Azt mondják, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad. Azt hiszem, hogy az egész magyar nemzet emberségből jelesre vizsgázott az elmúlt héten. Mindenféle hovatartozás megszűnt, amikor megtudtuk, hogy emberek százezreinek van szüksége menedékre, segítségre. A szomszédos országot, Ukrajnát háború sújtja, az országon belül szülőföldem Kárpátalja, amit a béke szigetének neveztek mindig, most is hű maradt ehhez a névhez. Bár sem harcok nem dúlnak Kárpátalján, sem a hisztérikus pánikroham nem tört ki az otthon maradt kevés emberen, szeretném, ha a világ szeme őket is meglátná.

Kárpátaljaiként felnőni különleges. Megtanították nekünk, hogy jobb adni, mint kapni, és nem tanították meg, hogyan lehet elfogadni. Akár mennyire rossz a helyzet, amíg lát maga körül nehezebb helyzetben lévő, addig kitart, ilyen a kárpátaljai ember. Meg olyan is, aki a nincsből vacsorát terít, aki a semmiből is ad. Ezt tanultam én is, ezt tanítottam a gyermekeimnek.

Sok ezer ember lépte át Ukrajna határait, sokan indultak a semmibe, egyetlen táskába csomagolták az életüket. Láttam, ott voltam közöttük, láttam a karban tartott csecsemőket, a rettegő asszonyokat, de mást is. Hiszen tagadhatatlan, nem csak azok hagyták el otthonaikat, akiknek a városait elérte a háborút. láttam, hogy sok hadköteles férfi a nyugodt Kárpátalján vészeli át a harcokat, várja a végét. Az átkelőket szendviccsel, meleg teával, kávéval fogadják a segítők, akik angyalszolgálatot végeznek a határátkelőkön, a vasútállomásokon. Tolmácsolnak, irányítanak fáradhatatlanul, szállítják az embereket, erőn felül. Minden egyes ember ellátásban részesül, aki hazánkban kap menedéket, ezt mind láthatjuk, érezhetjük, hogy jó most magyarnak lenni.

De mi történik azokkal, akik úgy döntöttek, hogy maradnak?

Mert tudunk azokról, akik átjöttek valamelyik határon, tudunk arról, hogy Kárpátalja falvai, városai megteltek menekültekkel, de mi van velük, akik maradnak? Őket emelném az olvasók szeme és szíve elé. Naponta hívnak, írnak, segítséget kérnek. Egészen mostanáig, a háború egy hete alatt, csöndben voltak, de változott a helyzet. Mint kiderült, ők nem kaptak semmilyen segítséget. A küldött támogatása egészben a menekülteket, illetve a fronton lévőket illeti. Természetesen, hiszen vitathatatlanul ők vannak a legnagyobb bajban. De bajban van, aki elvesztette az állást, aki csupán tízezer forintnyi jövedelemre számít, akkor az egyik napról a másikra meghaladják a magyarországi árakat.

Bajban van, aki a sérült gyermekét neveli, egyedül, mert az édesapa a behívás elől menekül. Bajban van a néni, akinek megesett a szíve a szétszéledt cicákon, akiket a gazdák hátra hagytak. Fogy a tartalék, valakinek már semmije nem maradt, van, aki még pár napig húzza, aztán nem tudta, hogy mi lesz, csak látják, politikai nézetek hulltak a porba, mert egymásban bízva, imádkozva ők kérnek legtöbb segítséget: a kárpátaljai otthonmaradtak. Akik nem akarnak menekülni, egyetlen vagyonukat, a házukat elhagyni, sokan jószágot tartanak, ezért nem indulnak el. De van olyan, aki azt vallja, ha meg kell halni, azt a szülőhazájában szeretné. Lehet most okoskodni, de nem éri meg. A háborúnak csak vesztesei vannak.

Az elmúlt napokon azon dolgoztunk, hogy ezeknek a családoknak segítsünk,végre valami reményt látunk rá, hogy sikerül. A hét végén biztosan, remélem, időben. Nagyon nehéz átjuttatni ezeket a csomagokat, kellenek az emberek, most a túloldalon is, olyanok, akik eljuttatják a családokhoz a segítséget. Mint megtudtuk,

magánszemély nem utalhat magánszemélynek pénzt,

az sem mindegy, hogy a fogadó fél kártyája milyen jellegű, ha nem megfelelő, akkor a kártyát a bank meg is szünteti. Zavaros és percről-percre változó helyzet ez. Sok helyen jeleztem, hogy van egy ilyen jellegű probléma is, mozdítsuk el egy kicsit a nagyítót, nézzünk ezekre az emberekre is szeretettel, ők is a békét várják.

Aki szeretné a kezdeményezést támogatni csatlakozhat adományával a Panoráma Világklub civil kulturális egyesület Nógrád megyei és Kárpátaljai Klubjainak elnökéhez, Lovas Ilonához. Hozzá csatlakoztam magam is és együtt indulunk, visszük a határhoz az adományokat, amiket odaadunk, ahol nagy most a szükség.

Egyeztetés az adományokról: +36305489177, inci57@yahoo.com, Lovas Ilona

Számlaszám: 11773195-04746326 OTP Bank