Granasztói György sok mindennel gazdagította Magyarországot. Sok mindent tett hozzá ahhoz a közös otthonhoz, amelyet a rendszerváltoztatást követően sokan közösen álmodtak meg, és
ahhoz az Európához, amelynek Magyarország szerves része volt mindig is, akkor is, amikor kiszakították belőle, ahogy ma is az,
amikor napjainkban földrészünk újra zavaros vizeken hajózik.
Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely a Magyar Királyság polgáraként született. Stabil, ezeréves, értékeit ismerő, mindennapjait azok szerint élő, bár számtalan veszéllyel szembenéző, területe jelentős részeit a megelőző évtizedekben elveszítő országban. Ez a nemzedék gyermekként élte végig a háború éveit, a bombázásokat, az ostromot, gyermekként látta a két megszálló hadsereg hadoszlopait és az általuk hajtott deportáltak menetét. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely 1956-ban néhány napra átélhette a szabadságot, de amelynek ifjúsága a kőkemény diktatúra szürke hétköznapjai között telt.
Baráti közösségeket és beszélgetőköröket szervezett – Illyés Mária és Kodolányi Gyula (fotók: Brunner Gellért, Nemzeti Örökség Intézete)
Ez a nemzedék megtanult megmaradni, és megtanulta átmenteni a diktatúrában üldözött értékeket, és miközben dolgozott és alkotott, megtanulta felhasználni a rendszer által nyitva hagyott kiskapukat is az értékmentésre. Gyermekeket nevelt, tudományt és kultúrát művelt, baráti közösségeket és beszélgetőköröket szervezett,
a maga hivatása terén nemzetközi kapcsolatokat épített, tágította a lehetőségeit. Úgy tette, amit kellett és lehetett, mint hogyha optimistán a jövőre
is készülne. Ahogyan Martonyi János emlékezett a rendszerváltoztatás időszakáról: „Volt egy nagy generáció, melynek tagjai a magyar szellemi élet különböző területeiről jöttek, történészek, irodalmárok, a tudomány művelői, közgazdászok, jogászok. Hamar kiderült, hogy ugyanazt gondolják a magyarságról, Európáról, a világról, az egyéni és közösségi identitásról.”
E nemzedék egyik meghatározó egyénisége volt Granasztói György, akit a dolgok lényege érdekelt. A magyarság sorsa, amelyet tudósként, tanárként és tudományszervezőként, diplomataként, miniszterelnöki főtanácsadóként, homo politikusként szolgált. Az általa elvégzett gigantikus munka nem volt és ma sincs arányban ismertségével és megbecsültségével.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter
„Nem vagyok vazallus típus, van elképzelésem a világról és van sok feladatom” – mondta, amikor egy újságíró arról faggatta, vajon a miniszterelnök évértékelő beszédeinek megszervezése miatt kaphatta-e meg a Corvin-lánc Testület vezetését. De ha mélyebben érteni akarjuk, ki is volt ő, ha látni akarjuk nagyságát, számba kell venni a feladatokat, amelyek megtalálták, amelyeket elvállalt, és amelyeket elvégzett. Feladatokat, amelyeket ő vett észre, feladatokat, amelyeket ráosztottak, és amelyek nélküle nem haladhattak előre. Számba kell venni a műveket, amelyeket megalkotott.
A középkori magyar város mindig a középkor kutatásának egyik meghatározó alkotása marad. A tudományos közösségeket, amelyek létrejöttében egyfajta kovászként, kezdeményezőként, szervezőként részt vett. Az Atelier-t, a Batthyány Lajos Alapítványt, a Teleki László Intézetet. Meg volt győződve arról, hogy mint mondta: „Épp a kis műhelyekben elért eredményekkel, a kis lépésekkel jutunk előbbre a magunk háza táján és az integrációban is.”
Entz Géza művészettörténész és Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója
Számba kell venni – ahogy ez részben meg is történt – a diplomáciai szolgálatot, amelyet ellátott. Belgiumba, illetve a NATO-hoz és az európai közösséghez is akkreditált diplomataként az Antall-kormány egyik legfontosabb állomáshelyén dolgozott az európai integrációért a magyar történelem egyik válaszútján, a nagy kelet-európai átalakulások idején, egyebek mellett az utolsó szovjet puccs és a délszláv válság napjaiban. Számba kell vennünk mindazt, amit a polgári oldal megszervezéséért tett.
Antall József politikájának alapja, az Európát létrehozó és oly sokáig működtető keresztyén kultúra, illetve az Európai Uniót megteremtő kereszténydemokrácia és a magyar történelemben oly szép napokat látott nemzeti liberalizmus volt. Ennek az eszmei gondozását, korszerű megalapozását és népszerűsítését bízta a Batthyány Lajos Alapítványra és személy szerint Granasztói Györgyre. Neki is köszönhető, hogy
az antalli örökség az MDF dicstelen bukása ellenére ma is élő és ható szellemiség, amely a polgári politikai közösség egyik tartóoszlopa.
A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nagy nemzedékének fontos szereplőjeként részt vett a hasonló eszméket vallók egymásra találásában, az 1994 utáni reménytelenségben a remény megtalálásában, a jobboldali közösség felépítésében, abban, hogy a polgárság, a polgári eszmény a nemzeti kormányzásnak nem csupán szlogene, hanem éltető gondolata kell, hogy legyen.
Ez a síremlék arra emlékeztet, hogy Granasztói György életműve velünk marad. A Nagyhéten készülve Nagypéntek sötétségére és a Feltámadás diadalmas, boldog reménységére, mondhatjuk nyugodtan azt is, Granasztói György emlékét ápolnunk kell, hogy velünk maradjon.
Granasztói György síremlékét Farkas Ádám, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas szobrászművész készítette.
