Ha a jelöltek számát és listáját nézzük, széthúzott mezőnyt látunk. A független Călin Georgescu nyert a szavazatok 22,95 százalékával. A második helyen Elena Lasconi, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) jelöltje végzett 19,17, őt közvetlenül Marcel Ciolacu jelenlegi szociáldemokrata pártelnök és miniszterelnök követte 19,15 százalékkal. A további sorrendben George Simion (Románok Egyesüléséért Szövetség, AUR) 13,86, Nicolae Ciucă (a Nemzeti Liberális Párt elnöke, korábbi miniszterelnök) 8,79, Mircea Geoană szociáldemokrata politikus (korábbi washingtoni nagykövet, majd NATO-főtitkárhelyettes) 6,32; illetve Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és jelölt 4,51 százalékkal következett. A többi jelölt az összesen tizennégy közül három százalékot vagy még annyit se ért el.

Mi történhetett? – kérdezik az elemzők. Az 1991-es alkotmány alapján tartott korábbi, összesen nyolc államfőválasztáson – talán a 2000-es kivételével – mindig a baloldali és a jobboldali pártok vagy koalíciók jelöltje került szembe egymással a második fordulóban. Ismert politikusok, akiknek előzetes politikai teljesítménye a választás pillanatában már értékelhető volt a szavazók számára. Most viszont az ismeretlenségből bukkant elő egy független jelölt, akinek szinte még választási stábja se volt.

Pontos válaszok e kérdésre nincsenek, de néhány értelmezési fogódzó azért adódik.

Az egyik az előzményekhez kapcsolódik: a kialakult helyzet egyik okozójának egyre többen Klaus Iohannis jelenlegi, 2014 óta hivatalban lévő elnököt tartják. Ioan Stanomir jogász, politológus, a Bukaresti Egyetem tanára az urnazárást követően kemény szavakban fogalmazta meg azt, hogy Klaus Iohannis arroganciája, ahogy beavatkozott – saját hatalmának növelése érdekében is – a pártpolitikába, ahogy pártja, a Nemzeti Liberális Párt élén váltogatta annak vezetőit, és ahogyan kikényszerítette a jobboldali liberálisok és a szociáldemokraták nagykoalícióját, az nagymértékben hozzájárult a fősodor pártjainak a hitelvesztéséhez. Még azok az elemzők is, aki korábban fenntartás nélkül támogatták Iohannis európai karrierambícióit – például a kolozsvári egyetem ismert, nemzetközi kapcsolatokat kutató professzora, Valentin Naumescu – most hirtelen bírálóan elemző hangot kezdtek megütni.

Tény: eddig egyetlen romániai államfő sem kapott mandátuma lejártakor ilyen egyöntetű kritikát.

A bukott két nagypárt máris vezetőváltásra készül, hiszen sem a szociáldemokraták, sem a liberálisok jelöltje nem jutott be a második fordulóba, holott mindkét párt indult valamennyi korábbi államfőválasztáson. Míg a Nemzeti Liberális Pártban – úgy tűnik – megvan az újabb pártelnök-jelölt Ilie Bolojan sikeres nagyváradi polgármester személyében, a szociáldemokraták esetében a kép jóval zavarosabb.

Călin Georgescu váratlan színrelépése azonban messzebbre mutató kérdéseket is felvet. Georgescu kampánya jórészt a TikTokon, a közösségi média viszonylag új felületén folyt le. Habár a TikTok-felhasználók száma Romániában elérte a kilencmilliót – körülbelül ennyi fiókot regisztráltak –, a közvéleménykutatók számára ez a felület kutatatlan maradt. Mindaddig, amíg a közösségi média eddigi – a nyugati progresszív felfogást követő – platformjai közvetítették a román közgondolkodás változásait (Google, Facebook, Youtube), addig a digitális befolyásgyakorlás vizsgálata nem tűnt „sürgető” feladatnak Romániában. A TikTok szerepe a mostani sikerben viszont máris, az eredmények közzétételét követő első órában, ráijesztett néhány román kommentátort arra, hogy a közfigyelem ökonómiájában a közösségi média platformjainak eltérő érdekei és beavatkozási eszközei vannak, amelyek akár meghatározóak is lehetnek választásokon.

