A nyár ma már ritkán szól a gondtalan szabadságról. Sokkal inkább túlszervezett élménycsomagként lehetne jellemezni, ahol a pihenést is teljesítményként éljük meg. 

Magyarország első nemzetközi építészeti fesztiválja az EDGE Architecture Festival Budapest (EDGE Fest), amelyet az Építészfórum szervez 2025. július 3–4. között a Dürer Kertben. A fesztivál célja, hogy progresszív, előremutató építészeti témákat mutasson be globális és regionális kontextusban.

Mi történik, amikor kilépünk az állandó önreflexióból, és megszűnik az "én" kontrollja a pillanat felett? Az Önfeledés című kiállítás Nagy Marcell legújabb festménysorozatát mutatja be, amely az elmélyülés, az elveszés és a belső feloldódás tapasztalatait kutatja.

Megnyílt a Magyar Művészeti Akadémia és az Alsó-Ausztriai Kormányhivatal közös kiállítása a Pesti Vigadóban, az MMA székházában. A szépség dicsősége (The Glory of Beauty) című tárlaton négy alsó-ausztriai művész nagy méretű alkotásai láthatók. 

Fuchs Tamás jelen tárlata darabokra szabdalt történetszálakból építkezik. A látszólag különböző forrásokból származó mozaikok nem egyetlen, egyidőben lezajlott esemény képi részletei. A fragmentumok az elmúlt húsz év alkotásaiból bukkantak elő, ám témájuk és történetük évszázadokat és kontinenseket hidal át.

Impozáns kiállításon mutatkoznak be a Sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban – az EMŰK-ben – a MAMŰ Társaság művészei, a Mátrix hívószavára reflektálva.

Minden tanév végének kiemelt eseménye a Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) Best of Diploma című kiállítása a fiatal, tehetséges alkotóművészek iránt érdeklődő, hazai kortárs művészeti szcéna számára.

Meglepő hasonlóságok és különbségek jellemzik névrokonaink életművét, ám amíg Michelangelo Bounarroti élete gazdagon dokumentált, addig Michelangelo Merisi da Caravaggióé tátongó fekete lyuk, szinte semmit sem tudunk róla.  

Értékes teremtett örökségünk, a megálmodók, az alkotók sok esetben egy-egy ünnepélyes esemény alkalmával tűnnek újra elő. Ismételten ráeszmélünk, milyen gazdagok is vagyunk. Így történt ez a múlt év végén is a XI. kerületi Bercsényi utcában, Bardon Alfréd emléktáblájának avatásán.

Két ellenpólus: a mindent leuraló káosz és a rendszeresség támasztotta harmónia terei uralkodnak egymáson legújabb festménysorozatában. Képei társadalmunk fiatal generációja életfelfogásának, valóságérzékelésének és érzelemvilágának korlenyomatai is lehetnek.

Vermeer holland aranykorban élt, amikor a moralizáló nyomatok, rézkarcok mellett a festmény iránti kereslet is megnőtt. Azért a fazekas, a nyomdász és a festőművész még ugyanabba a Szent Lukács céhbe tartozott Delftben, ahol a Kelet-indiai Társaság egyik központja székelt, és ahol a kékmázas kerámiák készültek.

Verebes György festőművész, a Szolnoki Művésztelep vezetője idén ünnepli hatvanadik születésnapját. Ez alkalomból Szolnokon két helyszínen rendezett kiállításai válogatást mutatnak be eddigi, mintegy három és fél évtizedes alkotói periódusának műveiből.

Az álmokról készült legjobb képek jóval idősebbek lehetnek, mint a szürrealizmus, és szinte sohasem „álomszépek”, rendszerint nyomasztó rémálmok, túlfűtött szexuális tartalommal.   

Az egyre tikkasztóbbá váló hőség sem tántoríthatott el, hogy felkeressem Király Gábor kiállítását a Hungarian Art & Business (HAB) újonnan nyílt kiállítóterében. A HAB Kabin modern, letisztult tere egy hajó kabinját juttattja az eszembe. Ágyak, tárolók ugyan nincsenek, vannak viszont a kabinokra jellemző kerek (ám nagy) üvegablakok, amelyek egyikéből göcsörtös törzsű fára lát ki az ember.

A Horvát Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége által szervezett Horvát Államiság Napja ünnepségéhez kapcsolódva déli szomszédunk képzőművészeti és dizájn alkotásokkal várja a látogatókat az MBH Bank Művészeti Alapítvány támogatásával működő Hungarian Art & Business (HAB) Művészeti Központ legújabb időszaki kiállításán.

Egyedülálló módon mutatkozik be Krasznahorkai László a szentendrei MűvészetMalomban. A Minduntalan című kiállítás életművének kulcsmotívumai köré szerveződik: következetesen épülő prózájának összetettségét, motivikus kapcsolódásait, az emberi lét alapjait érintő kérdésfeltevéseit teszi átélhetővé.

„Semmi sem állandó, nem tökéletes, nem független. Nemcsak állandótlan minden, hanem minden valamitől függ. Közvetve minden dolog áthatja egymást a hétköznapi életünkben.” (Dobosy Antal)

Legújabb munkáiban a valóságot transzponálja át festménnyé, s a kompozíción a szín-gesztus-struktúra kölcsönhatásán van a hangsúly. A Three moths in the vineyard (Három molylepke a szőlőben) festménye is organikus absztrakt mű, de már intenzíven megjelenik benne a narrativitás iránti igény.

Határ Attila mindig is érdeklődést mutatott a magyar festészet a „realizmus” különböző formái iránt. Ennek oka természetes módon kereshető abban a hagyományban, amely nagy hangsúlyt fektetett a valóság ábrázolásának elmélyítésére.

A talajvesztettség általános érzete a spiritualitás újrafelfedezésének, benne a „delulu” (azaz delusional – magyarul téveszmés) gondolkodásnak is teret enged. Ebben a kaotikus eszmélődésben a delulu is (not) the solulu című kiállítás „egyfajta alászállás és bolyongás a kortárs hiedelmek és ősi mitológiák” világában.

Tárlatán számára ismerős tájakra kalauzol Csáky Donát Márk. A Balaton-felvidéki Várvölgy és a Duna-parti Verőce természeti részleteit örökíti meg olyan szellemi és technikai alapállásból, amely közel fél évezredes tradíciót fog össze (Molnos Péter).

Majd tíz éve tartozik a Várfok Galéria állandó művészköréhez, annak legfiatalabb alkotójaként. Nemes Anna (1989) legújabb munkáit tárja a látogatók elé a Várfok Galéria kiállítása, a Metanoia, a vallomás a tökéletesnek tűnő testről, annak iszonytató szépségével. Mostani kiállítása ötödik egyéni bemutatkozása a galéria rendezésében.

Városi utcarészletek, tükröződő kirakatok, síkból kilépő formák, két- és háromdimenziós víziók, s illuzórikus látomások jellemzik a klasszikus táblaképektől eltérő formavilágú festményeket.