikus Kongresszus népszerűsítésében. A hétköznapokban hogyan éli meg a hitét?

A kongresszus nyitó sajtótájékoztatóján nemcsak „népszerűsítők”, hanem a legkülönbözőbb sajtóorgánumok is megjelentek, „oldalaktól” függetlenül. Végre nem ideológiáról, nem politikáról volt szó, ami elválaszt, hanem szeretetről, életről, hitről. Ez a közös érzés felszabadító volt, jó volt benne részt venni. Római katolikus hitben nevelkedtem, nagyszüleim, szüleim életében a hit fontos szerepet játszott. Én viszont olykor az eltévelyedett bárányka voltam, lázadtam, hogy nem hiszek semmit, nem is akarok. Kamaszos mély hullámok voltak ezek. Azután a lényeges pillanatokban mindig összekulcsoltam a kezem, és kértem a Jóistent, csak most segítsen meg. Azt szoktam mondani: a hit utolért, és velem maradt. Biztosra veszem, hogy a nem vallásos emberek lényeges pillanatokban szintén kérik az Isten támogatását.

A borítókfotót Miklósa Tímea készítette.