Goldoni: Chioggiai csetepaté
Győri Nemzeti Színház, 2020. augusztus 25–30.
Az előadást március 7-én mutatták be, és négy nap múlva életbe léptek a járványügyi korlátozások. De most végre megnézhetjük a Győri Nemzeti Színházban a Chioggiai csetepatét, Goldoni egyik legismertebb művét, amely itthon is gyakran szerepel műsoron. Ez nem meglepő, hiszen a XVIII. századi olasz drámaíró népszerűsége ma is töretlen.
A komédia egy Velence melletti kis halászfaluban játszódik, amely a perpatvarhoz a legalkalmasabb környezet, hiszen mindenki mindenkit ismer, a szereplők egymás szomszédjai, unokatestvérei és szeretői. A csetepatéra nem kell sokat várni: a nyitókép csipkeverő asszonyai egy pillanat alatt összekapnak, és ezután a darab végéig nincs egy perc nyugalom a színpadon. Amíg Libera, Checca, Orsetta, Pasqua és Lucietta várják haza a férfiakat a halászatból, addig megállás nélkül ugratják egymást. A halászok megérkezése csak olaj a tűzre: a veszekedés verekedéssé fajul. Persze a feszültség messze nem halálos, főképp a jellem- és helyzetkomikum kibontását szolgálja.
Carlo Goldoni polgári családban született, kiváló nevelésben részesült, majd ügyvédként járva az itáliai városokat rengeteg tájszólását ismert meg, és darabjaiban ezeket humorforrásként, a jellemkomikum eszközeként alkalmazta. Az komédia olasz mestere – aki maga is élt Chioggiában – nagy hatást gyakorolt a vígjáték műfajtörténetére, és azon kevesek közé tartozott, akiket a saját koruk is értékelt. Nemcsak a korabeli színházi közönség ünnepelte, olyan nagyságok tartották sokra, mint Goethe, Voltaire és Rousseau. Vivaldival együtt is dolgozott zenés vígjátékokban, amelyek az operett elődjének tekinthetők. Moliére után Goldoninak sikerült elérnie, hogy a közönség a komédiaírókat egyenrangúnak tekintse a tragédiaszerzőkkel. Az itáliai mester korabeli népszerűsége abból fakadt, hogy újragondolta a vásári bohózat, a commedia dell’arte műfaját. Ezeknek a daraboknak eredetileg nem volt leírt szövegük, a források csupán vázolták a cselekményt, ezért a színészek rögtönzéssel tették teljessé a produkciót. Goldoni viszont teljes jogú szerzővé lépett elő: a színészek az ő dialógusait tolmácsolták, amire eleinte nagyon nehezen sikerült rávennie az improvizációhoz szokott komédiásokat. Ezért csak fokozatosan vezette be a kötött szöveget. Először a főhős mondatait rögzítette, majd amikor a mellékszereplők látták, hogy ezzel sikert arat, ők is követelték a saját szövegüket.
A győri előadás nemcsak a helyzet-, hanem a jellemkomikum adta lehetőségekkel él. A szerző jellegzetes figuráit („Ravasz”, „Könnyű nő”, „Felfuvalkodott”) Szűcs Gábor rendezése tovább karikírozza. A darabban mások mellett feltűnik Fejszés Attila, Molnár Judit, Sík Frida, Jáger András és Molnár Erik. A szereplők karakterjegyeit Kárpáti Enikő jelmezei is kiemelik. A vígjátéknak nincs főszereplője, ezért a színészeknek különösen figyelniük kell egymásra, hogy összefonódó játékuk visszadja az olasz kisváros bájos, pletykás és gondűző hangulatát.
