Százötven éve halt meg Mosonyi Mihály zeneszerző (1815–1870), akiről Liszt Ferenc így írt 1866-ban báró Augusz Antalhoz címzett levelében:

„Az Esztergomi miséhez, 1855-ben, Mosonyit jelöltem meg [Ő eminenciájának], mint aki szememben az egyházi zenére a legilletékesebbnek és legtehetségesebbnek látszik a magyar zeneszerzők között. Köztünk szólva, véleményem azóta sem változott.”

Liszt az Esztergomi Bazilika felszentelésére komponálta Esztergomi miséjét. A mű további két tételének megzenésítésére Mosonyi Mihályt javasolta, mint az általa arra a legalkalmasabbnak tartott magyar zeneszerzőt. A szentelésen végül nem Mosonyi művei kerültek előadásra, hanem Seyler Károly esztergomi karnagy kompozíciói. 

Liszt úgy kárpótolta Mosonyit, hogy maga vezényelte Mosonyi Gradualéjának és Offertoriumának bemutatóját a pesti Belvárosi Főplébániatemplomban 1856. augusztus 24-én.

Mosonyi Mihályt saját kora Erkel és Liszt mellett az egyik legnagyobb magyar romantikus zeneszerzőként ismerte el. Számos „elsőséget” tudhat magáénak a magyar zenében: nevéhez fűződik az első magyar romantikus szimfónia, zongoraverseny, dalciklus és zenedráma megalkotása, az első magyar zenei folyóirat, a Zenészeti lapok megalapítása. Műveiről már Liszt Ferenc és Richard Wagner is elismerően nyilatkozott. Neve később mégis méltatlanul feledésbe merült, és csak zenei szakíróként hivatkoztak rá, kiemelve a nemzeti műzene megteremtéséért tett fáradozásait. Világi és egyházi zenéjét csak lassan kezdi felfedezni a tudományos- és koncertélet, valamint a templomi gyakorlat.

A Burgenlandból (a Moson megyei Boldogasszonyfalváról), német iparoscsaládból származó zeneszerző névváltoztatásával is hangsúlyozta magyarságát: 1859-ben Brandról Mosonyira cserélte vezetéknevét. Mosonyi zenei tudását autodidakta módon szerezte. Pályája kezdetén, Pejachevich Péter gróf házi tanítójaként, Rétfalun (ma Retfala, Eszék egyik városrészeként Horvátországban) Haydn és Beethoven műveit tanulmányozta. Önképző munkáját később Bach, Schumann, Liszt és Wagner műveivel folytatta, ugyanakkor inspirálták a Bécsben, Pozsonyban és Pesten hallott művek is. Ezek közül két kiemelkedő esemény volt 1856-ban Clara Schumann (Robert Schumann felesége) pesti koncertje és Liszt Esztergomi miséjének előadása. Schumann szerzeményeivel való megismerkedés gyümölcse lett a Magyar gyermekvilág című zongoraciklusa (Schumann Gyermekjelenetek mintájára). Már megjelenésekor felfigyelt rá a sajtó: az Allgemeine Wiener Musik-Zeitung hosszan dicsérte a darabok eredetiségét, gyermeki báját és gyengéd humorát.

Mosonyi 1842-ben telepedett le Pesten. Kvalitásainak köszönhetően a fővárosi zenei életben neve hamar széles körben ismertté vált. Egy év múlva, 1843-ban már az a megtiszteltetés érte a fiatal, huszonnyolc éves zeneszerzőt, hogy a Szózat megzenésítésére kiírt pályázat bíráló bizottságának egyik tagja lehetett, Erkel és Vörösmarty mellett. Első felkarolója Bräuer Ferenc volt, a pesti Belvárosi Főplébániatemplom nagy tekintélyű karnagya. Ő vezényelte első miséjének bemutató előadását is 1843. április 16-án, a templom húsvétvasárnapi szentmiséjén. Mosonyi hálából neki ajánlotta a miséhez komponált Jubilate Deo című graduáléját. Kapcsolatuk nemcsak szakmai volt, hanem baráti is: Mosonyi 1846. október 3-án lépett frigyre Weber Paulinával, és a Lipótvárosban kötött esküvő egyik tanúja a belvárosi karnagy volt. 

A korabeli sajtó lelkesen számolt be egyházzenei műveinek műsorra tűzéséről. A Der Spiegel újságírója 1847-ben kiemelte, hogy a pesti Belvárosi templomban „elavult zeneművek helyett” Mosonyi „szép és lélekemelő szerzeményei” adattak elő. Műveit nemcsak Pesten, hanem Bécsben és Pozsonyban is játszották. Életművében érdekes kettősség fedezhető fel: világi zenéjét a magyaros stíluselemek használata jellemzi, azonban egyházi zenéjében szigorúan tartózkodott ezektől, és mindvégig az európai klasszikus-romantikus stílust alkalmazta. Mosonyi Mihály életének ötvenöt éve alatt öt misét és számos kisebb egyházi művet komponált. Egyházi műveinek legjelentősebb részét miséi alkotják, melyek 1840 és 1866 között keletkeztek. Öt miséje közül három maradt ránk (I. C-dúr mise, III. F-dúr mise és IV. A-dúr mise). Műfajukat tekintve mind az ünnepélyes, nagy apparátust foglalkoztató missa sollemnis típusba tartoznak. Klasszikus modellek és leginkább Franz Schubertre emlékeztető dallam- és hangzásvilág – ebben lehet összefoglalni Mosonyi miséinek zenei stílusát. 

