A művészt hallgatva, a közönség hol a mennyben, hol a földbe döngölve érezte magát... 

Erre szokták azt mondani, hogy az igazi művészzseniknek aurájuk, kisugárzásuk van, ami mellett nem lehet szótlanul elmenni. Mindenkinek volt határozott véleménye róla, ki a végletekig rajongott érte, ki pedig el volt képedve, hogy lehetett ilyen kis hangterjedelemmel ekkora karrierre szert tenni. Pedig Cseh Tamás pályafutása nagyon nehezen indult. 1963-ban (más források szerint 1962-ben) kitiltották Balatonalmádiból, mert nyilvános helyen tvisztelt, és gitározni is merészelt hozzá. Alkotótársával, Bereményi Gézával együtt az emigrálás gondolata foglalkoztatta, amikor 1972-ben életükben először jártak Nyugaton. Párizsban, Cseh Tamás némiképp bizonytalan emlékei szerint, még az útlevelüket is odaadták párizsi magyar barátaiknak, akik a politikai menedékjogot intézték volna nekik. Végül azonban a hazatérés mellett döntöttek, amiből a magyar populáris zene profitált a legtöbbet, mert itt határoztak arról is, hogy ezentúl mindenféle cenzurális eljárás ellenére nyíltan színre lépnek a dalaikkal – lesz, ami lesz. Énekes-gitáros műsorai a hetvenes évek elejétől emblematikusak voltak értelmiségi körökben, mégis 1977-ig kellett várnia az első nagylemezre, amely a Levél nővéremnek címet kapta. Helyzetének ellentmondásosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy miközben Gyurkó László egy kerületi pártbizottsági ülésre is elvitte előadni, a sanzonbizottság „szakmai színvonalában silánynak” minősítve utasította el a Tábori lap Karády Katalinnak és a Balogh Ádám című, Bereményi Gézával írt számait; Bors Jenő ezzel szemben már 1975-ben kislemezen szerette volna megjelentetni ezeket a számokat. Cseh Tamás pártállami megítélését tovább bonyolítja, hogy amikor még lemezt nem adhatott ki, a televízióban és jó néhány filmben (többek között a Szerelmes biciklisták, a Nyár a hegyen, a Még kér a nép és a Szerelmem, Elektra címűekben) akkor is szerepelhetett, ráadásul a 25. Színház-estek sorozatát rendezte a művész vezetésével, amelyekről még a Népszabadság is beszámolt 1976. április 17-én megjelent, majdnem egész oldalas cikkében.

Az egyszeri és megismételhetetlen jelenségnek számító Cseh Tamás egyszerre szürreális és emberközeli művészetében különleges helyet foglalnak el a vallási tematikájú, vagy legalábbis a természetfölötti létezéssel foglalkozó dalok. Persze ezekben is megvannak a fricskák, néhány soruk felületes hallgatása után minden bizonnyal a mélyen vallásos embereket meg is botránkoztatják. Közülük a Jóslat című, 1984-es nagylemezen szereplő szám, a Biblia, különleges helyet foglal el. Nemcsak azért, mert ezt a Cseh Tamás–Bereményi Géza páros még 1976-ban írta, és ennyi időnek kellett eltelnie, hogy egyáltalán bárminemű hanghordozón megjelenhessen (nem tudni, hogy maga a szakrális téma vagy annak ironikus kezelése verte-e ki a biztosítékot a cenzúra köreiben), hanem azért, mert ebben a számban a többitől némiképp eltérő módon a zongora dominál, ráadásul ez a dal messze a leggyorsabb ütemű ezen a lemezen. Ez a rock and rollos boogie-woogie-szerzemény a maga megszokott csipkelődő és mindentől elrugaszkodott humorú Cseh Tamás-os hangvételével tárgyalja azt a témát, amely egyébként oly magasztos; Jézus fogantatását.

A dal szövegvilága egyébként is két lábbal a földön áll, miközben tombolnak alatta a zongorafutamok, megszakítva néha egy kis fúvósszekcióval és a szintetizátor aláfestő zenéjével. Az ember azt érzi a nóta hallgatása közben, hogy ő is lehetne, aki kézen fogja Szűz Máriát, és megalapíthatná vele a Szent Családot egy szép, idilli, falusi parasztházban, ahol „a kert alatt ballag a lassú délután”. Jézus nevének többes számba helyezése több értelmezést is felvet. Az egyik szerint a megváltás a mai napokban is tart, annak ellenére, hogy megölték Jézust, a másik szerint Jézus „nemzésén” keresztül a szöveg azt akarta érzékeltetni, hogy bárki részesülhet a megváltásban. Az alaphelyzet maga is abszurd: a hétköznapi család együtt él Jézussal, eteti, neveli, miközben a háromkirályok, Gáspár, Menyhért és Boldizsár is betérnek hozzájuk. A nagymosás, a három-négy rend ruha és a falak friss meszelése a tisztaság szinonimáiként szerepelnek a szövegben, s mintegy megadják a módját annak, hogy a család nevelje Jézust. Ennek a folyamatnak a középpontjába az etetést állítja Bereményi Géza, mint a növekedés zálogát, ami viszont nem tudja megakadályozni, hogy Jézust megöljék az emberek. Ekkor következik a dalban a nem várt fordulat: a Megváltó halála után az új Jézus nemzésében látja fő feladatát a főhős, aki ebből a célból Szűz Máriát beviszi a házba, és bezárja az ajtókat.

