◼ Ahogy néztem a nyári koncertjeit, sokszínű a programja.

Szeretem a változatosságot, unnám, ha mindig ugyanazokban a darabokban kellene énekelnem. Az istenek alkonyának Gutrunéjával zártam az operaházi évadot, majd ismét Wagner volt soron, a Müpa Wagner-napok sorozatában A Rajna kincse Freiája következett, de énekelek Kalocsán, a Kék Madár Fesztiválon, Beethoven IX. szimfóniájában, a Zeneakadémián Mendelssohn Éliás oratóriumában, s Martonvásáron is vár rám egy koncertária, Palicson pedig operettgála. S ahogy már jó néhány éve, idén is szerepelek július második felében a Fesztiválakadémia sorozatában. A hónap végén azután végre kezdődik a vakáció, itáliai úttal. Fontos, hogy egy végigénekelt szezon után a hangot is pihentessük, mindig kell időt hagyni a töltekezésre.

◼ Épp egy évtizede debütált kórustagként a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán, egy évvel később pedig már szólista bemutatkozására is sor került az Operaházban, A varázsfuvola Első dámájaként. Az elmúlt szezonban a Porgy és Bess női címszerepe, A cigánybáró Szaffija meg a Hoffmann meséinek Antóniája is szerepelt a programjában, elindult a karrierje…

Szép emlék az első szegedi szabadtéri fellépés a hagyományosan párdarabként előadott Leoncavallo Bajazzók és Mascagni Parasztbecsület-esten, s érdekes, hogy néhány éve a Tisza-parti teátrumban is a Bajazzók Neddájaként debütálhattam. Annak pedig majd egy évtizede már, hogy az Operaházban kezdtem énekelni… 2017-től, a Zeneakadémiáról kilépve sorra nagyon szép főszerepeket kaptam. A mesterszak utolsó két esztendejében ésszel válogattam. A szerepgyakorlatokra nem a távlati álomhősnőkkel készültem, hanem pályakezdőként is előadható figurákkal. Bár akadt váratlan fordulat ezen a téren is… Marton Éva volt az Akadémián a mesterem, s azt javasolta, Puccini Bohéméletéből – amit imádtam – ne Mimi, hanem Musette szerepét tanuljam meg, ugyanis alkatilag, habitusban nem vagyok az a vérszegény varrólány, a másik szerepet hamarabb osztják rám. Így is tettem, mégis életem első főszerepfelkérése az Operaházból Mimi volt. Szerencsére gyorsan tanulok, elfogadhattam a meghívást.

◼Most pedig Wagner-szerepekben lép fel. Követi e téren is a mesterét?

Valóban sokban hasonlítunk, de én természetesen még csak fiatalkori Wagner-szerepeiből énekeltem. Az általam alakított Wagner-hősnők – Freia és Gutrune – zenéje áttetsző, légies, ezért is vállalkozom rájuk. Kérdés, hogy majd milyen irányba megy, hogyan változik a hangom, hány nagy szerepe fog hozzám illeni. A legfontosabb azonban az – s ez a lényege a pályának –, hogy ne utánozzunk, legyen egyedi a frazeálásunk, a hangszínünk, hogy az embert már arról fel lehessen ismerni. Ez a művészetünk egyik alappillére, ezért érdemes estéről estére pódiumra lépni.

◼Megvan már az egyéni hang?

A visszajelzések szerint igen, sokszor hívnak, írnak, hogy hallottak a Bartók rádióban, felismerték a hangomat, s örömtelivé tettem a napjukat. Folyamatosan ezen dolgozom. Sok felvételt hallgatok, nemcsak a saját hangfajommal, és úgy vélem, rengeteget lehet tanulni technikáról, stílusról, ízlésről, kifejezésről, frazeálásról, ha az ember nyitott szemmel-füllel figyeli az előadásokat. S mindezt érlelni kell magunkban, hogy megszülessen az a komplex előadás, amelytől mély művészetté tud válni a legegyszerűbb dal is. Fontos, hogy minden előadásban legyen érték, tegyünk bele olyan többletet, amelytől lélekemelővé válik.

