A Majna-Frankfurtban február 11-én kelt felhívást a katolikus Német Püspöki Konferencia elnöke, Georg Bätzing, a Németországi Evangélikus Egyházak Tanácsának (EKD) elnöke, Kirsten Fehrs és a Németországi Keresztény Egyházak Szövetségének (ACK) elnöke, Radu Constantin Miron jegyzi.

„A keresztény egyházak számára demokráciánk nem képezi vita tárgyát – írják az egyházvezetők a Kiállni demokráciánkért című felhívásukban. – Büszkék vagyunk erre a fundamentumra. Meggyőződésünk, hogy demokráciánk erősségei – köztük mindenekelőtt a kompromisszumok megtárgyalása és a kisebbségek védelme – válság idején is hatékonyak. A jelenlegi politikai viták ezt a védelemre törekvő demokráciát kérdőjelezik meg. Ha társadalmunk egyre inkább polarizálódik, és az emberek kibékíthetetlenül szemben állnak egymással, a szélsőséges erőknek könnyű dolguk lesz. Szilárdan hisszük, hogy a szélsőségesség és mindenekelőtt az etnikai nacionalizmus összeegyeztethetetlen a kereszténységgel. Ezért felhívunk minden választásra jogosultat: szavazzanak olyan pártokra, amelyek kiállnak demokráciánk mellett.”

A nyilatkozatban az egyházi vezetők a jövőbe vetett remény és bizalom fontosságát hangsúlyozták, különösen az olyan globális kihívások fényében, mint például a háborúk, gazdasági problémák, klímaváltozás és a menekültválság. Úgy vélik, hogy továbbra is fontos, hogy Németország hozzájáruljon Európa megerősítéséhez, mert Európára úgy tekintenek, mint a szabadság, jog, biztonság és jólét közös térségére, amelynek elő kell mozdítania a békét és az emberi jogokat világszerte.

A nyilatkozatban jelentős szerepet kapott a teremtésvédelem minden területe, így a környezetvédelem, a globális egyenlőtlenségek elleni küzdelem, a szociális igazságosság és az élet védelme is. Hangsúlyozandó, hogy a globális felelősségvállalás esetében az egyházak elkötelezettek amellett, hogy Németországnak világszerte hozzá kell járulnia a szegénység és elnyomás leküzdéséhez, és elkötelezettnek kell maradnia a humanitárius menekültpolitika és a bevándorlók integrációja mellett.

A nyilatkozat zárósorai kitérnek a demokratikus együttműködés fontosságára is, mert úgy vélik, hogy a kölcsönös meghallgatás és megértés megkerülhetetlen a közjó előmozdításának érdekében. „Felhívunk minden választásra jogosultat – szól a nyilatkozat zárómondata –: vállaljanak felelősséget a demokratikus együttélésért. Menjenek el az urnákhoz, és szavazzanak a Bundestag-választásokon azokra a pártokra és parlamenti képviselőkre, akik elkötelezettek a jogállamiságon, a szabadságon, a világra való nyitottságon, a szolidaritáson és a teremtés megőrzésén alapuló Németország mellett. Különösen azokhoz fordulunk, akik először szavazhatnak: Mindannyian éljünk szavazatunkkal, és álljunk ki demokráciánkért!”

A nyilatkozat vegyes fogadtatásban részesült a választáson induló pártok körében. A CDU-CSU szövetség kancellárjelöltje, Friedrich Merz kritizálta az egyházak felhívását. A kereszténydemokrata pártszövetség jelöltje az elmúlt hetekben több alkalommal kiállt az eddigi német menekültpolitika szigorítása mellett, ezért számára leginkább a nyilatkozat menekültpolitikára vonatkozó része volt elfogadhatatlan. Az SPD kancellárja, Olaf Scholz felszólalt az egyházak mellett, és hasonlóan tettek a Zöldek vezetői is. A szélsőjobboldali Alternatíva Németországért párt kancellárjelöltje és társelnöke, Alice Weidel bírálta a nyilatkozatot, és kiemelte, hogy meglátása szerint az egyházak a politikai állásfoglalással túlléptek hagyományos szerepkörükön.

