A Friedrich Merz vezette CDU-CSU közel 28,5 százalékkal egyértelmű győztesként került ki a megmérettetésből. A sikerbe azonban mégis némi keserűség vegyül: a pártszövetség történetének második legrosszabb eredményét érte el. A választás nagy nyertese az Alternatíva Németországért (AfD) lett, amely majdnem 21 százalékkal eddigi legjobb eredményét nyújtotta, a 2021-es választásokhoz képest megduplázta támogatottságát. Ezzel szemben a választók szigorúan büntették a jelzőlámpa-koalíció pártjait. Az SPD csaknem 10 százalékot veszítve először lett harmadik helyezett, az FDP kiesett a parlamentből, vezetője, Christian Lindner korábbi pénzügyminiszter bejelentette visszavonulását. Egyedül a Zöldek őrizték meg valamennyire korábbi pozíciójukat. Merz azonban mégis fellélegezhet: azzal, hogy az FDP és a Sarah Wagenknecht Szövetség (BSW), úgy tűnik, nem jutott be a parlamentbe, lehetségessé válik az SPD-vel való kétpárti „nagykoalíció”, és nem kényszerül a Zöldekkel való hármas koalícióra, amelyet a bajor testvérpárt vezetője, Markus Söder kizárt.

Jobbratolódás

A 2024. júniusi európai parlamenti választások és a tartományi választások már bizonyos mértékben jelezték a szövetségi választások kimenetelét. Egyedül a Linke szélsőbaloldali párt több mint 8 százalékos eredménye mondható váratlan fejleménynek. Sarah Wagenknecht kilépésével és a BSW létrehozásával 2024 elején úgy látszott, hogy a Linkének leáldozott, a kampány heteiben azonban megduplázta támogatottságát, és sikeresen elszívta a baloldali pártok szavazóit. Különösen a városi fiatalság körében vált népszerűvé a TikTok-videóival, a mindennapi megélhetési problémák tárgyalásával, de leginkább azzal, hogy az egyetlen baloldali pártként lépett fel, amely magát a jobbra tolódás ellenerejeként határozta meg. Egyértelmű ugyanis, hogy a 2025. évi szövetségi választások markáns jobboldali fordulatot hoztak. Ezt nemcsak a CDU-CSU és az AfD sikere jelzi, hanem a migráció kérdésének megítélése is: a Linkét leszámítva a pártok valamilyen mértékű szigorítást tartanak szükségesnek. Még a Zöldek is, akik nyíltan bevándorlóországot akarnak létrehozni, tettek a CDU-nak egy tízpontos ajánlatot, amelyben hajlanak egyes szigorító intézkedésekre.

Már nem protestpárt

A választás másik érdekessége, hogy nyilvánvalóvá vált, az AfD már nem protestpárt, a szavazók erős meggyőződésből voksoltak rá. A szélsőjobboldali párt lett a munkások, sőt a munkanélküliek pártja. Alice Weidel nem véletlenül nevezte pártját néppártnak (Volkspartei). Az SPD identitása ezzel szemben alapjaiban rendült meg: a pártra szavazók majdnem fele gondolja úgy, hogy már nem képviseli a munkavállalók érdekeit. Lars Klingbeil társelnök nem véletlenül jelentette be, hogy a pártban alapvető generációváltásra lesz szükség. Az AfD kelet-németországi győzelmén jól látható továbbá a kelet-nyugati törésvonal felerősödése. A párt Keleten több szavazatot söpört be, mint az egykori jelzőlámpa-koalíció pártjai együttvéve. Az AfD azonban már nem pusztán kelet-német párt: nyugaton első alkalommal ért el többséget három választókörzetben.

Kampánytémák

Kétségkívül rövid, de intenzív kampány zajlott le. A felmérések szerint a német választópolgárok az elmúlt húsz évben soha nem voltak még ennyire nyugtalanok jövőjüket illetően. Nem véletlen, hogy az újraegyesítés óta nem volt ilyen magas a választási részvétel – több mint 82 százalék. A kampány fő kérdései alapvetően egzisztenciális témákról szóltak. Hogyan indítható be újra a német gazdasági növekedés? Hogyan állítható helyre a migráció által fenyegetett belső biztonság? Végső soron hogyan tartható fenn a megszokott német jólét? A jelzőlámpa-koalíció éveire nyilvánvalóvá vált, hogy az exportorientált gazdasági modell, amely az 1945 utáni német identitás alapját adta, súlyos válságba került. A német gazdaság 2023 óta nem tud kilábalni a recesszióból, az energiaárak az egyik legmagasabb szintet érték el Európában, a nagy iparvállalatok pedig sorban jelentették be, hogy bezárják németországi üzemeiket, csökkentik gyártási kapacitásaikat, ezzel rohamosan növekedett a munkanélküliség. A jelzőlámpa-koalíció összeomlása miatt a 2025. évi költségvetés elfogadása még mindig várat magára. A meglévő gazdasági problémák mellett valóságos sokkhatást okoztak a magdeburgi, aschaffenburgi, müncheni merényletek. A választások előtt két nappal ráadásul újabb késeléses támadás történt a berlini holokauszt-emlékműnél. Mivel az elkövetők migrációs hátterűek voltak, a bevándorlás és a menekültügy alaposan felkavarta a kampányidőszakot. Friedrich Merz emiatt kénytelen volt módosítani kampányát, és határozott programot kínálni az irreguláris migráció elleni fellépéshez. Merz mindezt helyesen tette, ugyanis a CDU-CSU szavazókat leginkább az győzte meg, hogy végérvényesen szakított a merkeli Willkommenskultur irányával. Merz ugyanakkor túl is lőtt a célon, azzal, hogy január végén migrációt szigorító törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentben az AfD támogatása mellett, hiszen bizonyos értelemben tabut döntött le. Merész lépése azonban már érdemi eredményt nem tudott hozni pártja számára, inkább arra volt elég Merz kifejezésével élve, hogy a „tűz tovább terjedését” megakadályozta, vagyis valamennyire mérsékelhette a szavazók átvándorlását az AfD-hez. Ugyanakkor elég volt ahhoz, hogy a kampány utolsó napjaiban országszerte több ezer fős baloldali tüntetéseket szítson, amelyek Merz és az AfD összefogásával riogattak. A migrációs és a gazdasági témákkal szemben a klímaváltozás az előző szövetségi választásokhoz képest háttérbe szorult.

