Azt meséli, idős nőkről szeretett volna filmet forgatni…

Mert ők eléggé háttérbe szorultak a francia filmekben. Főszerepet akartam adni nekik. És amikor ezen gondolkodtam, eszembe jutott egy történet a gyerekkoromból.

Volt egy nagynéném, aki vacsorát szervezett a családnak, a vacsorához pedig gombát szedett az erdőben.

A vacsora után mindenki rosszul lett, többen kórházba kerültek – kivéve őt, mert ő nem evett a gombából. Gyerekként imádtam ezt a családi históriát, izgalmasnak találtam, hogy talán meg akarta mérgezni a családját. Így született meg a fejemben a történet egy idős asszonyról, aki látszólag tökéletes nagymama, ám valójában sokkal titokzatosabb és ellentmondásosabb.

Eszik azóta gombát?

Igen, imádom a gombát. De nem voltam ott a vacsorán, ezt csak a szüleim mesélték.

François Ozon rendező  
Fotóforrás: UNIFRANCE

 

A film hőse, Michelle, visszavonult prostituált. Franciaország nemrég átvette az északi modellt, miszerint a prostitúció maga legális szolgáltatás, de a megvásárlását már büntetik. Mit gondol erről?

Franciaországban is nagy vita volt, ez elég képmutató rendszer. A prostitúció elfogadott, ugyanakkor mégsem.

A film szempontjából számomra az volt fontos, hogy a karakternek legyen múltja, és ez a múlt bonyolult legyen.

Nem ítélkezem, hogy ez jó vagy rossz. Csak megmutatom az életútját.

Ilyen múlt komoly súllyal bír a társadalomban és a családban is. Nem lehet olyan könnyen megszabadulni tőle.

Így van. De nem tudhatjuk, volt-e szabad választása. Talán muszáj volt ezt tennie. Rákényszerült. Michelle-t elítéli a lánya, és ez óriási teher számára. A kapcsolatuk mérgezővé vált. Michelle próbál jó lenni a lányához, de nem sikerül, és emiatt az unokájától is eltávolodik, és szenved attól, hogy ritkán láthatja őt. És itt jön a képbe a filmben látott drasztikus „megoldás”.

Temetési szcéna a film kulcsjelenete: Michelle régi, prostituált barátnői bevonulnak a templomba. Katonai temetésekre emlékeztetett, amikor megérkeznek a katonák, hogy elbúcsúzzanak egykori bajtársuktól…

Fontos volt számomra, hogy megmutassam a közösségüket, a köztük lévő szövetséget és a női szolidaritást. Meglátod őket, és még csak beszélniük sem kell egymással: azonnal érzed, milyen kapcsolat van köztük. Az ihletadó Max Ophüls egyik filmje volt, amelyben prostituáltak templomba mennek, és együtt énekelnek.

A film bizonytalanságban tartja a nézőt. Nem tudjuk, vajon Michelle mérgezni akart-e, ahogy azt sem, hogy szándékos gyilkosság, vagy baleset történik később. Miért hagyja, hogy a néző döntse el, mit látott?

Szeretem a nézőimet, és elég okosnak tartom őket.

Az életben sem tudunk mindent, mégis gyakran ítélkezünk, aztán tíz évvel később rájövünk, hogy tévedtünk,

mert nem láttunk rá a teljes valóságra. Természetesen a forgatókönyvíró társammal végig tisztában voltunk azzal, mi történt, minden részletet kitaláltunk, aztán úgy döntöttünk, ezt nem mutatjuk meg, hadd alkossa meg minden néző a saját filmjét.

Ha megérkezik az ősz...jelenet a filmből

 

A színészek se akarták tudni az igazságot?

Hélène Vincent, a főszereplő úgy döntött, ő úgy játssza a figurát, mintha ártatlan lenne. Azt mondta: „Én elhiszem mindazt, amit mondok, végig benne vagyok a szerepben.” Ez jó hozzáállás.

Mesélne Hélène Vincent-ról?

Nagyszerű színésznő, de ritkán kapott filmfőszerepeket. Most igazán nagy szerepet akartam adni neki. Egyszerre tud sebezhető és kemény lenni. Nem félt a karakter kétértelműségétől sem. Amikor megkapta a forgatókönyvet, azt mondta: „Ez az én életem.” Ápolónő volt Burgundiában, és nehéz a kapcsolata a fiával. Úgy érezte, mintha róla forgattunk volna dokumentumfilmet.

Rengeteg szexualitással foglalkozó filmet csinált a pályája során, ez egyáltalán nem az.

Egyszerűen arról van szó, hogy igyekszem mindig mást csinálni, és nem ismételni magamat.

François Truffaut mondta: Jó, ha az előző filmed ellenében készíted a következőt.

