2021. május 30-án Ön vezényli a Magyar Klasszikus Zene napja előtt tisztelgő koncertet a Zeneakadémián. A koncert alcíme: In memoriam Kocsis Zoltán. Muzsikálhatott még együtt a zongaraművész-dirigenssel...
Egy fuvoladuót adtunk elő feleségemmel, Győri Noémivel, ahol ő kísért bennünket zongorán, és mint később elmondta, ez volt a 2547. koncertje. Kocsis Zoltánt még zeneakadémiai éveim alatt ismertem meg, párhuzamosan jártam ugyanis Budapesten a fuvolaművészi, Bécsben pedig a karmesteri szakra. Ebben az időben keresett meg Detvay Mária Marcella, aki a Nemzeti Filharmonikusok muzsikusaival létrehozta a Grazioso Kamarazenekart, amelyet évekig rendszeresen vezényeltem. A próbáinkat a nagyzenekariak után, a Nemzeti Filharmonikusok próbatermében tartottuk. A helyiségre Zoli egy kis kamerán keresztül rálátott az irodájából, s rendszeresen figyelemmel kísért, így rengeteg visszajelzést kaptam tőle. Felejthetetlen emlék, amikor órákon keresztül magyarázta az épp kibontakozó harmadik felvonást, amelyet Schönberg Mózes és Áronjához komponált, vagy amikor egy operaházbeli próbájának rövid szünetében elvonszolt egy közeli sóbarlangba, ahol tíz percet pihenhettünk, vagy amikor a Concerto Budapesttel adott hangversenyem után, kedvenc indiai gyorsétkezdéjében egy tikka masalás fogás és a partitúra fölött mentünk végig Liszt Les Préludes-jén, hogy elmondta, az interpretációmban mit tartott jónak, s mit csinálna másképp. Zoliból nemcsak a zene és a mindentudás sugárzott, hanem a szenvedély is, hogy mindezt megossza, továbbadja.

A Nemzeti Filharmonikusok játszanak ezen az ünnepi esten. Velük milyen a kapcsolata?
Bár az összes budapesti együttessel dolgoztam, az NFZ muzsikusai azok, akik karmesteri szárnypróbálgatásaim kezdete óta ismernek a Grazioso jóvoltából, ezért sokukhoz baráti kapcsolat is fűz. Később nekik írtam a diplomamunkámat, a Vándorfilharmonikusokat, amelynek elképzelése szerint az együttes járja az országot, elmegy iskolákba, s műismertetéssel kezdődő koncerteket tart. Zoli fontosnak tartotta és támogatta ezt a tervet, ami sajnos végül nem valósult meg. Halálát követően dolgoztam először a teljes zenekarral, egy Kodály-emlékhangversenyen. Azóta rendszeresen muzsikálunk együtt; ezek a koncertek számomra mindig különleges élmények és maradandó emlékek.

Jut-e ideje az itthoni együttesekre a Liège-i Királyi Filharmonikus Zenekar vezetése mellett?
A hazai felkéréseket mindig is kiemelten fontosnak tartottam, hat éven keresztül töltöttem be a Savaria Szimfonikus Zenekar vezető dirigensi posztját. Vendég karmesterként majdnem minden hónapban megfordulok itthon.

Egy korábbi beszélgetésünkkor azt mondta, a nagy kérdés az, mennyi időt tölt koncertezéssel, illetve tanulással, milyen és hány felkérésre mond igent úgy, hogy saját együttese se lássa kárát. Mindezt most átírta a covid…
Amikor megállt az élet, és nem lehetett hangversenyt tartani, elszomorító volt, hogy az a hivatás, amelyre ötéves korom óta készülök, egy pillanat alatt működésképtelenné vált. Ebben az időszakban fontos támaszt jelentett a családom. Korábban féltem, hogy nem tudok elég időt tölteni a kisebbik lányommal, nem lesz olyan bensőséges a kapcsolatunk, mint a nagylányommal, akinek kiskorában kevesebbet utaztam, hiszen egyetlen helyen, az Angol Nemzeti Operában dolgoztam. A járvány hónapjai alatt azonban végig együtt voltunk otthon Londonban, s közben a liège-i társulattal online tartottam a kapcsolatot. Át kellett értékelnünk mindent. Két évre előre megvolt minden fellépésünk, felvételünk, vendégművészünk, a pandémia viszont a hetente változó hírek miatt folyamatos improvizálásra, újratervezésre kényszerített minket. Újra kellett gondolni a közönséggel való kapcsolattartást, oda kellett figyelni a zenészeinkre nehezedő, eddig ismeretlen fizikai, lelki, anyagi kihívásokra. Új színpadi körülményekhez kellett alkalmazkodni: másfél méteres távolságtartáshoz a zenészek között, a fúvósokat elválasztó plexifalakhoz, a maszkviseléshez és a muzsikáláshoz az üres koncertteremnek. Az internet adta lehetőségeket kellett maximalizálnunk. Eleinte előszedtük a konzervfelvételeket, majd következtek az élő közvetítések. Mindebből éppen az veszett el, amiről az előadó-művészet szól: a művész és a közönség élő kapcsolata, közös térben lélegzése. S azok a finomságok is elmosódtak, amelyek egy kiváló produkciót elválasztanak az átlagostól: hogyan tudná a művész nagyszobájából közvetített és a hallgató laptopjának hangszórójából szóló zene visszaadni a koncerttermek kifinomult akusztikáját?

Korábban gyakran beszélt arról, milyen lényeges a fiatalok megszólítása, új közönség megnyerése a műfajnak. Ebben nem segített az online koncertek lehetősége?
Nemcsak a csatorna, hanem a mondandó is számít. Az, hogy mennyire ragadjuk meg a figyelmüket, meg tudjuk-e szólítani őket a zenénkkel, érzik-e az abban rejlő, korokon átívelő érzelmeket. Ehhez valóban feléjük kell fordulni. Mi, karmesterek se álljunk végig háttal a közönségnek! A pandémia alatt az online koncertek jelentették a lehetőséget, hogy ismét játszhassunk, de hátborzongató élmény volt a darabok végén a taps helyett a csendet hallgatni az üres termekben, s a kameráknak meghajolni. Bár az utóbbi hetekben már adtam olyan hangversenyeket Monte-Carlóban meg Spanyolországban, ahol, ha csak kis részben is, de beengedtek közönséget. Bár a koncertjeim hatvan százaléka elmaradt az utóbbi évben, mégis azon kevés szerencsés művész közé tartozom, akik nem álltak meg: július óta végigmuzsikáltam ezt a nehéz időszakot, és a korlátozások ellenére – igaz, mindenhova autóval közlekedve, csaknem harmincezer kilométert vezetve – beutaztam Európát.

Gondolom, így is tervez…
Most jelentjük be a jövő szezont Belgiumban, amelyben hangsúlyosan szerepel a liège-i származású César Franck születésének kétszázadik évfordulója. A jubileumhoz kapcsolódnak nagy nemzetközi együttműködések olyan partnerekkel, mint a Mezzo és a Medici TV, a párizsi Théâtre des Champs-Elysées. Most látott napvilágot a Dvořák & Martinů-albumunk az Alpha Classics kiadó gondozásában, amelyről máris szép kritikát közölt a londoni Times. És még egy pozitív hozadéka a járványnak: ismét gyakorolni kezdtem a hangszeremen, sőt, feleségemmel, Noémivel egy fuvoladuó-album felvételét és kiadását tervezzük. Óriási ajándék egy karmesternek, ha zenekar nélkül is képes muzsikálni!