A kerek szám még nem világraszóló ünnep, de előretekintésre mindenképpen jó alkalom, hiszen az elért eredményeket időről időre mérlegre kell tennünk.
A viszonyítási alapot a lap létrehívását indokló és annak megindításakor vállalt szellemi feladatoknak kell nyújtaniuk. A gondolat az 1990-ben feltámasztott Magyar Szemle folyóirat szellemi körében formálódott meg jó egy évtizeddel ezelőtt.

Kodolányi Gyula az első lapszám beköszöntőjében a két világháború közötti, a politikai közép értékrendjét képviselő konzervatív reform nemzedéke, valamint az 1990-ben bekövetkezett közpolitikai fordulathoz vezető úton színre lépő és a stafétabotot átvevő második generáció szellemi hagyományának folytatásában jelölte meg a vállalkozás teendőit. Messzire tekintő, ambiciózus programot fogalmazott meg: „A lapnak minden szempontból átfogónak és integratívnak kell lennie. Olyan sajtófórumra van szükség, amely összefogja a töredezetté lett szellemi életet, teret ad a széles spektrum minden színének, három nemzedék gondolkodásának és felmutatja a legjobb értékeket.”

Fontos eredmény, hogy eddig mintegy háromszáz szerző publikált lapunk rovataiban, számosan visszatérőleg a ma aktív, írással foglalkozó fiatalabb és idősebb generációból egyaránt. Az elmúlt három és fél év lapunk munkatársai által szervezett legfontosabb sikeres újdonságai: naponta frissülő online kiadást indítottunk 2021-ben, a rendszerváltozást és mindennapjainkat érintő, közérdeklődésre számot tartó témákról számos pódiumbeszélgetésre került sor a művészeti és tudományos élet prominens szereplőivel, havi rendszerességgel galériát működtetünk az óbudai Selyemgombolyítóban a lapszámokban bemutatott képzőművészek számára, a megjelent írásokból antológiákat is összeállítottunk, irodalmi művekből 2020-ban, képzőművészeti alkotásokból 2023-ban.

A képzőművészeti rovat eredményeire alapozva az idei Madách-év alkalmából felkérésünkre hat művész, Baksai József, Csurka Eszter, Mayer Éva, Milorad Krstić, Orosz István és Szurcsik József vállalta, hogy Az ember tragédiája színeinek illusztrálására litográfiasorozatot készít. A művekből album született, a Nemzeti Színházban pedig kiállítás nyílt, amely hamarosan országjáró körútra indul a közelmúltban felújított kastélyokba.

Korunk mindannyiunkat érintő problémája a világban egyre több ponton megbomló ökológiai egyensúly visszanyerésének kérdése. A mai társadalmak és hatalmi struktúrák akkor, amikor a globalizáció spontán terjeszkedése soha nem látott és pszichikailag-kulturálisan követhetetlen sebességre kapcsolt, hosszú távú kérdésekben csak igen korlátozottan párbeszédképesek – olyan világban, amikor a döntéshozatalban korábban még a történeti távlat messzeségében látott problémák egyik napról a másikra egzisztenciális kérdéssé válnak a Föld lakói számára. A veszély tehát gyorsabban közeledik, mint ahogy annak elhárítását az emberiség reakcióképessége lehetővé teszi.

Úgy tűnik, igen messze van a természet és az ember közötti kölcsönös függőség felismerésének cselekvést meghatározó erővé válása a nemzetek és a nemzetek közötti és nem utolsósorban a globális gazdasági döntéshozatal szintjén. A „baj gyökere [ugyanis] az a hiedelem, hogy nem léteznek vitathatatlan igazságok, melyeknek életünket irányítaniuk kell, s ezért az emberi szabadságnak nincsenek korlátai.” (Laudatio si' 6.) Márpedig bizonyára vannak, még ha ezek tudomásulvétele és tisztelete a társadalmi környezet meghatározó szereplői számára korántsem magától értetődő.

A zöld mozgalmaktól a nemzeti és nemzetek feletti intézményekig, a civilektől a tudományos műhelyekig és az egyházakig már jó ideje igen sokrétű a mindezzel foglalkozók és foglalkoztatottak köre. A gondolatok, figyelmeztetések, javaslatok, itt-ott intézkedések színes világában, az eligazodásban és egyszersmind a párbeszédképesség olyannyira szükséges erősítésében a filozófiának és a teológiának is mással nem pótolható szerepe van. A jövőben éppen ezért rendszeresebben szeretnénk foglalkozni ezekkel a témakörökkel is, mindenekelőtt a teremtésvédelem teológiai ihletettségű fogalomköréhez kapcsolódva.