Pálfi György (Hukkle, 2002; Taxidermia, 2006; Szabadesés, 2014; Az Úr hangja, 2018) görög–magyar koprodukcióban készült legújabb játékfilmjét az A kategóriás mustra egyik versenyen kívüli szekciójában, a Zabaltegi-Tabakalera programban mutatkozott be, huszonkét másik alkotás társaságában.
A másfél órás produkcióban a nagy szabadságvággyal megáldott fekete tyúk a baromfitelepről megszökve próbál boldogulni az ismeretlen világban:
megmenekül egy ölyv és egy róka támadásától, túléli a görög autópályák forgalmát és egy utcai tüntetés káoszát, majd szerelembe esik egy kakassal,
miközben napról napra meg kell védenie tojásait egy tengerpart közeli halétterem tulajdonosától. A görög maffiát és az illegális migrációt is pedzegető történetet Pálfi György és forgatókönyvíró felesége, Ruttkay Zsófia közösen írták, s a rendező maga is feltűnik a film első felében: az egyik vevőt „játssza” a benzinkúton.
Pálfi György rendező (középen, sapkában) A tyúk bemutatóján a 73. San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztiválon
Fotó: Navarrai Mészáros Márton
A rendező felidézte a baszk nagyváros Tabakalera elnevezésű kulturális központjában tartott vetítés utáni közönségtalálkozón, hogy első nemzetközi meghívását is San Sebastiánból kapta, huszonhárom évvel ezelőtt, a Hukkle című filmjével. Akkor csak különdíjat kaptam, amit nagyon sajnáltam, de most nagy öröm, hogy ismét itt, ezúttal a díjért való verseny nyomása nélkül mutathatok be filmet – mondta nevetésre késztetve a telt házas vetítőterem közönségét. Pálfi hozzátette: alapvetően praktikus munkának tartja a rendezést, mert azt nagyban befolyásolják a rendelkezésre álló lehetőségek. Ezúttal már kezdettől tisztában voltak azzal, hogy kis költségvetésből kell dolgozniuk, talán színészek nélkül. Az egész mögött az áll, hogy nem tudtam filmet készíteni a hazámban politikai okok miatt, ezért kellett nemzetközi karakterben gondolkoznom, és ott forgatnom, ahol pénzt találok. Így született az ötlet, hogy állatra bízzuk a főszerepet. De nem akartuk antropomorfizálni a csirkét, kerültük a La Fontaine-vonalat és az olyan beszélő állatos filmek mintáját, mint amilyen a Babe című film – hangsúlyozta.
A címszereplő
Képforrás: San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztivál sajtófotó
Jól ismerem a csirkéket, sokkal több közöm van hozzájuk, mint egy New York-i tinihez. Tudom, mit gondol a tyúk, ugyanezt viszont nem állíthatom az amerikai fiatalokról – fogalmazott ironikusan Pálfi, amikor főszereplőjéről kérdezték.
A közönség feszült figyelemmel kísérte a filmet, amely egyszerre kínált komikus és tragikus pillanatokat (a legötletesebb vagy legmókásabb jeleneteket többször nevetéssel, tapssal jutalmazták). Jannisz Kokiaszmenosz görög színész – a történet egyetlen fontosabb emberi szereplője – a bemutató után úgy fogalmazott: soha nem gondolta volna, hogy egy tyúkról szóló film ennyire képes lesz megérinteni. Lemhényi Réka vágó pedig kijelentette: a vágószobában teljesen mindegy, hogy a főhős egy csirke vagy Sophia Loren.
A tyúk világpremierjét szeptember közepén a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál Platform szekciójában tartották, ahol a zsűri különdíját nyerte el. A grémium indoklása szerint az alkotás „a filmes műfajokat invenciózus és zökkenőmentes módon ötvözi, figyelemre méltó precizitást mutatva a kameramozgásban és a képkompozícióban, amely kivételesen hatékony narratívát eredményez”. Mint írták, a film alapkoncepciója „egyedülállóan eredeti víziót hoz”, így a magyar direktor alkotása kiemelkedő mű, „amelyhez a kortárs filmművészetben semmi sem fogható”. A tervek szerint a magyar közönség fél év múlva, február 26-tól láthatja a filmet a hazai mozikban.
Nyitókép: Jelenet Pálfi György A tyúk című filmjéből
Fotóforrás: Lucky Number
