Verebics Katalin képzőművészeti alkotásaiban különböző vizuális és konceptuális módszerekkel gyúrja össze sérülékeny egésszé a fragmentumokra szétesett egyént. Képein egyidejűleg jelennek meg a festészet által megidézett, törésvonalakkal elkülönülő vizuális nyelvezetek és az eltérő történelmi idősíkok. A szimbolikus, kiméraszerűen összetett figurák személyes elbeszéléseket rejtenek. Verebics a kollázs módszeréhez köthető alkotói folyamatában hol az ókori Egyiptom, hol a klasszicizmus eszményi nőalakjainak részleteivel egészíti ki figuráit. A kibontakozó individuum a művészettörténet testábrázolásaival válik teljessé. A művész alkotói szemléletét a képgrafika, a fotográfia és az anyagközpontú festészet logikája határozza meg. A kötött mediális lehetőségek helyett tehát inkább különböző módszerek kombinációjával dolgozik: a klasszikus olaj-vászon technika képzettársításait a fotótranszfer vagy a rajzi jel közvetlenségével vegyíti. A helyenként áttetsző rétegek az idő melankolikus dinamikáját sugallják és az állandó változásban való létezés illúzióját keltik. Az áttűnéseket és átváltozásokat tematizáló 2018-as sorozatában a művész távoli ködbe burkolja a megjelenített hibrid szoboralakokat, míg a festményekbe szervesülő fotográfiai szilánkok bizonyos részleteknek közelséget kölcsönöznek. E feszültség a festmény heterogén jellegét hangsúlyozza: nézőként a személyes tapasztalat és jelenlét pillanatnyiságára kezdünk figyelni a múlt sodró erejű örökérvényűségével szemben.
Verebics Katalin Enying 1980
web: http://verebicskati.wix.com/lov
Verebics Katalin: Félisten, 2018 | olaj, vászon, vegyestechnika, 90 x 73 cm © fénykép a művész jóvoltából
Verebics Katalin: Kompozit, 2018 | olaj, vászon, vegyestechnika, 90 x 75 cm © fénykép a művész jóvoltából
Verebics Katalin: Szarkofág áttűnés, 2019 | olaj, vászon, vegyestechnika, 100 x 80 cm © fénykép a művész jóvoltából
Verebics Katalin: Jordan project x, 2019| vegyes technika, 30 x 30 cm © fénykép a művész jóvoltából
Verebics Katalin: Római modell, 2019 | keret, transzfer 25 x 25 cm © fénykép a művész jóvoltából

Fekete-fehér mágia
Tölg-Molnár Zoltán a nyolcvanas években indul szakmai sikereinek útján. Igen gyorsan választja meg saját – és sajátos – képi kifejezőeszközeit. Eljut a redukció olyan szintjére, mely már nem absztrakt, nem lettrista, nem zen buddhista és nem archaikus képzőművészeti nyelv, hanem mindezek összessége.

Ha a gépek unatkozni fognak
Halász András azon kevés nemzetközileg is elismert magyar képzőművész egyike, aki külföldi sikerei után, a rendszerváltást követően úgy döntött, hogy hazatér. Jelenleg is Budapesten él, és amennyiben egészsége engedi, aktívan fest. Weiler Péter a művész Jász utcai műteremlakásában látogatta meg őt.

Best of Brueghel!
Ritka, hogy valamely klasszikus nagymester epigonja idővel szintén nagymesterré váljon. Pedig pontosan ez történt idősebb Pieter Brueghellel, aki pályafutását tipikus Bosch-epigonként kezdte, ám később olyan sajátos stílust teremtett, amely azonos értékű példaképével. Brueghel azon képei közül válogattam, melyeknek „üzenetét” 2020 után érthettük meg.