Talán a legklasszikusabb karácsonyi Cseh Tamás-szám az Utóirat című, 1987-es dupla nagylemezen szerepel, nemes egyszerűséggel Karácsony címmel, amelyet még 1971-ben írtak állandó szerzőtársával, az album szerkesztőjével, Bereményi Gézával. A lemezen egyébként csupa korábban írt dal található, mintegy válogatva a múlt terméséből, így vált ez a korong a két géniusz együttműködésének átmeneti lezárásává. A tipikusan meghitt karácsonyi hangulatot árasztó zene Maryhez, Cseh Tamás kitalált figuráinak egyikéhez szól, akivel az énekes együtt készül az ünnepre. A fehér karácsonyban való bizakodás hatja át a dalt, a gombos cipő előkészítése a teljességre törekvés szimbóluma lehet, ugyanakkor a pesszimizmus is áthatja, amikor arról énekel, hogy habár ez a karácsony nem az első, de „nem lesz majd következő”. Arról, hogy ez a szerzemény az élete alkonyán megszólaló emberről íródott, az is tanúskodik, hogy a rozsdától pettyes tükröt szerinte le kell cserélni vadonatúj fényre, ami már jóformán a mennyország szinonimája. Az énekes még azt is bölcsnek tartja, ahogy a tükrök berozsdásodtak, hiszen így nem látják benne saját magukat és öregségüket. A mindennel való leszámolás pedig akkor derül ki igazán, amikor az énekes lebeszéli Maryt a kalácssütésről, mivel annak már úgysincs jelentősége, hiszen a sugalmazás szerint a következő karácsonyt már nem itt, e Földön töltik el.

Vallásos tematikában fogant Cseh Tamás A telihold dalai című 1997-es lemezének nyitódala, az Ima. A kórus által is megfogalmazott kívánság – „Csak egy szót adj” – az Istennel való párbeszéd szükségességét hangsúlyozza, majd igen képletesen jeleníti meg az ember teremtésének történetét: „Lelkessé lett a legelső Ádám”. 

A lélek, azaz a levegő befújásának pillanatát szinte bőrünkön érezzük a magasztos hangulatot árasztó zenén keresztül, amelynek folyamatos ismétlődése, sulykolása nemhogy zavaró, hanem épp ellenkezőleg, még idillibbé teszi a muzsika hangjait. A kegyelmi állapot a szövegben is megjelenik, amikor az éjszaka csendjét árnyékteremtésként éli meg, miközben a levegő „szárnyát csüggesztve vár”.

A Fel nagy örömre! 2008-as, nyolcszámos CD akkor született, amikor Cseh Tamás már több éve tudta, hogy halálos kór támadta meg testét. Első pillantásra éppen ezért tűnik úgy, hogy jó adag önirónia van a címben, ugyanakkor, ha jobban mögé nézünk, a valódi istenhittel rendelkező művész megszólalása ez, aki már készül a túlvilágra, és azzal is tisztában van, hogy ezen a Földön az öröm csak nagyon ritka esetben lehet tartós. A nyitódal hangszerelését illetően nem sokban különbözik az eredeti katolikus énektől, de Cseh Tamás hangjával mégis többletet kap. A népi hangszerekkel előadott Csordapásztorok ugyancsak a hagyományos karácsonyi dal feldolgozása, melynek címével ellentétben nem a pásztorok csapata, hanem az üdvösség elnyerésének záloga, Jézus a központi alakja. Tematikusan idekapcsolódik a következő szám, a Vedd fel pajtás a bundát, ami a bárányka megfogásával kezdődik, de Jézus vigasztaló jelenlétére fut ki. 

A Dicsőség mennyben az Istennek népi hangszerekkel kiegészített, furulyaszóval dominált karácsonyi dala Cseh Tamás – akinek a figyelmét egyre inkább a halál utáni létezés kérdései kötik le – egészségi állapotát ismerve szívet szorítóan szól. A Jézus ágyán nincsen paplan az Üdvözítő önfeláldozását, emberiségért vállalt szenvedéseit írja le népies szóhasználattal. Ezen a lemezen a Csillagfényes éjjelen című szám emlékeztet talán a leginkább Cseh Tamás egyéni hangvételére, a karácsony hangulatát felidézve és az angyalok áldását is megemlítve. 

A Leszállt az ég dicső királya vonósokkal és fúvósokkal díszített dallama ugyancsak a karácsony igazi üzenetét, a megváltás egész emberiségre kiterjedő csodáját énekli meg. Ebben a számban is Jézus a központi alak, aki a Földre hozta az eget. A CD szinte kötelező zárószáma az ebben a tematikában legnagyobb Cseh Tamás-slágernek számító Karácsony, az eredetihez képest változatlan hangvétellel. Cseh Tamás nem tudhatta, de bizonyára érezte, hogy ezen a Földön már nem sok idő adatott neki, így a Karácsony sajnálatos módon többszörös jelentést kapott. Azóta pedig a legnagyobb XX. századi magyar igric minket néz és jókat mosolyog a földi létben, hiábavalóságok után tolongó, gomolygó emberiségen.