A magyar bor reneszánsza a rendszerváltozással kezdődött. A Hét Borbírák Rendje ismerte fel az igényt, hogy a kulturált borfogyasztást népszerűsíteni kell. Ön is úgy került a műfajjal kapcsolatba, hogy az Interkoncert igazgatójaként szeretett volna Budapesten szüreti fesztivált szervezni.

Meghívottként vehettem részt azon az esten, amelyet a Hét Borbírák Rendje 1991. január 19-én tartott a Gellért Szálló báltermében, melynek címe A borkóstolás művészetének ünnepe, Solemnitas Artis Bibendi volt. Akkor még szinte alig akadt minőségi magyar bor. Most arra gondoltam, harmincnégy év elteltével éppen itt az ideje, hogy megszervezzük a Solemnitas Vinum Hungarorumot, a Magyar Borok Ünnepét.

 

Az eltelt közel három és fél évtizedben a Magyar Bor Akadémia és a borászati szakma más szervezetei harmincnégyszer választották meg az „Év Bortermelőjét” és tizennyolcszor az „Év Pincészetét”.

Itt az idő összehozni egy gyűjteményes kóstolót, amelynek lényege, hogy minden díjazott azt a borát hozza el a kóstolóra, amelyet maga választ, de csak egyet, hogy ne terheljék túl a fogyasztót sem, maradjon idő a beszélgetésre. A borkóstolók, fesztiválok nagy problémája az, hogy ma már az alkotók, a borászok nincsenek, vagy ritkán vannak jelen, akikkel gondolatokat, ötleteket lehet cserélni.

A díjakat adományozó Magyar Bor Akadémia története is különleges.

Az Interkoncert szüreti fesztiválos ötlete formálódott, amikor az igazgatótanács egyik tagja, Maus Gotthárd, a Pegazus Tours igazgatója hívta fel a figyelmemet Cey-Bert Róbert Gyulára. Maus Bangkokban találkozott Cey-Berttel, a tizenhét nemzeti konyhát üzemeltető Oriental Szálló akkori gasztronómiai tanácsadójával, és javasolta, konzultáljunk vele, mert volt ötvenhatosként éppen hazatelepülni készült. Robi meghallva az ötletet, rögtön Bor Világfesztivált vizionált. A realitásokat figyelembe véve végül is megszületett a Budapesti Nemzetközi Borfesztivál koncepciója, majd a hosszabb távú tervekben a Magyar Bor Akadémia megalapítása és a Magyar Borok Háza létrehozása.

Nyikos István

 

Mi a koncepció?

A Magyar Bor Akadémia a rendkívül arisztokratikus és szigorú Francia Borakadémia mintájára alapozott. A megengedőbb genfi Nemzetközi Borakadémia alapszabályával moderálva, Zilai János borszakjogász gyúrta össze a kettőből a magyar változatot. Az alapítók huszonnégyen voltak, a hazai borászszakma kiválóságai.

A Magyar Bor Akadémia két hangsúlyos rendezvénnyel, az „Év Bortermelője” és az „Év Pincészete” megválasztásával tudja ráirányítani a borkedvelők figyelmét a legjobb minőségre. A Magyar Borok Ünnepe rendezvény részben leltár azokról, akik eddig ezt a címet elnyerték, s most újra kilépnek a fényre. Sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy amikor kikiáltjuk a pünkösdi királyt, kicsit el is felejtjük, hogy előtte ki volt a csúcson. Nagyon fontos, hogy a bornak arca, személyisége legyen, nem pusztán alkoholos italról van szó, hanem évezredes kultúráról, és ezt a kultúrát leghitelesebben az alkotó közvetítheti. A másik lényeges szempont a bemutatkozás helyszíne, a genius loci, vagyis a hely szelleme, ami önmagában is jelzi, hogy milyen színvonalú rendezvényre számíthat a látogató. Nagyon sokat áldoztunk arra, hogy az eseménynek önálló arculatot teremtsünk, azért van saját honlapja, promófilmje s nyomtatott kiadványai is, amelyek azonos arculat szerint készültek. Minden azt sugallja, hogy ez egy minőséget felvonultató, prémium rendezvény lesz.

Miért a Kimpton BEM Budapest a helyszín?

A genius loci: az új szálloda

 

A szálloda az újdonság varázsát nyújtja magas színvonalon, hiszen csak tavaly szeptemberben nyitott, és még kevesen ismerik. Amit ajánlanak, az negyvennyolc kiváló bor harmincöt pincészettől, a borokhoz válogatott „fine dining” falatokkal. Ezeket a különleges ízű harapnivalókat a tájegységi szempontok szerint összeállított borokhoz válogatták.

Nagyon fontos, hogy a vendégek az élményeiket azon melegében meg tudják osztani jelen lévő barátaikkal, beszélgetőpartnereikkel és a kóstoltató borásszal. A halk háttérzenével kerülni szeretnénk a túl harsány fesztiváli hangulatot. A helyszín méretében alkalmas arra, hogy egy térben kényelmesen elférjen a tervezett kétszázötven–háromszáz vendég, és ezen a sétáló borkóstolón a közvetlen kommunikáción és a beszélgetésen legyen a hangsúly. A borászok kínálata lenyűgöző. Kiváló borokat kínálnak. Aki mértékkel él és beosztja, valamennyit megkóstolhatja a rendelkezésre álló négy óra alatt.

Milyenek is?

Kamocsay Ákos például, aki 1999-ben lett az Év Bortermelője, azt a borát hozza el, melyet abban az évben készített, egy szűztermésből készült chardonnay-t. Sajnos vannak olyanok az elmúlt három évtized díjazottjai között, akik már nem lehetnek jelen. Róluk is megemlékeznek, őket az utódok képviselik. Malya Ernő emlékének a 2012-es Menádok sauvignon blanc-nal áldozunk, amivel a legnagyobb nemzetközi sikereit érte el. Lesznek olyan borok is, amelyek kereskedelmi forgalomban már nem érhetők el. Ennyi kiváló bor egy este, egy helyen ritkán fordul elő.

Látogatóként elsősorban azokra számítunk, akik már beleszerettek a minőségi borok világába, és jó társaságban, exkluzív környezetben szeretnék eltölteni ezt az estét. Talán úgy a leghelyesebb, ha mindezt egy baráti társasággal teszik, hiszen így a megélt élmények is maradandóbbak és szűkebb körben is bármikor felidézhetők lesznek.

 (X)

A szerző kertészmérnök, borszakértő, újságíró

 

A fotókat Nyikos István bocsátotta rendelkezésünkre