Szerző: Róna Katalin

Nem minden ócskaság, ami rozsdás

A műemlékes világ sok évtizedes kérdése, mi történik a kiszolgált, bezárt gyárakkal, az elhagyott, pusztulásra ítélt gyártelepekkel, az üresen tátongó hatalmas üzemcsarnokokkal. S mi lesz elhanyagolt környezetükkel, végleg kiíródnak a városok históriájából?

Mi lesz veled, modernista építészet?

Miközben gőzerővel épülnek országszerte a középkori várak hamis illúziói, Budán a XIX. század végi és XX. eleji paloták a maguk idejében is vitatott méretű és építészeti értékű betonmásai, egyre-másra tűnnek el a múlt század utolsó harmadának stílusteremtő házai.

Ahol tehetség, ott tisztelet

Gondoljunk egy festményre! A másolat, bármily jól sikerül, sohasem olyan értékes, mint az eredeti, mert az magában hordja történetét, korát, múltját. Így van az épületeknél is – teszi szemléletessé érvelését Káldi Gyula építész, akivel pályájáról, a műemlékvédelem múltjáról és jelenéről beszélgetünk.

Kétes siker

Aligha lehet tudathasadás nélküli örömmel fogadni a hírt, hogy a miskolci Herman Ottó Múzeum Papszer utcai épülete és a budapesti Memento Park az előválogatásban felkerült Európa tizenegy legveszélyeztetettebb örökségi helyszínének listájára.

A játszótértől a színjátszásig

A kopott dobogón két szék és egy asztal két csészével. Ketten érkeznek, leülnek, az egyik unott arccal, hanyag eleganciával dől hátra, a másik ajka körül cinkos mosollyal foglal helyet. Bálint András és Jordán Tamás. Együtt százhatvan évesek.

Iványi László emlékére

Az építésztársadalom megint szegényebb lett. Elment egy építész. Csendesen, ahogy élt, ahogy alkotott. Az Ybl-díjas Iványi Lászlóra, aki egy híján kilencvenesztendős volt, január 22-én délután a Fugában emlékeztek családtagjai, barátai, pályatársai.

A nyughatatlan és a búskomoly

Hat éve tavasszal az Arany-bicentenáriumra érkezett a Pesti Színházba Vecsei H. Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila korábban, Debrecenben született, a diákszínjátszás hangulatát is idéző játéka, amely újra a színház programjára kerül a Petőfi-év üdvözléseként.

Ketten ülnek, beszélgetnek

A kopott dobogón két szék és egy asztal két csészével. Ketten érkeznek, leülnek, az egyik unott arccal, hanyag eleganciával dől hátra, a másik cinkos mosollyal az ajka körül foglal helyet. Bálint András és Jordán Tamás. Együtt százhatvan évesek.

Modernista kiüresítés?

Nem csitulnak az ellenzői hangok, a komoly tiltakozások Veszprémi Érsekség basilica minor rangú Főszékesegyházának felújításával kapcsolatban.  A vár teljes területére kiterjedő munkálatok a Veszprém Európa Kulturális Fővárosa program keretében zajlik.

Egyszerűségében fenséges

Micsoda varázslatos élmény lehetett valaha, ahogy a fasorral szegélyezett, tizenkét kilométeres, nyílegyenes postaúton végiggördülő fogat utasai előtt kitárulkozott a díszudvart büszkén uraló, U alakú, kocsifelhajtós, portikuszos kastély impozáns tömbje!

Búcsú Morcsányi Gézától

A Pécsi Nemzeti Színház archívumában bizonyára megtalálható az a plakát, amely Mihail Roscsin Szerelvény a hátországba című tragikus történetének bemutatóját hirdette, s a színészek közt utolsóként, „A szerző” szerepében Morcsányi Géza neve olvasható.

Két évtized a világörökség jegyében

Húsz éve annak, hogy a tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtájként a világörökség része lett. Ünnepi pillanat volt a Világörökség Bizottság buda-pesti ülésén a nyolcadik magyar helyszín kihirdetése. Nemcsak rangot, hanem felelősséget is jelentett.