Korábbi rövidfilmjeiben – Kamaszkor vége, Orsi és Tenshina – is a testvérkapcsolat áll középpontban, a Veszélyes lehet a fagyiban is így van ez. Miért foglalkoztatják ezek a viszonyok?

Nekem is vannak testvéreim, nagyon szorosan kötődünk egymáshoz. Régen sokszor mondták, hogy olyanok vagyunk az öcsémmel, mintha ikrek lennénk. Az ikertéma már kislányként is foglalkoztatott. Olvastam a Két Lottit, néztem az Olsen ikreket, imádtam az összes sekélyes romantikus komédiát, ahol kicserélik egymást, hogy megtévesszék a környezetüket. Később rájöttem, hogy ennél ez sokkal több, tele van varázslattal a kapcsolat. Érdekelt ez a hatodik érzék, a megérzés alapú kommunikáció.

Szilágyi Fanni első játékfilmjét rendezte. Fotó: Rónai Domonkos  

A film operatőre az imént említett testvére, Szilágyi Gábor volt.

Sok az operatőr a közvetlen környezetemben, sok barátom, a férjem, mindannyiukkal szeretek dolgozni. Ez most azonban sokkal intenzívebb, érzelmileg telített felállás volt. Gáborral nem először dolgoztunk együtt, mindig nagyon gördülékeny volt a közös munka. Ízlésről sosem kell egyeztetnünk, mert annyira hasonló, amit szeretünk. Ez volt az első nagyjátékfilmünk, így minden eddiginél fontosabb munka volt, éreztük, hogy emelkednek a tétek.

A film a radiológus Adél és a jó anyagi körülmények között élő egypetéjű ikertestvére történetét dolgozza fel, mindkét szereplőt Stork Natasa játssza. Hogyan született meg a két, első ránézésre teljesen ellentétesnek látszó karakter?

A forgatókönyvet Lányi Zsófi írta, a film történetét saját tapasztalatainkból, testvéreinkkel kapcsolatos élményeinkből „főztük ki”. Egy évig váltakozva vitatkoztunk és egyetértettünk, ünnepeltük az ötleteinket, és gyászoltuk azokat, amelyeket ki kellett húzni. Szerettük volna, ha az ikerpár két pólusa két véglet lenne ebben a históriában. Ezért döntöttünk úgy, hogy Adél, a radiológus a meg nem becsültség börtönében éljen, míg Éva a jólétbe legyen bezárva. Sok energiát fektettünk Zsófival abba, hogy megtaláljuk az orvoslásnak azt a területét, amelyet sem anyagi, sem morális szempontból nem értékelnek itthon kellőképpen.

Jelenet a filmből: a radiológus szerepében Stork Natasa

Mindkét szerepet Stork Natasa játssza. A próbák során vagy a forgatás alatt „vált szét” a két karakter?

A forgatást hosszú próbafolyamat előzte meg. Először csak beszélgettünk arról, hogy milyenek ezek a lányok, milyennek látják egymást, majd közösen körvonalaztuk a testvérpár alakját. Mindkét karakter Natasából épült, de persze még hozzá kellett tennünk ezt-azt. Éva légies mozgása, gyermeki, naiv személyisége közelebb állt hozzá, Adél befeszült furcsaságán többet kellett dolgoznia. Fontos megemlíteni, a szuper dublőrünket, Csikász Ágnest, aki nélkül nem jött volna létre a film. Valójában rossz szó a dublőr, mert attól függetlenül, hogy a hátát vettük, igazi színész játszott Natasával, erős jelenlétével támogatva őt. Éva és Adél „közös jelenetei” olyanok voltak, mint egy tánc, amelyhez együtt kellett kitalálnunk a koreográfiát. Mindenkinek mindig ugyanazt kellett csinálnia ahhoz, hogy az utómunka során kicserélhessük a színészeket. 

Kevés magyar rendező dolgozik forgatókönyvíróval. Önnek szinte állandó partnere Lányi Zsófia és Mán-Várhegyi Réka. Hogyan alakult ez így?

Úgy éreztem, hogyha van valaki, aki nálam jobban írja meg, akkor miért írnám meg én rosszabbul? A forgatókönyvírás nagyon összetett, bonyolult szakma. Kicsit pszichológusnak kell lenni amellett, hogy jól kell írni is. Egyetemi éveim alatt rajongtam Mán-Várhegyi Réka novelláiért, és nem tudtam elképzelni, hogy azoknál jobbat kitalálhatnék. Így inkább megkérdeztem tőle, mi lenne, ha adaptálnám őket. Akkor még keresgéltem, kísérleteztem, és számomra könnyebb volt önazonosnak lenni úgy, hogy hasonlóságokat keresek mások történeteivel, egyezéseket az én érzéseimmel. Az adaptáció elég tág, amit úgy jó csinálni, ha az ember alázattal nyúl a történethez, de beletesz magából is valamit.

Szilágyi Fanni és Stork Natasa a Veszélyes lehet a fagyi premierjén 

Ez az első egész estés filmje, ráadásul egy kettős szerepet játszó színésszel. Mi volt a legnagyobb kihívás ezen a többszörösen nehezített pályán?

A folyamatos terhelés, a nyomás alatt működés és a bizonytalansági faktor, hiszen ilyet még nem csináltam. Félelmetes volt a pillanat, amikor ki kellett mondani, hogy ugyanaz a színész játssza mindkét főszerepet, de döntöttem, Natasát akartam. Tudtam, hogy ez bonyolult, költséges és ismeretlen terep. A megoldás, hogy mi majd az utómunkában kettévágjuk a képet, azzal is járt, hogy én a forgatáson nem láttam teljes egészében, mi fog majd megszületni. Ezen iszonyatosan aggódtam, de a vágás közben szerencsére elmúlt ez a félelem.

A film számomra arról szól, milyen könnyen belelátunk dolgokat a másik valóságába, anélkül, hogy tudnánk, valójában mi zajlik benne. Ön mit akart átadni a filmmel?

Azt, hogy mennyire el tud torzulni szubjektív világunk, attól függően, hogy éppen min aggódunk. Bizonyos élethelyzetekben felnagyítunk dolgokat, és nem látjuk, hogy a hozzánk legközelebb állók vannak bajban. Az érdekelt, hogyan csúszhat el egy olyan szoros kapcsolat, mint az egypetéjű ikerség azon, hogy a saját történetünkbe záródunk. Amikor mi sem vagyunk rendben, akkor olykor megfeledkezünk az empátiáról.

A Veszélyes lehet a fagyi című film november 18-ától szerepel a mozik műsorán.

Nyitókép: Adél és Éva a Veszélyes lehet a fagyi egyik jelenetében 

Fotók: Veszélyes lehet a fagyi produkció