A betonról a legtöbb embernek az építőipar, az egysíkú szürkeség, esetleg a forróság jut eszébe.  Ám ha a kortárs szobrászat felől közelítjük meg ezt a különleges anyagot, új tulajdonságait és funkcióit fedezhetjük fel. Erről kérdeztük Veres Balázs szobrászművészt, aki műalkotásai létrehozásához a betonkeverőt is bekapcsolja.

Nullás ecset és lendület – Bereczki Katában ennek az évnek az elején megszületett a változtatás igénye. Új műtermi közeget alakított ki, ahol éppen újfajta festésmóddal is kísérletezik. 

Budapest és a város lakóinak megfigyelője, képein a mindennapok hangulatát, élettereit rögzíti. Az elkapott pillanatokat éppúgy újra meg újra felhasználja, mint a kallódó, kidobásra ítélt kacatokat. Művei ekképpen személyes pillanatokat őriznek.

Lehet-e még a kortárs festészet eszközeivel univerzálisan gondolkodni az emberiség kihívásairól? Lehet-e még újat mondani a művészettörténet klasszikus toposzairól? Vajon meg lehet-e szólítani napjaink művészetrajongóit bibliai témákon keresztül? Ha Rózsa Luca Sára festményeire gondolunk, akkor a válasz mindhárom kérdésre egyértelműen: igen!

A fiatal festő szerint az a jó művész, aki képes releváns kérdéseket megfogalmazni. Festői formanyelvén keresztül ő maga teszi fel az egyik legelemibb kérdést: rend vagy ösztönösség?  A dilemma az örök érvényű életvezetési módszerekre is rávetíthető. 

Művészetének alapja a folyamatosa analizálás. Míg korábban főként az emberi testen – különös tekintettel a sajátján – megjelenő különleges jeleket, jellegzetességeket tárta fel, mára egyre inkább a belülről fakadó sajátosságokra irányul figyelme. Festményein a múlt történelmi rétegeit párhuzamosan bontja ki ábrázolt személyeinek lelki mélységeivel. 

Festményei illúziók, átjárható dimenziók, megszemélyesített tárgyak tárháza. Úgy gondolja, képzeletében a dolgok jobban festenek, mint materiális valójukban, ezért alkotás közben a látott világ helyett inkább saját vízióira támaszkodik.

Festményein ösztönös élményfestészet valósul meg. Hömpölygő színáramlások, egymásra licitáló absztrakt és figurális részletek tanúskodnak arról, milyen nagy öröm számára az alkotás. A festés folyamatában a legnagyobb kihívás éppen az, hogy egy ponton abba kell hagynia.  

Festménysorozatai a figurális és az absztrakció határait feszegetve az emberi kapcsolatok mélységeivel foglalkoznak. Merész anyaghasználattal, látványos színekkel személyes hangnemben valósulnak meg térhatásokat keltő képei.

Festményein nemcsak a színes felületek, hanem az általuk összeálló történetek is egymásra rétegződnek. Narratív képeinek rejtelmességét, grafikából eredő festészetének kialakulását, és a kész művekig vezető alkotómódszerét ismerhetjük meg ebben a fiatal kortársakat bemutató legújabb összeállításban.

Concordia discors címmel nyílt kiállítása Fajgerné Dudás Andreának, pontosabban dr. Dudás Andreának, aki doktori disszertációjának témáját vizuálisan is továbbértelmezte. Ezúttal pictor doctus szerepben, felöltözött Vénuszként és meztelen valójában is láthatjuk őt, ahogyan a művészettörténet nőszempontú rései felé irányítja a rivaldafényt.

Csápok, rések és dimenziók gabalyodnak össze festészeti csodaországában. Amorf formái szövevényes történetekről árulkodnak. Azonban furcsaságaik feltárását mindig a nézőre bízza. A festő nem ás le tudatosan lelke mélyére, inkább szabadon engedi vásznain mindazt, ami benne mozog, hogy belenézhessünk az áramlások hullámvonalaiba.