Nagy költőként olvassák-e ma Ady Endrét, nem tudom. Számomra egyértelműen óriás, ám szemléletem – mindig történész lettem volna szívesebben – távol áll a manapság szinte elvárt nyelvi, poétikai, prozódiai, narratológiai móditól, a „szövegirodalom-mámortól” – az ilyen megközelítésnek legalábbis a primátushoz való jogát nem veszem tudomásul; ízlésem tiltja.