Külső segédlet

A kampány idején olyan prominens külső szereplők is felborzolták a kedélyeket, mint Elon Musk és JD Vance alelnök, hiszen nyíltan vagy burkoltan az AfD mellett álltak ki. A kampány utolsó napjaiban derített fényt a sajtó arra, hogy az AfD kétmillió eurós támogatást kapott az osztrák Szabadságpárttól. Ezen beavatkozások azonban érdemben alig befolyásolták a választókat, akiket leginkább országuk kézzel fogható saját problémái foglalkoztatták.

A külpolitika alappillérei nem változnak

Magyarország és Európa számára jó hír, hogy Németország egyelőre megőrizte politikai stabilitását, és nem követte az ausztriai forgatókönyvet. Merz kijelentette, hogy minél gyorsabb koalícióalakításra törekszik. Ez várhatóan legkésőbb április 20-ra (húsvét) meg fog történni. Amennyiben Merz a szociáldemokrata párttal meg tudja kezdeni a tárgyalásokat, viszonylag gördülékeny átmenetre számíthatunk. A kül- és biztonságpolitikát tekintve döntően mindkét párt kiáll a német külpolitika alappillérei és Ukrajna támogatása mellett (itt egyedül a Taurus rakéták szállítása lehet kérdés), a migrációpolitikában az SPD várhatóan hajlik majd Merz szigorító intézkedéseire. Egyedül a gazdaságpolitika és az adósságfék kérdése lehet komoly ütközőpont: míg az SPD az adósságfék gyökeres reformját és beruházásösztönző támogatásokat követel, a CDU-CSU inkább megtartaná az adósságféket, és a vállalati adók csökkentésétől, a szociális kiadások megvágásától várja a gazdaság beindítását. Kockázatot jelenthet, hogy a szociáldemokrata párttagok vétójoggal kívánnak élni a tárgyalások folyamán (például pont a szociálpolitika kapcsán), azonban bízhatunk abban, hogy a katasztrofális vereség utáni megújhodási kényszer miatt nyitottak lesznek a kompromisszumra.

A várakozások

A választástól érthető módon sokat várt az európai közvélemény. Az 1945 utáni nemzetközi rendet, amelynek Németország első számú haszonélvezője és fontos támasza, az elmúlt tíz év, de különösen az ukrajnai háború súlyos kihívásokkal szembesítette. Donald Trump elnök második hatalomra kerülése felgyorsította a folyamatot: Putyinnal való Ukrajnáról szóló tárgyalásának bejelentése olyan érdekszférákra felosztott Európa rémképét vetítette előre, amelybe az európaiaknak nincs beleszólásuk. Ebből fakadóan kulcsfontosságú Európa és Magyarország szempontjából, hogy Németország, mint a kontinens központi hatalma megőrizze nemzetközi cselekvőképességét. Az azonban nem sok bizakodásra ad okot, hogy valószínűleg Friedrich Merz sem lesz az a kancellár, aki valamiféle határozott vízióval rendelkezne Európa jövőjéről, és ennek érdekében hajlandó lenne jelentős áldozatokat hozni a közvélemény támogatásának elvesztése árán. Könnyen lehet, hogy Merz gazdaságpolitikája is csak a tűzoltásra lesz elég, a német gazdasági modell gyökeres átalakítására nem. Hozzátehetjük, ez nem csak Merzen fog múlni: ilyen polarizált politikai közegben nehéz lesz bármilyen átfogó reformot keresztül vinni. Összességében naiv gondolat lenne túl sokat várni a merzi Németországtól. Egy biztos: az új kormány vállára rendkívüli nyomás nehezedik. Ha ez a koalíció sem lesz sikeres, megtörténhet, hogy 2029-től (vagy akár már hamarabb) az AfD-t mint kormányzó erőt már nem lehet figyelmen kívül hagyni.

A szerző a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója, Németország-szakértő.

Nyitókép: Friedrich Merz, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke, a CDU és bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) közös jelöltje (j) és Markus Söder bajor tartományi miniszterelnök, a német Keresztényszociális Unió (CSU) vezetője kezet fog a CDU berlini székházában 2025. február 23-án, miután megérkeztek az előrehozott szövetségi parlamenti választás első exit poll-eredményei. MTI/AP/Markus Schreiber