Călin Georgescu, a hatvanhárom éves agrármérnök, talajtani doktor láthatóan nagyon sikeresen „maxolta ki” a TikTokot. 2000-ben külügyi szolgálatba lépett, és egy ideig az ENSZ-ben is dolgozott a környezetvédelem területén. Neve 2012-ben felmerült mint lehetséges miniszterelnök-jelölté, de igazából 2022-ben vált ismertté George Simion Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) nevű pártjában, amelyről a magyar közvélemény az Úz-völgyi provokációk kapcsán elég sokat hallhatott. Antiszemita és a román nácikat, a Vasgárdát dicsőítő kijelentései miatt büntetőeljárást is indítottak ellene. Mostani független jelöltként való indulása azzal függ össze, hogy összekülönbözött George Simionnal, és elhagyta az AUR-t.

A TikTokon alakuló politikai profilja nem annyira Európa-ellenességet, mint inkább az ázsiai térség felé való nyitást állítja az előtérbe, diskurzusa kellően elnagyolt ahhoz, hogy abból a szuverenizmus általánosságain kívül konkrétabb stratégiai célok ne legyenek kiolvashatók.

De végül is: mit jelent e politikai profil megjelenése a román országos politika első vonalában? Alighanem azt, hogy politikai generációváltásra is sor kerül az elkövetkezendőkben.

Az 1990 utáni román politika első generációját a posztkommunista átmenet meghatározó személyiségei alkották. Ezt a korszakot Ion Iliescu és Emil Constantinescu politikai párharca tagolta, hivatásuk pedig a Ceaușescu-éra utáni demokratikus rend intézményeinek a kialakítása volt.

A második generáció fellépése Traian Băsescuval kezdődött, aki kiiktatta a politikából az Iliescu-féle irányzat utolsó kormányzati képviselőjét, Adrian Năstasét. Ez a generáció végezte el az európai és az euroatlanti integráció legfontosabb feladatait.

Georgescu és Lasconi második fordulós versenyével, minden jel szerint újabb generációs feladatot kapott a román politikai elit: Romániának – immár az európai integráció egyik nyerteseként – el kell sajátítania a megváltozott európai térséghez való alkalmazkodás készségeit. Hogy ez miképpen történhet, azzal kapcsolatosan csak spekulatív feltevéseink lehetnek. A két második fordulós versenyzőben két európai politikai szerep lehetősége pillantható meg. Georgescu az erősödő szuverenista irányzat első „kristályosodási pontja” lehet. Ennek az irányzatnak a sikere időigényes, meglehet, több választási ciklus is szükséges ahhoz, hogy a román nacionalizmus megtalálja az utat az „európai patriotizmus” felé. De nem sokkal könnyebb az az út sem, amelyet a Lasconi nevével fémjelzett USR-nek kell bejárnia:

a Mentsétek meg Romániát Szövetség még mindig nem döntött arról, hogy az európai progresszivizmus jobb- vagy baloldalához kíván-e csatlakozni.

A generációváltás kihathat az RMDSZ szerepére is. Kelemen Hunor mostani tisztes, 4,5 százalékos eredménye az RMDSZ eddigi elnökjelöltjeiéhez képest „jó közepesnek” számít – Frunda György 1996-ban 6,02, 2000-ben 6,22, Markó Béla 2004-ben 5,10, maga Kelemen 2009-ben 3,26, 2014-ben 3,47 és 2019-ben 3,87 százalékot ért el  (megjegyzendő: 2014-ben Szilágyi Zsolt is indult, és a szavazatok 0,56 százalékát kapta meg). A mostani eredmény közvetlenül a december elsejei parlamenti választásokra való mobilizálás szempontjából fontos. De hosszabb távra tekintve a magyar képviselet stratégiai kérdése is az, hogy miben változik a szerepe az új politikai generáción belül.

A második fordulóra december 8-án kerül sor. Az elemzők többsége szerint Elena Lasconinak jobbak az esélyei.

A szerző mérnök, politológus, nyugalmazott kolozsvári egyetemi docens

Nyitókép: Călin Georgescu és Elena Lasconi, az első forduló győztesei