Szerencse vagy szerencsétlenség a járvány alatt beülni az igazgatói székbe? Több idő jut így a bemutatkozó évad előkészítésére?

Idő az nincs, hiszen most is dolgozunk. Lejátszottunk vagy húsz előadást, pótoltuk az elmaradt bérletes előadásokat. Közben készülünk a jövő évadra, összeállítottuk a bérletet, tárgyaltunk a rendezőkkel, vendégművészekkel. Most fejeztünk be egy Londont, Budapestet és Komáromot összekötő videóhívást, ugyanis Lucskay Róbertet várjuk egy szerepre, aki a Royal Shakespeare Company és a Globe Színház színésze is volt már. A munka tehát folyik, és a járvánnyal nincs időnk foglalkozni. Százhatvan embert be tudunk engedni, így működünk. Nemrég Szalonna és bandája zenélt nálunk nagy sikerrel. Igyekszünk pótolni a kimaradt két hónapot. A színészeink most is próbálják a Szeretkezz, ne háborúzz! című darabot, amelynek a koronavírus miatt maradt abba a próbafolyamata két héttel a bemutató előtt. Vasárnap lesz a nyilvános főpróba, ahol korlátozott számú nézőközönség előtt játszunk.

Ezt az előadást még a volt igazgató, Tóth Tibor tűzte műsorra. Tehát lejátsszák az elődje által tervezetteket?

Igen, ez még a volt vezetés által megálmodott produkció, a rendezőt is a volt igazgató kérte fel. Természetesen a repertoáron lévő darabokat továbbra is játsszuk.

Változni fog a színház profilja, vagy marad az alapvetően népszínházi jelleg?

A népszínházi jellegen mi nem tudunk változtatni, hiszen a felvidéki magyarság nem válogathat tíz színház közül. A Csavar Színháznak (Gál Tamás társulata – a szerk.) volt profilja, de a Jókai Színháznak nem lehet igazán. Ízlésbeli különbségek vannak a művészek között, gondolok itt Tóth Tiborra meg magamra. Ezért biztos vagyok benne, hogy érezhető lesz egyfajta spontán arculatváltás. 

/Peer Gynt Fotó: A Komáromi Jókai Színház engedélyével/

A társulat is átalakul?

Bővíteni szeretnék. Most két színész szerződött hozzánk, Kiss Szilvia és Matusek Attila. Egyedül Horváth Csenge távozott a társulatból, ő Veszprémbe szerződött. A változás folyamatos egy színházban, de mindig fontos, hogy odafigyeljünk a színészekre a darabválasztásoknál.

Lehet-e már tudni a jövő évad előadásairól?

Słobodzianek A mi osztályunk című darabjának próbafolyamata szeptemberben indul a nagyszínpadon, Czajlik József rendezi. A bemutató november 13-án lesz. Ebben a darabban vendégszerepel az említett Lucskay Róbert, aki Angliából tér haza. A stúdiószínpadon pedig a Pozsonyi Színművészeti Főiskola hallgatói játsszák a Hamletet, Matusek Attila rendezésében. A Hamlet bemutatóján a Vasmacska Stúdiót átnevezzük Benkő Géza Stúdióvá. Felkértem Szkukálek Lajos festőművészt, hogy készítsen a névadóról egy képet, és ez lesz a stúdió új logójának alapja is.

A stúdióra nagyobb hangsúly kerül, mint ezelőtt?

Terveim szerint a stúdióból olyan márkát alakítanánk ki, amely az alternatív színházi világban fontos helyen szerepelne. Az öt év alatt szeretnék olyan modern stúdiószínházat létrehozni, mint annak idején a Szputnyik vagy Pintér Béla és Társulata. A stúdió művészeti vezetője Matusek Attila lesz. Itt teret kapnak majd a színészhallgatók, de az amatőr kezdeményezések is. Nálunk olyan erős az amatőr mozgalom, hogy sokszor vetekszik a profi előadásokkal. Vagy említhetném azokat a polgári társulásokat, amelyek évről évre a Kultminoros (Kisebbségi Kulturális Alap – a szerk.) pályázatokból finanszírozzák a jobbnál jobb előadásaikat. Idesorolom a Csavar Színházat is. Minden jó alternatív kezdeményezésre szeretnénk odafigyelni.

A Jókai Színházat az határozza meg, hogy a magyar kisebbség színháza. De lehet-e cél a magyarországi közönség meghódítása is?

Természetesen. Szigeti József A vén bakancsos és fia a huszár című zenés népszínművét Eperjes Károly rendezi, és színészként is közreműködik. Ezzel az is célunk, hogy az anyaországi közönséget szólítsuk meg. De mi is szeretnénk minél többet játszani Magyarországon. Örülnénk, ha jobban megismernék a komáromi Jókai Színház tevékenységét és színészeit.

