A jószomszédi viszonyt talán csak az tudja igazán értékelni, aki átélte már, milyen ugyanennek a rossz verziója. Teljes életünket megkeserítő, hosszú hónapokon, éveken át elhúzódó konfliktusok ezek, melyek nagyon ritkán érnek véget észszerű kompromisszummal és kibéküléssel, az esetek többségében a szomszédok vagy egy életen át egymás idegeire mennek, vagy az egyikük feladja egy idő után, és elköltözik onnan. Sajnos nem kell nagyon mélyre túrnunk a hírözönben ahhoz, hogy másfajta végkifejletre bukkanjunk: sajnos kényelmetlenül sok hír kezdődik a „megölte szomszédját” szókapcsolattal. Ehhez pedig nem kell Texasba mennünk, ahol minden házban puska van: Magyarországon vagy bárhol a világon előfordul, hogy a szomszédok közti konfliktus gyilkosságba torkollik. A legtöbb ilyen eset nem kap több figyelmet egy rövid bűnügyi hírnél, ám vannak ügyek, amik ennél hosszabban foglalkoztatják a közvéleményt.

A holland Martin Verfondern és neje, Margo Pool még a kilencvenes évek végén költözött Galíciába, hogy gazdálkodásba kezdjenek, távol a korábbi nagyvárosi életüktől. A farmjuk egy helyi család, Rodríguezék birtokával volt határos, ahol egy idős házaspár élt két nagykorú fiukkal, akik közül az egyiket értelmi fogyatékossággal diagnosztizáltak. A helyzet lassan, de biztosan mérgesedett el a felek között. Martin többször is jelezte a rendőrségnek, hogy a testvérek életveszélyesen megfenyegették, de semmi sem történt. A férfi végül 2010 januárjában tűnt el, de évekbe tellett, mire a holtteste előkerült, és ez kellett ahhoz, hogy pont kerülhessen az ügy végére. Az eltelt öt évben a felesége egyedül élt tovább a farmon, a férje gyilkosainak közvetlen szomszédságában.

Rodrigo Sorogoyen spanyol rendezőt Verfondernék ügye inspirálta, de nem akarta egy az egyben megfilmesíteni azt. Bár a film fő cselekményszála megegyezik a valós történésekkel, bőven akad annyi eltérés a Szörnyetegek és a valóság között, hogy a filmre ne lehessen úgy tekinteni, mintha igaz történetet mesélne el. Ez volt az oka annak is, hogy a filmben már nem holland, hanem francia házaspár esik áldozatul a szomszédok egyre durvább zaklatásának, és a rendező a helyszínt is megváltoztatta. A 2022-es Cannes-i Filmfesztivál programjában bemutatott Szörnyetegek egy lehetetlenül feszült szituációt tár elénk. Egy olyan helyzetet, ahol már nem segítenek az észérvek, a problémára pedig nem létezik békés megoldás, mert a racionalitás homályba vész. Bár a film egy szomszédok közti háborút helyez a középpontba, egyértelműen többről van szó: arról, hogy a nagyvilágban is elbeszélünk egymás mellett, már nincsenek valódi viták valódi érvekkel, csak vakhit, meg a kitartás a magunk igaza mellett még akkor is, ha azt semmi sem támasztja alá. A filmbéli házaspár, Antoine és Olga hiába próbál kulturált módot találni a konfliktus rendezésére, ebben a világban nincs kompromisszum, csakis a másik totális megsemmisítése.

 

Szokatlan lépés, hogy a sokszor erőszakos, vad karaktereket alakító Denis Ménochet (Láthatás) e filmben épp a békülni próbáló Antoine szerepét kapta, de a merész szereposztás működik: a szemén és a sorsán keresztül láthatjuk, milyen kétségbeesett lépésekre sarkallhatja az embert a tehetetlenség. Antoine jól tudja, hogy közeledik a baj, de nincs semmi, amivel elébe mehetne. A Szörnyetegek azonban nemcsak a feszültség fokozásában megy el a végletekig, hanem formai szempontból is húz egy merészet: a film második fele új szemszöget és vele együtt új stílust vesz fel. Sorogoyen tudja és érzi, hogy egy pillanatban elmegy a falig, és pont akkor változtat, amikor abban az irányban már nem mehet tovább. A Szörnyetegek az a fajta film, amit az ember ökölbe szorított kézzel néz végig. Thriller, de nem hollywoodi módra: a nyomasztás után nem jön a megkönnyebbülés.

 

A Szörnyetegek című film az HBO Max kínálatában látható.