Az előző vígjáték volt, teátrális, stúdióban forgattuk. Most vissza akartam térni valami reálisabbhoz, idősebb nőkkel. Szeretem mindkét stílust, de nem akarom mindig ugyanazt csinálni.

Hány projektje fut egyszerre, vagy mindig csak egyen dolgozik?

Be kell fejeznem egyet ahhoz, hogy tudjam, merre megyek tovább. Ötletem természetesen mindig több van, de dolgozni egyszerre csak egyen dolgozom.

 Drámai pillanat a filmben

 

Úgy tudom, erre a filmre hatással volt Georges Simenon írói munkássága. Milyen értelemben?

Georges Simenon nagyon jól tudott hangulatot teremteni, nagyszerűen írta le egy vidéki városka életét, ahol minden tökéletesnek tűnik – de a spaletták mögött furcsa dolgok történnek. Nála sosem a krimi a lényeg, nem a rendőrségi szál érdekli. Sokkal inkább a szereplők közötti kapcsolatok, a pszichológia, az emberi természet sötét oldala. Semmi konkrétat nem vettem át tőle, inkább csak a stílusa inspirált.

Filmjeit főként saját örömére készíti. Fontosabbá válik egy film, ha sikeres lesz?

Igen, mert a siker segít hozzá a következő filmhez. Egyre nehezebb ugyanis filmet készíteni – főleg középkategóriás filmet, amely nem kis költségvetésű, de nem is méregdrága látványfilm. A középút mindig nehéz. Szóval nagyon örültem, hogy ez a kis költségvetésű filmem sikeres lett. Ez segít a jövőben.

Folyamatosan forgat. Még az Ön számára is nehéz finanszírozókat találni?

Igen, még nekem is. Főképp azért, mert a filmjeim papíron nem tűnnek biztos sikernek. A Ha megérkezik az ősz két idős nőről és gombákról szól. Ez látszólag nem túl érdekes téma. De a filmkészítés öröme éppen az, hogy nincs biztos recept a sikerre.

És egy rendezőnek nem kell „prostituálódnia” a sikerért?

Ha arra gondol, hogy dolgoznék-e Hollywoodban… Voltak ajánlataim. De Franciaországban enyém a végső vágás joga, itt követhetem az ösztöneimet. Amerikában ezt a lehetőséget nem kaphatnám meg. Amúgy sem akarok blockbustereket készíteni, úgyhogy boldog vagyok itt. Nem hiszem, hogy Amerikában különösebben megbecsülnének.

Ha ez a filmem amerikai volna, a producer valószínűleg azt kéri tőlem, hogy világosan mutassam meg, mi történt az erkélyen. Erre nyilván megvan a válasz, de tudatosan kihagytuk a forgatókönyvből, mert így sokkal izgalmasabb.

A vágás és a kihagyás jó eszköz arra, hogy aktívan bevonjuk a nézőket a történetbe. Amerikában a produceré a végső szó, nálunk a rendezőé. Ezt szoktam meg, és már túl öreg vagyok ahhoz, hogy ezen változtassak.

Rendezőként nagyon fontosak az Ön számára a színészek. Minden filmben ugyanúgy dolgozik velük, vagy minden színészhez másképp közelít?

Nagyon hamar megtanultam, hogy minden színészhez másképp kell viszonyulni. Ezt a Nyolc nő forgatásán értettem meg: nem lehet Catherine Deneuve-hez úgy fordulni, mint Isabelle Huppert-hez. Mindig alkalmazkodni kell az adott színészhez. Például ebben a filmben a fiatal fiú nem is színész. Nem lehet ugyanúgy rendezni, mint Hélène Vincent-t. Mindig meg kell találni a megfelelő nyelvet, a megfelelő helyzetet, hogy a legjobbat hozd ki belőlük. Gyorsan dolgozom, és a legtöbb színész szereti ezt.

A Swimming Pool az egyik legismertebb filmje sztárt csinált Ludivine Sagnier-ből. Most húsz év után újra vele dolgozik.

Megható volt húsz év után újra együtt forgatni. Legutóbb a medence partján még egy fiatal, gyönyörű lányt filmeztem fürdőruhában, most meg már csodás anya és elképesztő színésznő. Rendezőként mindig érdekes újra együtt dolgozni egy-egy régi színészeddel. Ma már Ludivine egészen más nő. Meg is köszönte, hogy nem egy kedves szerepet szántam neki. Tudta, hogy a karakterét eleinte a legtöbb néző utálni fogja, de lépésről lépésre megismerjük, miért viselkedik így az anyjával szemben. Megbízott bennem, hogy együtt ki tudjuk bontani a karakter dimenzióit.

A Ha megérkezik az ősz június 26-tól látható a hazai mozik műsorán.

 

Nyitókép: Vajon tényleg szereti a két idős hölgy a gombát?
A filmjelenetek fotóforrása: Vertigo Film