Tavaly nagy érdeklődést és tetszést aratott Veszedelmes viszonyok előadásuk, Mozart-részletekkel, idei meglepetésük címe: Le donne di Giacomo. Március 8-án a Müpában hallgathatták meg az érdeklődők.
Puccininak nemcsak az életében játszottak fontos szerepet a nők, valamennyi operájának ők a főszereplői, gondoljunk csak a Turandotra, a Toscára vagy a Pillangókisasszonyra. Előadásunkban a zeneszerzőnél felbukkan egy titokzatos asszony, akivel megpróbálja – számunkra és önmaga számára is – megválaszolni az általa szeretett hölgyekkel kapcsolatos kérdéseket, titkokat, és ebben segít a zene. Turcsányi Ildikó a dramaturg, ő állította össze a Veszedelmes viszonyokat is, amelynek a sikerét jelzi, hogy tovább él, a Győri Nemzeti Színház repertoárjára került. A Puccini-mű a harmadik a sorban, korábban már született Sok hűhó semmiért előadásunk is, Korngold-zenére. Abban hiszünk az együttesemmel, hogy nemcsak a különféle korosztályokat kell megszólítanunk, hanem a nem rendszeres koncertlátogatókat is. Akad ugyan átfedés a színházi és a zenei publikum között, de nem akkora, mint amekkora lehetne.
Hollerung Gábor karmester
Fotó: Csibi Szilvia/BDZ
Zenei életünkre főként a konzervatív gondolkodás jellemző, mégis azt látjuk, hogy sokan, ha számos dologban nem értenek is egyet velünk, elkezdtek utánozni minket. Szöget ütött a fejükbe mindaz, ami nálunk zajlik. Nem én vagyok azonban az, aki mindezt kitalálja, kiváló csapat dolgozik a zenekarunkkal. Az összes jelentős produkció mögött a munkatársaim állnak, akiknek állandóan eszükbe jut valami újszerű és érdekes. Magam csak az ízlést, az arányokat figyelem, és a felhasználás módjába szólok bele. S persze mindig a zene és más művészetek társulásáról beszélünk.
A hazai zenei életben sok minden szentséggé vált, ami sosem volt az, és nincs is értelme, hogy az legyen. Tavaly például
az egyik legsikeresebb koncertünk az a rendhagyó Bartók-est volt, amelyen a Concertót adtuk elő: a darab azon részeinél, ahol érzékelhető a folklór hatása, megálltunk, Pál István Szalonnáék elképesztő játékukkal megmutatták a népzenei gyökereket.
Ahol más hatás hallható ki a műből, ott az odavonatkozó operett-, kuplé- vagy Sosztakovics-részletet mutattuk meg. A közönség őrjöngött, a kórustagjaim közül is többen bevallották, hogy így értették meg igazán a Concertót. Mindeközben a szakma egy része szentségtörést emlegetett, mert megszakításokkal adtuk elő a művet… Händel-maratonunknál különböző darabok részleteit olvasztottuk egybe, s nagyszerű pasticcio született, a publikum imádta.
Sokan felháborodnak azon, ha a tételek között felcsattan a taps…
Miért ne lehetne akkor is tetszést nyilvánítani? Ha Mahler III. szimfóniájának első tétele után nem verődnek össze a tenyerek, akkor az ember előadó-
művészként legszívesebben hazamenne, mert az azt jelenti: nem született meg az a katarzis, az a dráma, ahová ennek a résznek a végére el kellene jutni…
Számomra viszonylag egyértelműnek tűnik, mi az, ami kontraproduktív, mi az, ami lehetőséggé, adott esetben új értékké válhat, és egyúttal szélesebb közönség érdeklődésére számíthat.
A reneszánsz és a barokk korszak természetes viszonya az őt körülvevő közösséghez megváltozik a polgári társadalom létrejöttével, amikor a szerzők azzal a közönséggel állnak szemben, amelyiktől részben függnek, azokkal, akiket egyre inkább ki kell szolgálniuk. Mindazonáltal a komolyzene a társadalom egyre kisebb részét képes kiszolgálni. Ennek köszönhetően létrejön a szórakoztató zene, s közönsége egyre kevésbé érdeklődik a komolyzene iránt.
Rendhagyó koncertjeivel sokakat megszólít.