◼Ez folyamatos építkezést jelent…

Egész életen keresztülit, hiszen nem ülhetünk a babérjainkon. A hangunk, ahogy a testünk is, állandóan változik, s ahogy telnek az évek, újabb és újabb módszereket, megoldásokat kell találni, ami néha könnyebb, néha küzdelmesebb. Hiszen ki vagyunk téve, nemcsak a belső állapotunknak, kondíciónknak, hanem külső hatásoknak is, mint például a hőmérséklet, a szárazság, apróbb-nagyobb betegségek. Van, hogy tíz perc beéneklés után szárnyal az ember, máskor sokkal hosszabb időt kell erre szánni, mindebből azonban semmit sem vehet észre a közönség.

◼Az a hétéves kislány, aki tágra nyílt szemmel csodálta a Figaro házasságát az Operaházban, gondolt arra, hogy egyszer majd Fiordiligi lesz?

Eszembe sem jutott, hogy egyszer én is a dalszínház pódiumán állhatok. Nem is emlékszem, mikor jött a gondolat, hogy énekesnő akarok lenni. Egyszerűen beszippantott ennek a világnak a varázsa. Gyerekkoromtól az adott pillanatot szívtam magamba, azt élveztem. Sokszor figyeltem a körülöttem lévő világot, az embereket, annak ellenére is, hogy eleven, cserfes kisgyerek voltam. S aztán az élet eseményei, s a Jóisten is a zene felé terelt, az éneklés mellett fuvolázni is kezdtem. Hiába szánt édesanyám jogásznak, ügyvédnek… Annak ellenére, hogy későn került hangszer a kezembe, kitűnően haladtam, rögtön mehettem a konzervatóriumba. Sokat segített, hogy mióta az eszemet tudom, énekeltem, jó volt a légzéstechnikám, a muzikalitásom, és nagyon szerettem a zeneiskolai tanáromat. Ijesztő is volt kicsit ez a tempó, nem akartam fuvolista lenni, csak azért folytattam, mert két szakot akartam végezni a konzervatóriumban és az egyetemen. De aztán eljött az a pont, amikor eldöntöttem, leteszem a hangszert, mert azt éreztem, ellop az énekléstől, megcsalom vele magamat és a környezetemet, hiszen nem fuvolista, hanem énekes akarok lenni. Így bár a konzervatóriumban egy évig fuvolaszakra jártam, énekesként fejeztem be, s 2012-től már zeneakadémista voltam. Lehet, hogy egyszer megint előveszem a fuvolát, és kedvtelésből újra fogok fújni, de csak ha vettem egy profi hangszert…

◼Itthon számos operai és koncertfelkérésnek tesz eleget. Mi a helyzet a külföldi bemutatkozással?

Énekeltem Spanyolországban, Ausztriában, Franciaországban és Hollandiában is. Sok megkeresést kaptam már, de halogató típus vagyok. Ebben benne van a félelem, de a kényelem is. Jó itthon, ahol már ilyen sok és színes a munkám, s mindenem megvan, a családom, a barátaim. Számomra lényeges az az óvó-védő szeretet, amellyel körülvesznek. Féltem is az egyedül utazgatástól, a bőröndléttől, ezért is halogattam az indulást. Most azonban azt érzem: nyitni kell. A Covid előtt már elkezdtem előkészíteni az ehhez szükséges anyagot, de a pandémia visszavetett, elkeserített, hogy hány évet lop el az életemből… Amikor aztán újraindult az élet, sok dolgom lett, arra fogtam, hogy nem érek rá ezzel foglalkozni. Hamarosan átlépem a harmadik ikszet, már nem halogathatom, mert aztán bánni fogom, hogy nem indultam el tapasztalatokat, élményeket szerezni, világot látni, nyelveket tanulni. S egy ilyen jó pillanatban kell elindulni, amikor minden kerek, s hála az égnek, adottak a lehetőségek is, szóval útra kell kelnem!