Visszhangzik a sajtó a szomszédos országok külügyminisztériumainak reakciójáról a miniszterelnök Romániában elhangzott programbeszéde után. Megtudjuk, hogy a választások előtt álló szlovák politikusoknak mind van véleményük arról, hogy a miniszterelnök elszakított országrésznek nevezte államukat, pedig Slovensko az Osztrák–Magyar Monarchia utódállama, csakúgy, mint Mad’arsko.

Feltételezem, hogy szlovákul mondták, tehát ezeket a szavakat használták. A bratislavai külügyminisztériumban bizonyára angolul szóltak a magyar nagykövethez, s akkor a Slovakia és a Hungary szavakat használhatták. Máris félrehalljuk a dolgokat: Hungary ugyanis nem Uhorsko.

A szlovák kifejezés azt is jelzi, hogy nincsenek tekintettel arra, hogy Slovensko és Mad’arsko az egykori Uhorsko, értsd: a történelmi Magyarország egyes területei voltak.

Amíg volt Uhorsko, nem volt Slovensko, amikor lett Slovensko és Mad’arsko, akkor már nem volt Uhorsko.

Így a szlovák nyelvhasználat.

Erre alkalmazva a miniszterelnök szavait, azt mondhatnánk, hogy

Uhorsko – csakúgy, mint Kína – volt, Slovensko és Mad’arsko pedig – csakúgy, mint az USA – lett.

A miniszterelnök a kérdésekre adott válaszában tett említést „elszakított országrészek”-ről. Így, többes számban. Nem azt mondta, hogy Szlovákia elszakított országrész, bár ezt bele lehet érteni. Az igaz, hogy 1526 után a történelmi térképeken hiányzik „Uhorsko”, de az is igaz, hogy

a szlovákok elődei 1526 előtt is, után is „uhor”-nak tartották magukat. A „slovak” cseh szó,

és csak a legújabb időkben terjedt el a használata.

Magyarok a Kárpát-medencében

 

S ha csak az 1526 utáni helyzetből indulnak ki, akkor a szlovák politikusok nem csupán saját nyelvhasználatuk követelményeivel nincsenek tisztában, hanem maguk bizonyítják, hogy

a szlovák nemzet emlékezete hézagos, mert csak az újkori, Habsburg-birodalmi, Osztrák–Magyar Monarchia-beli múltra reagálnak,

és akkor ők ezzel bennfoglaltan azt is állítják, hogy Cirill és Metód, akik ugyan számukra hivatkozási alapot jelentenek, mégis csupán mitikus elődök.

Bár ez most felségsértés számba menne Szlovákiában, ahol nemrég, július 5-én állami és egyházi ünnepen emlékeztek meg a szlávok apostolairól. S akkor még nem reflektáltunk arra sem, hogy

Cirill és Metód örökségét nem lehet elvenni a többi szláv néptől sem,

így problematikus a szlovákoknak ez a nemzeti eszmélődése, mert nem lehet őket elprivatizálni.

Van még teendő a szlovák–magyar, sőt, bár itt nem tárgyaljuk: román–magyar, ukrán–magyar stb. párbeszéd során. Vajon hogyan működnek a közös történész bizottságok? Vajon mikor lesz közös szótárunk, hogy ugyanarra gondoljunk, amikor egyes szavakat használunk?

 

Nyitókép: Matthäus Merian: Pozsony látképe (1638)