Már évtizedek óta igyekszünk hidat verni a komolyzene és a populáris zenén felnőtt generációk érdeklődése és befogadóképessége között. A rendhagyó, figyelemfelkeltő programjaink sora talán az újévi koncertekkel kezdődött, amelyek a kétezres évektől kitűnő teret nyújtottak a kísérletezéshez. Ezekre a koncertekre a zene által kevésbé megérintett emberek is eljöttek, s mindig boldogan távoztak, mert populáris és értékes darabokat vegyítettem izgalmas eleggyé. A BDZ lényegében ebben a szellemiségben szerkeszti programjait, legyen a műsoron Csajkovszkij, Bartók vagy Mahler. Legfontosabb kérdés, hogy milyen kapcsolatot tudunk építeni a mindenkori ifjúsággal és középkorosztállyal, mert nagy bajban leszünk tíz-tizenöt éven belül, ki fog a komolyzenei koncertekre jegyet váltani…
A Budafoki Dohnányi zenekar Pécsett Bach h-moll miséjével vendégszerepelt
Fotó: Dékány Zsolt/BDZ
Pedig kevés hazai együttes mondhat magáénak oly népes törzsközönséget, mint a BDZ.
Ebben nagyon sok munka van, és sok feladat áll előttünk. Idén a negyvenedik előadását ünnepelheti az Énekel az ország mozgalom, amelyet 1986-ban indítottam, azzal a céllal, hogy budapesti középiskolások közösen adjanak elő egy nagyszabású művet. A jubileumon Orff Carmina Buranáját mutatjuk be május 11-én, és bár ezren jelentkeztek, elenyésző volt a fiatalok száma. Ezt látva újra elindítjuk a jelenlegi középiskolások közös koncertjét is, amely március 30-án lesz a Müpában. Négyszáznál több gyerek csatlakozott, ami azt jelzi, hogy megszólítható ez a generáció, akadnak olyan tanárok, akik az éneklés örömét képesek megmutatni, átadni.
A zenészvilág sajnos nem akarja megérteni, hogy sokszor többet ér a koncerthallgatásnál, ha az emberek részt vesznek a zenélésben, hiszen az a legerősebb mentális, érzelmi motiváció. Ezért is van nagy szerepe az amatőr mozgalomnak,
és büszke vagyok rá, hogy a kórusokért kezdettől sokat tettem. Mindig is fontos volt, hogy boldoggá tegye őket az éneklés, sikerélményük legyen. Muszáj ugyanis valamit tenni azért, hogy ne csak a telefon jelentsen kapcsolatot az emberek között…
Múlt ősszel kivételes Mahler-koncertet adott hetvenedik születésnapján, s ma is folytonosan kutatja az új lehetőségeket, azt, hogy miként lehet a XXI. században megnyerni a publikumot a klasszikus zenének.
A karmesterek hamar elhiszik, hogy ők tudnak mindent a legjobban… Én azonban egész életemben örömmel adtam teret a velem együttműködő emberek kreativitásának. Minden, amivel kilépünk a hagyományos keretek közül, a csapatom nélkül nem létezne. Számítok mások tapasztalatára, szeretek együtt dolgozni.
A Megérthető zene előadások majd harminc koncertjén elhangzott ismertetőket kötetbe gyűjtöttük.
Még a zenészek is különlegesnek, élvezhetőnek tartják, mert olyan sokféle aspektusból vizsgálja a zenét. Ha egy darabról beszélnem kell, leülök néhány órára a kottával, s olyan dolgokat fogalmazok meg, amelyek nem biztos, hogy vezénylés közben előjönnek. Érthetővé kell tenni a műben rejlő összefüggéseket, s már egy-kettő is elegendő ahhoz, hogy a zenehallgató közelebb jusson a kompozícióhoz. Ahogy öregszem, egyre inkább felmagasztosulnak bennem a tanáraimtól – Pernye Andrástól, Földes Imrétől, Kurt Masurtól – tanultak, szeretném mindezt továbbadni a következő generációnak, nemcsak a muzsikusoknak, hanem a közönségnek is. Azt akarom ugyanis, hogy a zenekaromnak – melyre mérhetetlenül büszke vagyok, mert nincs párja elhivatottságban, humánumban, szolidaritásban – legyen publikuma húsz év múlva is.
Nyitókép: Le donne di Giacomo - jelenet az előadásból.
Fotó: Fotó: Vörös Attila/BDZ
