Festményei nézőinek többsége számára sajátos ismerősség érzését hozzák felszínre, ami egyfajta „aha-élményt” is jelent, összefonódva egy „mintha-azonulással”: felismerése a közös életérzésnek, élettörténetnek, amely az esztétikai tapasztalatot és a léttapasztalatot egyaránt magában foglalja.