Amikor elkezdtem írni a megnyitó beszédemet, úgy éreztem, hogy a bőség zavarával küzdök, olyan sok helyről meg lehet közelíteni Cseh Lili új kiállítását. Kezdjem a címmel? A talált tárgyak szerepével? Vagy kezdjem azzal az izgalmas paradoxonnal, hogy a kézműves technika precizitása és monotonitása milyen feszültségben áll a tökéletesen értelmetlennek tűnő céllal, miszerint hogyan pólyáljunk be egy porszívót vagy egy biciklikormányt?