Az utóbbi időben sokat gondolkodtam azon, miként lehetne összekötni a komolyzenét, a világzenét, a népzenét, valamint a jazzt abban a sok-sok improvizációt felvonultató zenei világban, amelyet a sajátoménak vallok, s milyen rendhagyó helyszíneken lehetne mindezt bemutatni. Kedves kirándulóhelyem a Cserhát és a Karancs között fekvő Salgó vára, s felmerült bennem, milyen jó volna ott koncertezni – meséli a hegedűművész, aki mindig is szerette és kereste a különleges zenei utakat.
Dancsó Diána már négyesztendősen eldöntötte, hogy hegedűs lesz, s számos versenygyőzelmet követően tizenhárom évesen vették fel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Különleges Tehetségek Osztályába, ahol Kapás Géza növendékeként tanult. Számos hazai és nemzetközi megmérettetésen ért el kimagasló eredményt, emellett hazai és külföldi mesterkurzusok, fesztiválok rendszeres látogatója volt, és olyan művészekkel dolgozhatott együtt, mint Csaba Péter, Wagner Rita, Vásáry Tamás, Zachar Bron, Mariana Sirbu, Bruno Giuranna vagy Kocsis Zoltán.
A 2014-es Nemzetközi Kodály Világzenekar Vásáry Tamás vezetésével koncertmesterének kérte fel. Végzős hallgatóként elnyerte a Limericki Zenei Egyetem master ösztöndíját, ahol egy évig tanulhatott Mariana Sirbu növendékeként.
Csak a diplomázására tért haza Írországból, és ezt követően is járta a világot, hiszen három éven keresztül óceánjárókon szólózott, kvartettezett. Miután hazatért, a Danubia Zenekar vonós szólamának lett a tagja.
A hajózás befejezését követően keresgéltem egy ideig itthon a helyem – mondja Dancsó Diána. – Nem vagyok ugyanis kimondott ‘komolyzenész'. Mindig maga a zene érdekelt, amit egy közös, egyetemes nyelvnek tartok, s úgy vélem, nem kellene drasztikusan kategóriákra osztani… Inkább kapcsolatot kellene teremteni az egyes műfajok között, s létrehozni valami teljesen újat! Éppen ezért nem is elégít ki csupán a zenekari zenészi élet, s az utóbbi időben is kutattam a lehetőségeket. Így kerülhettem a Budapest Scoring Orchestrába is, amely Sapszon Bálint vezetésével rendszeresen filmzenefelvételeket készít. Izgalmas kísérőzenéket hallok, ezért válogattam bele a hegytetős koncertprogramba néhány ilyen darabot. Szerencsés vagyok, mert a Danubia nyitott együttes, rendhagyó repertoárral, így különleges produkciók részese lehetek. Ezek az élmények, köztük az írországi emlékeim is megjelennek a most összeállított programban.
Amikor megtaláltam helyszínként Salgó várát, akkor előjött a régi vesszőparipám, hogy valami szokatlan, új hangozzék fel ott. Olyan program, ami illik ehhez az egyedi hangulatú helyhez.
Megszületett már a darabválogatás is, amelynek megvan a maga íve, s a programban akad kellő drámaiság, sokszínűség. Az összeállításban a komolyzenei, népzenei és jazzrészletek mellett olyan filmzenék is helyet kaptak, mint a Dűne vagy A gladiátor átirata. S mivel egyetlen hegedű hangja kicsit kevés, zenei alapra fogok játszani. Szerencsére szólózás terén sokéves tapasztalatom van, hiszen az óceánjárókon töltött idő alatt számos alkalommal léptem a publikum elé a hegedűmmel, amikor zenei alap jelentette a kíséretemet.
Természetesen minden engedélyt beszereztünk – magyarázza –, egyeztettünk a Bükk Nemzeti Parkigazgatóságától kezdve az Örökségvédelmi Főosztályig, hogy hatszázhuszonöt méter magasban, a Medves-fennsíkon megszülethessen a koncert. A hegytető nyújtotta panoráma, a lemenő nap szolgál majd hátterül a produkcióhoz. A várból elképesztő kilátás nyílik a Karancs hegyvidékére. Ha tiszta az idő, akkor délre a Mátra vonulatai láthatók, északi irányban pedig a Magas-Tátra csúcsai is magasodnak. Nagy örömömre nemcsak a környékről, hanem már a fővárosból is sokan jelezték, hogy ott lesznek az esten, amely reményeim szerint egy sorozat kezdete, hiszen végre megszületett az egyedi koncertforma, s talán rátaláltam arra a saját útra, amit már esztendők óta keresek.
Hiszen a hegedűt, a hangosítást és az egyszerű fénytechnikát rengeteg szokatlan helyszínre el lehet vinni, ahol a publikum nemcsak valami újat hallhat, hanem egy rendhagyó produkció részeséve válhat. S úgy találkozhat akár az ismert filmzenékkel, átdolgozásokkal, ahogyan korábban még sosem, s az improvizációnak köszönhetően élő, egyszeri előadásban.
Szerencsésnek érzem magam, mert hobbim a munkám, a munkám pedig a hivatásom – teszi még hozzá Dancsó Diána –, amelyben folyton-folyvást lehet új utakat keresni, másképp megközelíteni a közönséget, és olyanokhoz is szólni, akik talán nem ülnek be egy koncertterembe, de egy kirándulás keretében nyitottabban hallgatnak zenét. Számos ötletem van, hogy hol volna érdemes még ilyen előadást tartani, hiszen akad barlang, kőbánya, valamint más várak, amelyek ideális helyszínként szolgálhatnak. Ráadásul már több helyről is érdeklődnek is a produkció iránt… Meglátjuk a folytatást!
Nyitókép: Dancsó Diána hegedűművész úgy érzi, megtalálta a saját útját
Forrás: A művész engedélyével archívumából