A szlovák rendezőkre lehet számítani?

Készülünk egy Ballek-rendezéssel a stúdiószínpadon. Kassai Csongor és Bárdos Judit játsszák Nádas Péter kétszereplős darabját, a Temetést. Az évadot Michal Vajdička, a Szlovák Nemzeti Színház volt igazgatójának rendezésével zárjuk. Különleges előadás lesz: Pirandello Hat szerep szerzőt keres című darabját mutatjuk be, az ősbemutató századik évfordulóján. Nagyon fontosnak tartom, hogy megszólítsuk a szlovák közönséget és eljussunk szlovák fesztiválokra is.

Hogyan viszonyul az igazgatói szerepkör a színészihez? 

Most abszolút jól jött. Ha nincs a Jelenetek egy házasságból című produkció (Gál Tamás és felesége, Kiss Szilvia színésznő kétszereplős előadása – a szerk.), akkor az elmúlt hónap eseménytelenül telik. A törvény szerint csak egy háztartásban élők mehettek föl együtt a színpadra. Szerencsére így pótolni tudtuk az elmaradt sokszereplős előadásokat, és nem kellett visszafizetnünk a bérletes nézőinknek a jegyárakat. De ugyanilyen figyelemmel fordulunk a gyermek nézőinkhez is. Repertoáron van az Óz, a nagy varázsló. Újdonságként pedig Szarka Gyula és a Ghymes együttes egy részének Tücsöklakodalom című koncertszínházi előadása szól a kisebbekhez. A zenés színházhoz kapcsolódva pedig a Csavar Színház Rege a tűzről és jácintról című darabjára is mindenkit szeretettel várunk, ebben a KorZár zenekarral lépünk színpadra. Szeretnénk kárpótolni az ifjúságot is.

Az igazgatóság áldozat is?

Mondhatni: igen. De nem kell engem sajnálni. Vannak részei, amelyek nagyon élvezhetők. Másféle elismeréseket kap az ember, mint színészként. Tegnap Királyhelmecen játszottuk a Jelenetek egy házasságból című darabot, és állva tapsolt a közönség. Amikor Nagy László szülőházában játszhattunk, a költő unokájának meghívására, nagyrészt irodalmárok, költők előtt, szintén hatalmas sikerünk volt. Ez a művész elismerése. Az igazgató sikerei pedig aprók és láthatatlanok. Aligha érdekel mást, de engem eltölthet némi elégedettség. Például azért, mert egy hónap alatt visszaszolgáltattuk a bérletek árát, és a járványhelyzet ellenére megoldjuk a mindennapos gondokat, sőt, szponzorokat is találtunk. Úgy vélem, van kiút ebből a rendkívüli gazdasági helyzetből. De mindennap jönnek az új problémák. Furcsa, de úgy érzem, jobb színésszé tudok válni, mert a társadalomnak egy olyan szegmensét ismerem meg, amely eddig teljesen ismeretlen volt számomra: a vezetői világot, a politikát. Nagy alázattal kell ezt csinálni. Nekem is voltak főnökeim, sőt, eddig csak főnökeim voltak. Színházigazgatók, rendezők. De mindig problémám volt a vezetőkkel, soha nem szerettem a hatalmat. Biztos vagyok benne, hogy ezután máshogy fogok viszonyulni ehhez, mert megtapasztalom a másik oldalt is, s látom, bizony itt sem könnyű.

/Kerékgyártó István: Rükverc Fotó: A Komáromi Jókai Színház engedélyével/

Játsszunk el a gondolattal: ha korlátlan mennyiségű pénz és a kellő kapcsolatok is a rendelkezésére állnának, kit hívna el rendezni a Jókai Színházba?

Jó igazgatónak a pénz nem szabhat gátat. Magyarországon a legnagyobb rendezőt is meg tudjuk fizetni, ha előre tervezünk. Michal Vajdička a Csavar Színháznak rendezett volna, ennek a kapcsolatnak köszönhető, hogy most a Jókai Színháznak igent mondott. Ő egész Európában elismert rendező. Szeretnénk együtt dolgozni Eszenyi Enikővel is. De sokan hajlandóak lennének eljönni. Nekünk az a feladatunk, hogy megtaláljuk a forrásokat, hiszen pályázati lehetőségek vannak. A színházban nem minden a pénz kérdése. Például filmet forgatni sokkal nehezebb pénz nélkül.

A járványhelyzet átértékelte a színház világát? 

Azt bizonyította, hogy a színház nélkülözhetetlen, a közösségi élmény pótolhatatlan. Amint lehetett, bérleteseink bátran eljöttek az előadásokra, alig várták, hogy színházban, társaságban, közösségben lehessenek.

/Indulókép: Gál Tamás Fotó: A Komáromi Jókai Színház engedélyével/