Fontos állomása jelenkori építészetemnek, de inkább emberi, morális hozzáállásom formálódásának a Kossuth téri Szabad György Irodaház épülete. A csaknem négyévi tervezés tiszteletre, szerénységre, önmérsékletre és alázatra tanított. Rá kellett jönnöm, hogy vannak olyan helyek és pillanatok, amikor félre kell tenni a kőbe vésett tudományos elméleteket, a charták ajánlásait, a „kifinomult” és mértékadó kortárs építészeti vonal (ahová én is tartozónak érzem magam) íratlan elvárásait. De félre kellett tennem a személyes ambíciókat is, és – vállalva az esetleges „virtuális megkövezést” – azt kell csinálnom, amit a történelem, a hely aurája, múltja és egy másik épület (az Országház) súlya, „ereje”, kisugárzása kér, követel, diktál.