Márai Sándor: Eszter hagyatéka
Spirit Színház, 2020. szeptember 1.
 

„Nem tudom, mit tartogat még számomra az Isten?” – Eszter kérdésére a színházterem dermedt csendje felel. A pódium közepén egy asztal, néhány szék, hét szereplő, a színpad mellett ódivatú pianínó. Czeizel Gábor rendezésében a darab arra keresi a választ, meddig van erőnk megőrizni erkölcsi tartásunkat.

Eszter és Lajos kapcsolata húsz évvel ezelőtt lezáratlan maradt. A férfi Vilmát, Eszter nővérét vette el. Eszter a miértre a választ egészen találkozásuk pillanatáig nem leli. A nő két évtizede e kínzó talány börtönében él, és Lajos visszatérése csak fájdalmat okoz. A férfi azért jött, hogy elvegye tőle a családi házat, amely Eszter és Nunu számára a biztonságot jelenti.

Eszter szerepében Gubík Ági játéka megérintő: keserű, középkorú nőként húsz éve cipeli lelki terhét. Vágyott Lajos után, de a büszkesége nem engedte, hogy megalázkodjon. Sorsával egyedül küzdött, mégis azt éreztette a többiekkel: nincsen egyedül.

Társa, Nunu (Perjési Hilda) a józanságot képviseli. A két nő mély lelki kapcsolata a darab kulcsa, mert Lajos és Eszter közötti, ellenségességbe forduló vonzalommal szemben az ő viszonyuk méltóságot ad az asszony életének. A színésznők ezt a megfogalmazhatatlan összetartozást jelenítik meg. Nunu ritkán szólal meg, de szavainak minden esetben lélektani és dramaturgiai jelentősége van.

Lajos (Tóth Sándor)  érzéketlen és felszínes, csak tetszeleg a rég nem látott barátok előtt, és bárkit félresöpör, ha érdeke ezt kívánja. Álarcot visel, hogy kicsinyességét, gőgjét és gyengeségét palástolja. Látva Eszter szenvedését, mentegeti magát: sohasem a gonoszság vezérelte. Eszter egy pillanatra elhiszi, majd kijózanodik: „Úgy képzelem, minden embernek van valamilyen belső határa, amelyen belül mértéke van a jónak és a rossznak. Egyáltalán, mindennek, ami lehetséges az emberek között. De neked nincs határod.”

A végkifejlet megrendítő: Eszter elveszíti a Lajossal vívott csatát, enged a férfi követelésének, vele megy, ott hagyja a családi örökséget.  De ez nem oldja meg, hanem kiemeli a szerelmi történet erkölcsi dilemmáját. „Emberek között, akiket egymáshoz kötött a végzet, nincs büszkeség.” Lajos ezt kényelmes felmentésnek tekinti,

Eszter számára viszont gyötrelmes kérdés marad.