A Wesselényi17 szervezésében, „Gangkoncertként” rendezték meg Matuz Gergely fuvolaművész, zeneszerző és Győrffy Gergely hegedűművész, zeneszerző közös estjét. A közönség kortárs zenei hangversenyre váltott jegyet, és ennek főképp a nyitódarab, Boulez fuvolára és zongorára komponált Szonatinája felelt meg. Kissé ki is lógott a sorból. A zongorát CD-felvétel pótolta, amelyhez Matuz Gergely kitűnően játszotta a maga szólamát.
Az est további részében a két művész darabjai hangzottak el, kezdve Győrffy Paganini-parafrázisával. A perpetuum mobile-kompozíció első fele stilárisan megfelel egy Paganini-kompozíciónak, a második része az első szakasz sajátos értelemben vett feldolgozása. Mindenki ismeri az érzést, amikor egy sokat hallgatott zene lidércnyomásszerűen duruzsol a fülben. Amennyiben ez volt a cél e művel, úgy kitűnően sikerült. A két szólam apró hangértékekre tördelt mozgása egymástól szinte teljesen függetlenedett, és elő-előbukkantak az ismerős motívumok az első szakaszból. A kompozíció előadását némiképp beárnyékolta, hogy kevésnek tűntek a próbák, ezért az előadóknak nagyobb erőfeszítéssel kellett a kottára összpontosítaniuk.
Nem úgy Győrffy Gergely Emlékmás című darabjánál, ahol a két művész rendkívüli összhangban muzsikált. Győrffy darabjai változatos asszociációkhoz kapcsolódnak, mindegyiknek története, apropója van, amelybe a hegedűművész beavatta a közönséget. Például Gyurkovics Tibor és Hernádi Gyula részére komponált egy-egy hegedű szólódarabot, illetve egy Heifetz által készített átiratot gondolt tovább. Matuz Gergely fuvola-hegedű kompozícióját egy Victor Hugo-mű ihlette, és az olasz barokk concerto hangulatát, zenei világát idézte. A kakukk tánca című frappáns karakterdarabja pedig lehetőséget nyújtott a fuvola széles hangszínpalettájának bemutatására.
A két előadó kompozícióiban sokféle hatás keveredett. E kortárs koncerten hallottunk barokkot, Paganinit, tangót, egy-egy pillanatra filmzenei és jazz-áthallásokat is… A műsor rendkívül színes volt, de éppen ez tette egységessé. Vajon miért volt szükség a különös felütésre, a Boulez-darabra, főként ilyen rendhagyó körülmények között? Gondolhatunk az alázatra, amely a zeneszerzőt arra készteti, hogy alkotásai elé egy nagyra becsült mester alkotását helyezze, mottóként, emlékeztetőként, avagy példaként. De a műsor más választ is ad: Matuz Gergely hangszertechnikája és bámulatos hangszínei ebben a kompozícióban csillognak a legfényesebben.
