A cím mindkét állítása fontos. Mert ezúttal a választók, Antall József híres fordulatával élve, „tetszettek forradalmat csinálni” – bár alkotmányos keretek között tették. Radikális változást követelve elmentek addig, ameddig az békés és jogszerű eszközökkel egyáltalán lehetséges, példátlanul óriási felhatalmazást, de egyben rendkívüli felelősséget is ruházva az új kormányra. Egyúttal nagyvonalúan megoldották a jogászok hosszú évek óta tartó vitáit, kínzó kételyeit a tekintetben, miként lehetne a kétharmados törvényekkel bebetonozott hatalmi struktúrát egyszerű parlamenti többséggel felszámolni. A gordiuszi csomó mára átvágva, adott a sarkalatos törvények alakításához szükséges többség – most már cselekedni kell, folytatni a forradalmat, továbbra is a jog útján. De hogyan, milyen területeken, milyen sorrendben? Mint minden rendszerváltozás esetében, torlódnak a sürgető feladatok, akár jogalkotásról, akár gazdaságról vagy kultúráról esik is szó.

Felhatalmazás

Célszerű abból kiindulni, hogy a Tisza Pártot hatalomra segítő széles és sokszínű választói tömeg néhány dologban bizonyosan egyetért: az Európai Unióhoz tartozás megerősítése, a jogállam helyreállítása, a korrupció üldözése és az elszámoltatás szükségessége, a folyamatos ellenségkeresésre, gyűlölködésre alapító politika elutasítása. Ezek meghatározzák a kiemelt teendőket is. Hamarosan feláll az új kormány és az Országgyűlés. A jelenlegi önkényes minisztériumi struktúra helyett megteremtik a kormányzat észszerű felépítését. A közigazgatási pozíciók túlnyomó része, így a rendőrség, a katonaság, a titkosszolgálatok, a minisztériumi bürokrácia, a megyei kormányhivatalok az új kormány irányítása alatt fognak állni, biztosítva a szervezeti oldalát a rendszerváltozásnak. Van intézmény is, amelyet egyszerűen fel kell számolni, bizonyosan ilyen a Szuverenitásvédelmi Hivatal. Magyarország függetlenségét az állam egészének megfelelő működése biztosítja.

Külpolitikai újratervezés

Elkerülhetetlen a határozott külpolitikai fordulat is, azaz a kormány külső cselekvéseinek összhangba hozása tagságunkkal az Európai Unióban és a NATO-ban. Nem szabad tovább az európai integráció, illetve transzatlanti együttműködés tagjaként éppen ezek ellen áskálódni. A külkapcsolatainkban „elveszett presztízs” helyreállítható, de bizonyosan hosszú éveket és rendkívül tudatos, állhatatos erőfeszítéseket, és a tetteken kívül egyértelmű kommunikációt is követel. Tehát azonnali és látványos külpolitikai újratervezés szükséges, hogy ismét az európai klub teljes jogú tagjai lehessünk, és azért is, hogy az ország polgárai újra hozzáférhessenek az uniós forrásokhoz. Ennek feltétele éppen a jogállamiság helyreállítása, ama régen megfogalmazott huszonhét mérföldkő elérése a bírói függetlenség megerősítésétől a közbeszerzések tisztaságának biztosításáig. Végre kell hajtani az Európai Unió Bíróságának a rendre érkező elmarasztaló ítéleteit, és csatlakozni az Európai Ügyészséghez. Ez utóbbi évek óta tartó elutasítása eddig sem az ország és a magyar nép, hanem csak az uniós forrásokat elnyelő oligarchák „szuverenitását” védte, sérthetetlenségét biztosította.

Kisiklás

Ezzel eljutunk az elszámoltatáshoz is, ami nem az Unió, hanem a magyar választók elvárása, számos ok miatt. Az elszámoltatást nem a bosszú és a harag vezérli. Hanem az, hogy nem adhatjuk fel a reményt, hogy a magánvagyonba került közpénzek egy része még visszaszerezhető és a köz érdekében mozgósítható. Minden zebra vagy sportautó visszanyert értéke számít az egészségügynek vagy a szociális gondoskodásnak! Nem szólva a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA) körébe és a magántőkealapokba menekített milliárdok visszanyeréséről vagy a pénzszivattyúként működő koncessziós szerződések felülvizsgálatáról. Fontos az elszámoltatás a jobb jövő miatt is. Annak megerősítése, hogy a közhatalom elnyerése csak szolgálatra jogosít, s nem ad felhatalmazást a közvagyon eltulajdonítására. Továbbá a közvagyon elvonásából élő klientúra felszámolható. Reménykedjünk, hogy az utóbbi negyedszázad csak szerencsétlen kisiklás volt a magyar történelemben. Hosszan lehetne sorolni az elmúlt évszázadok magyar miniszterelnökeit, állami vezetőit, pártállásra, korszakra tekintet nélkül, akik nem dézsmálták a köz pénzét. Sem Deák Ferenc, sem Tisza István, sem Bethlen István, sem Antall József. A „minden politikus lop” valójában mélységesen romlott és a korrupciót mentegető gondolat.  

