Giesswein Sándor, az állandóan szivarozó, furcsa orrhangon beszélő, különc pap feltűnő jelenség volt. Megdöbbentően szerteágazó kérdések iránt érdeklődött, mégsem elsősorban elméleti eredményeivel, hanem rendkívüli következetességével és szociális érzékenységével nyerte el kortársai tiszteletét.