A nyilatkozat hátterében részben az egyház múltbeli, részben a fő német egyházak mindennapi működése áll. A húsz lutheránus és kálvinista regionális tagegyházat magában foglaló EKD egyházközségeinek többsége nagyon aktívan közreműködik a menekültek befogadásában és integrációjában. Az 1948-ban megalakult EKD az elmúlt évtizedekben nagy hangsúlyt fektetett a nácizmus bűneivel való szembenézésre, annál is inkább, mert a német lutheránus és kálvinista egyházaknak a mai EKD-hoz hasonló egyházi föderációjában 1934-ben szakadás történt a nácizmust támogató Deutsche Christen (Németkeresztények) mozgalom által meghatározott birodalmi egyházra és a mártírrá vált Dietrich Bonhoeffer és társai által alapított, a diktatúrának ellenálló és a krisztusi tanok mellett kiálló hitvalló egyházra.

Luther-nap a berlini dóm mellett 1933-ban  

A második világháború utáni szembenézés ahhoz vezetett, hogy az EKD felülbírálta a Luthertől származtatott két birodalom doktrínáját is, amely alapján az egyház csak a lelki dolgokkal foglalkozhatott, az uralkodó pedig a kard és törvény útján a világi hatalom letéteményese volt. Az egyházi tanok felülvizsgálata természetesen nem a szekularizmus elutasítását jelentette, csupán azt, hogy hitvallásuk szerint az egyháznak a társadalom lelkiismereteként kell működnie, és ki kell állnia a Krisztus tanításaival össze nem egyeztethető társadalmi folyamatok ellen. Ma ez egyebek közt a globális egyenlőtlenségek, a szegénység elleni küzdelemben is megnyilvánul: a német protestáns egyházközségek csaknem mindegyikének van harmadik országbéli testvérgyülekezete, az egyház pedig számos külföldi oktatási, egészségügyi és segélyezési programot működtet a hívek támogatásából hosszú évtizedek óta.

Az aktív társadalmi szerepvállalás a társadalmi feszültségek csökkentésére tett erőfeszítésekben is megnyilvánul. Mätznig katolikus és Fehrs evangélikus püspök néhány napja közös nyilatkozatot adott ki, miután Münchenben egy huszonnégy éves afgán menekültkérő autójával egy békés tüntetés résztvevői közé hajtott. „Mélységesen megdöbbent bennünket – írják – a szörnyű bűncselekmény, amely ma Münchenben történt. Kegyetlen tettével az elkövető súlyos sérüléseket okozott a békés tüntetésen részt vevő embereknek, akár egész életüket is megtörve. Gondolataink és imáink az áldozatokkal és családjaikkal vannak, de a helyszínen gondoskodó tanácsadókkal és mentőszolgálatokkal is.”

A német keresztények többségét képviselő egyházak közös nyilatkozatával rokon szemléletű nyílt levelet intézett a választásokon induló valamennyi kancellárjelöltnek a katolikus Misszionárius Rendek Konferenciája (KMO) 2025. január 29-én.

„Nyugtalansággal tölt el bennünket, hogy a németországi politikai vitában – európai szomszédainkhoz hasonlóan – a migrációt elsősorban problémának tekintik – írják a szerzetesrendek vezetői. – A migránsok töredéke jut el Európába, többségük a szomszédos országokba menekül… Azoknak, akik nem akarnak menekülteket, többet kell tenniük a migráció okai ellen. (…) Ezért kancellárjelöltként fordulunk Önhöz, és felszólítjuk, hogy legyen őszinte, és folytasson olyan migrációs és fejlesztési politikát, amely következetesen az emberi jogokon alapul, és komolyan veszi a globális délen és északon élő emberek hosszú távú érdekeit. (…) A hitelesség komoly kincs, és magában foglalja az értékek és a tudományos elemzés összhangját, illetve a mindkettő által vezérelt cselekvést. Vallási közösségekként támogatjuk ezt a látás- és cselekvésmódot, és készek vagyunk eszközeinkkel elősegíteni a szükséges társadalmi-ökológiai átalakulást a hazánkban és a globális dél országaiban élő emberek szolgálatában.”

 

A szerző jogász, az ELTE ÁJK oktatója

 

Nyitókép: A berlini német dóm; a második világháborúban szinte teljesen elpusztult templomot 1983 és 1996 között állították helyre