Mosonyi zeneszerzői egyéniségének romantikus vonásai gyakran tetten érhetők a forma, a harmóniák vagy a hangszerelés terén. Az F-dúr mise Credo (Hiszekegy) tétele különleges indításával lepi meg hallgatóságát. A hagyományosan teljes apparátust foglalkoztató, határozott karakterű kezdés helyett egyetlen szólóhegedű hajlékony dallama váltakozik a kórus és a vonóskar pianissimo megszólalásaival. Újszerű hangzású az A-dúr mise Gloria tételének kezdete is, amelyben szintén Mosonyi lírai alkata tükröződik: a négy szólista piano énekét halk vonós pizzicato és a fafúvók lágy akkordjai kísérik. Zenekari közjátékai magas szintű kamarazenei hangszerkezelésről tanúskodnak, olykor Brahms-i hangvétellel (például az F-dúr mise Sanctus és Benedictus tétele között).

Mosonyi a romantika akkordkészletének szinte teljes spektrumát használja (új színek, új fordítások, disszonanciák). Egyik kedvelt eljárása az egyszerű dallamok sűrű harmóniamenetekkel való kísérete. Schubertet juttatja eszünkbe a kórus sokszínű használata, a személyes hangvétel és a lágy hangszeres ellenszólamok is. 

Kisebb egyházi műveihez tartozik az Ave verum kórusmű, melynek érdekessége, hogy mintája minden bizonnyal Mozart azonos szövegre írt, közismert darabja volt.


Mosonyi legismertebb egyházzenei műve az élete utolsó évében írt Libera. A mélyvonósokkal kísért kórusmű gróf Batthyány Lajos ünnepélyes újratemetésén hangzott el. Megrendítően szép, drámaian tömör zenéjét váratlan fordulatok, nagy dinamikai kontrasztok, feloldatlanul hagyott disszonanciák jellemzik. Liszthez hasonlóan gregorián dallamot is alkalmaz: a latin responzórium verzusait a férfikar énekli az egyház ősi dallamán. Mosonyi a mű komponálásakor még nem sejtette, hogy egyben saját Libera-ját írja: a kórusmű néhány hónappal később, 1870. november 9-én a zeneszerző gyászmiséjén hangzott el újra a Belvárosi Főplébániatemplomban, Erkel Ferenc vezényletével.


Mosonyinak életében nem kisebb pártfogója, interpretátora volt, mint Liszt Ferenc. Hangversenyein megszólaltatta zongoradarabjait, feldolgozta dallamait, és megtisztelte azzal, hogy a Magyar történelmi arcképek sorozatban Széchenyi, Teleki, Deák, Vörösmarty és Petőfi társaságába Mosonyi portréját is beillesztette.

Bár Liszt kitartóan ápolta barátja örökségét, az utókor sokáig megfeledkezett róla.

A Mosonyi-kutatás doyen-je, a 2019 decemberében elhunyt Széchenyi-díjas Bónis Ferenc zenetörténész 2015-ben, Mosonyi születésének kétszázadik évfordulóján megjelent cikkében így foglalta össze a jelenséget:

„Liszt Ferenc, amikor felszólította a hátramaradottakat, hogy tiszteljék Mosonyi példáját, tisztában volt a pesti muzsikus jelentőségével. […] Liszt szavait – melyeket szóval és tettel olyan mesterek ismételtek meg, mint Dohnányi, Bartók, Kodály, Szabolcsi Bence és Ferencsik János – későn szívlelte meg az utókor. Mosonyi, három emberöltőn át, ismeretlen muzsikusnak számított, csak 1960 óta irányul újra fény alakjára, műveire.”

Zeneszerzőként csak az utóbbi évtizedekben kezdik lassan újra felfedezni. Műveit egyre szélesebb kutatói és előadói gárda népszerűsíti. Idén nyáron hunyt el Mosonyi egyházzenéjének kutatója és előadója, Scholcz Péter. A Holland Liszt Ferenc Társaság elnöke számos addig ismeretlen Mosonyi művet fedezett fel és rögzített CD-lemezre az általa alapított amsterdami Liszt Ferenc Kórussal. Elek Szilvia és Kassai István zongoraművész Mosonyi zongoraműveinek előadásával és hangfelvételével, Sziklavári Károly zenetörténész a pontos műjegyzék összeállításával, Deményi Sarolta pedig egyházzenéjét részletesen elemző doktori értekezésével járul hozzá – mások mellett – az életmű megismertetéséhez.

Születésének kétszázadik évfordulóján (2015-ben) a Művészetek Palotájában kiállítással és koncerttel emlékeztek meg róla. Idén, halálának százötvenedik évfordulóján is hallani dalait, dalciklusát és zongoraműveit, miséit. Liszt szavait megfogadva a magyar romantikus triász harmadik tagjának életműve remélhetőleg az őt megillető helyet foglalhatja el a jelen és a jövő hazai zenei életében.

Olvassa el Mosonyi Mihály halálának 150. évfordulája alkalmából megjelent első írásunkkal, amely a Tisztulás kantáta utóéletével foglalkozik.