Március elején kiderült, valami lappang az ezernégyszázas kisbajcsi állattartó telepen, de az érdemi intézkedés csak nehezen indult el. Elrendelték a gazdaság lezárását és a járványügyi nyomozás megindítását. A betegség továbbterjedésének megakadályozása érdekében rendkívül szigorú hatósági intézkedéseket léptettek életbe, egyebek közt a fogékony fajok szállításának tilalmát is. Néhány héttel később Levél településről jött a hír, a háromezer marhát tartó telepen is diagnosztizálták a vírust.

Győr-Moson-Sopron vármegyéből azonnal „vírusközpont” lett, de az ország egésze megérzi a járvány okozta gazdasági nehézségeket. Elég csak a keleti végekre tekinteni, ahol a románok nem vagy csak szigorú előírásoknak megfelelően veszik át a magyar tejet. Elvárják a legalább huszonnégy órásnál nem hosszabb, negatív vérvizsgálati eredményeket. Persze állatonként. Mindez több szempontból is súlyos kérdéseket vet fel. A vérmintákat ez idáig csak Budapesten tudták laborvizsgálatnak alávetni, rohangáltak is a mintákkal az autók vidékről Pestre. Majd jött fentről a segítség, s ma már akár Debrecenben is megrendelhetők a megfelelő vizsgálatok.

Közben az országban leállt az állatok mozgása.

Mindenki tart – joggal – a fertőzés továbbterjedésétől.

A nagy létszámú állattelepek kedvező táptalajt jelentenek a vírus számára. Ugyanakkor az extenzív legeltetéses állattartók sem nyugodhatnak meg, a vaddisznók, szarvasok és őzek – ha kisebb mértékben is, de – terjesztik a betegséget. A járvány pedig nemcsak az állattartókra, de a piac egyéb szereplőire is hatással van, lesz. Szakmai körökben elhúzódó járványhelyzetről beszélnek.

Állatvásárok, mezőgazdasági kiállítások megrendezését halasztják el bizonytalan időre, de ezt biztosan túléli az ágazat. Ugyanakkor nemcsak a továbbtartás takarmányköltségei, hanem a fokozott óvintézkedések is pénzt és energiát emésztenek fel. Felállt az állategészségügyi operatív törzs, de rendvédelmi és rendészeti szervezeteket is mozgósítottak. A kórokozót terjesztheti minden „mozgás” (fertőtlenítés nélkül közlekedő emberek, járművek, vadállatok), ezért döntöttek a hatóságok a járművek számára fertőtlenítő kapuk felállításáról határállomásoknál és egyes autópálya-lehajtóknál, és ezért tiltják a kirándulásokat, túrákat az érintett nemzeti parkok. Víruslázban ég az ország.

A ragadós száj- és körömfájás emberekre nagyon ritkán terjed át, az állatállományokban azonban rendkívül nagy fertőzőképessége és gyors terjedése miatt megjelenése súlyos gazdasági következményekkel jár. A fertőzött állatokat nem lehet kezelni, így

ha egy gazdaságban akár csak egy állatnál is megerősítik a betegséget, az összes párosujjú patást fel kell számolni.

Sokan elsősorban a szarvasmarha-állományt siratják, de a párosujjúak közé sorolandók a juhok is, amelyekből hazánk jelentős exportot bonyolít. Ráadásul nyakunkon a húsvét. Már megszülettek azok a húsvéti bárányok, melyeknek napokon, heteken belül útra kellene kelniük. Ebben az időszakban mintegy háromszáz kamionnyi bárányt szoktunk kiszállítani. Ha pedig nem veszik át, a bárányból – amit etetni kell, s ez többletköltséggel is jár – jerke lesz. Ebben az ágazatban nagyon fontos kérdés a súly, amit ha túllépnek, az állatok értéke jelentősen csökken.

Élőmarha- és élősertésexportunk leállása szintén árcsökkenésekhez, belpiaci túlkínálathoz vezethet. Viszont jó hír, hogy a vírus terjedésének megfékezése estén és a korlátozások feloldása után az unión belüli szállítások várhatóan újra lehetővé válnak, mivel az uniós jog nem engedi meg ezek megakadályozását. A harmadik országokba irányuló export kapcsán különösen érzékeny lehet a török piac elvesztése, ami főként az őszi időszakban okozhat problémát a magyar húsmarhatartók számára. A sertéstartók is gondban vannak, mert fontos stratégiai partnereik, Románia, Szerbia visszamondták a megrendeléseket, ráadásul ezen piacok visszaszerzése a jövőben komoly erőfeszítéseket igényel.

Ráadásul a szlovákok is ránk mutogatnak. A szlovák kormány kritizálta a magyarok intézkedéseit, majd az osztrákokat követve ők is egy sor határátkelőt lezártak.

Az utóbbi napokban terjedni kezdtek különféle összeesküvés-elméletek és álhírek a száj- és körömfájás hatósági kezelését illetően. Akárcsak a Covid idején, most is laikusok vonják kétségbe a szakértők megállapításait és intézkedéseit. Nemcsak Magyarországon, hanem Szlovákiában is, ahol már kormányzati körökben ugyancsak arra panaszkodnak, hogy az álhírek terjedése és a hisztériakeltés akadályozza a védekezést.

A közösségi médiában megjelentek a síkhülye konteók, mintha nem lenne elég tragikus az egész így is. Sokszor úgy érzem, hogy a társadalom, de még a szakma egy része sem méri fel jól, micsoda elképesztő kockázatokkal állunk most szemben. Pedig súlyos a helyzet: a száj- és körömfájás ragadós, és nem ok nélkül nevezik „az állattenyésztés atombombájá”-nak. Most már csak az a kérdés, hogy hol áll meg a lökéshullám.

 

A szerző kertészmérnök, borszakértő, újságíró

 

Nyitókép:  A lezárt Rajka–Dunacsúny határátkelő 2025. április 8-án. Szlovákia több kis határátkelőt lezárt, és fokozta az ellenőrzést határain a ragadós száj- és körömfájás megbetegedés elterjedésének megakadályozása érdekében (fotó: Krizsán Csaba/MTI)