Illiberális bibircsókok

Indokolt a jogrendszer egészének áttekintése, átszűrése és adott esetben átalakítása, a közbeszerzések szabályozásától kezdve a beruházásokra vagy éppen a jogalkotásra vonatkozó normákig, a korrupció lehetőségeinek visszaszorítása érdekében. Ki kell gyomlálni az Alaptörvényből és a jogrendszerből az illiberális állam ráragasztott bogáncsait, bibircsókjait, csakúgy, mint a „pillanat uralása” érdekében sebtében barkácsolt normákat. Vissza kell adni az Országgyűlésnek teljes jogalkotói szerepkörét, beleértve az érdemi parlamenti vitát. Biztosítani kell a hatalommegosztás elvének érvényesülését, a fékek és ellensúlyok működését, a régi rend elporladása után. Szükséges az intézmények, például a független bíróságok védelme, megerősítése és új, a demokratikus értékek és a jogállam iránt elkötelezett közigazgatási vezetők kinevezése. Az igazgatásban különösen fontos a szakszerűség, a meritokratikus rendszer helyreállítása és érvényesítése.

Szubszidiaritás

További cél az autonómiák helyreállítása és megerősítése az önkormányzatoktól az egyetemekig, a Magyar Tudományos Akadémiától és a tőle indokolatlanul elszakított intézetektől az egyházakig, a kulturális életig, a szabályozás szintjén és a gyakorlatban is, a szubszidiaritás társadalomszervező elve jegyében. Meg kell szüntetni a civil szervezetek sanyargatását. Módosítani kell a választójogi törvényt is a jelenleginél arányosabb képviseleti rendszer megteremtése érdekében.

A szavak értelme

Az első teendők között kell intézkedni a független és hiteles közmédia helyreállításáról, a kormány által felépített propaganda-médiabirodalom lebontásáról. Itt nem lehet szó engedékenységről. A demokrácia helyreállítása feltételezi a szavak eredeti jelentésének – Európa, szabadság, önkormányzat, emberi jogok – helyreállítását, a hamis valóság, a háborús propaganda fátylának átszakítását. Meg kell tisztítani a szavakat, amelyek értelmét, miként Márai Sándor fogalmazott még 1941-ben, „olyan félelmesen és gonoszul összezavarták”. 

Ugyanakkor a bátorság mellett önfegyelemre, az arány és mérték tiszteletére, államférfiúi bölcsességre is szükség van a kétharmados alkotmányozó többség megszerzése után. Kitartóan kell újraépíteni a jogállamot, következetesen a tettekben, visszafogottan a retorikában. Nem „palotaforradalomra”, nem puccsra, nem egyszerűen kormányváltásra, hanem gyökeresen más típusú hatalomgyakorlásra, a társadalom és az állam viszonyának megváltoztatására van szükség, ahogy a Tisza Párt ígérte.

Megfontolt alkotmányozás

És az új alkotmány? Szerencsés esetben az alaptörvény nemcsak a politikai erők, a jogalkotók, hanem a társadalom konszenzusát is jelentős mértékben tükrözi. Ez jelenleg aligha elérhető a végletesen megosztott magyar társadalomban. Várhatóan hosszú évek kellenek még az indulatok csillapodásához, a társadalom normális működésének helyreállásához, a közös értékek kijegecesedéséhez, a jó élet és a jó állami berendezkedés ismérveinek elfogadásához. És még ebben az esetben is hosszú és érdemi viták szükségesek, amelyek természetes velejárói az alkotmányozásnak, amint A Föderalista címmel publikált tanulmánysorozat ékesen bizonyította majd kétszázötven évvel ezelőtt, az Amerikai Egyesült Államok születésénél. Ezért első lépésben célszerű a jelenlegi Alaptörvényt kiigazítani, módosítani, a működőképes parlamentáris demokrácia igényeinek megfelelően.

Teendő tehát van bőven. Hiszen a jog útján megvalósuló forradalom levezénylése mellett felelősen kormányozni is kell. Biztosítani a költségvetés stabilitását, megteremteni a gazdasági növekedés feltételrendszerét, bővíteni a gáz- és olajimport többféle forrását, enyhíteni a klímaváltozás következményeit, hogy csak néhányat említsünk. Mindez hatalmas kihívás, de egyben lehetőség a most színre lépő politikusnemzedék számára.

A szerző az ELTE ÁJK tanára

Nyitókép: Az épülő Országház a Magyar Tudományos Akadémia épületéből nézve 1900-ban, Eötvös Loránd felvétele (SZTFH Földtani Szolgálatának gyűjteménye / Fortepan)