Az új távcső Nancy Grace Romanről (1925–2018) kapta a nevét, aki vezető szerepet vitt az eredetileg űrrepüléssel és bolygókutatással foglalkozó NASA űrcsillagászati programjának kidolgozásában, elfogadtatásában és megvalósításában. A „Hubble anyjaként” ő vezette annak a Hubble-űrteleszkópnak a tervezését, amely 1990-es űrbe bocsátásától valóban megváltoztatta csillagászati ismereteinket, kozmológiai felfogásunkat. Ezt követte 2021 karácsonyán a James Webb-űrtávcső. Az utóbb sikere nyomán – és talán a nemzetközi űrkutatási versenynek is köszönhetően – állítják pályára az új világmindenség-kémlelőt.

A majd két és fél méteres átmérőjű elsődleges tükre segítségével, amely méretre ugyanakkora, mint a Hubble, de súlyra negyedannyi, háromszáz megapixeles kamera készít felvételeket. Ezeknek ugyanakkora lesz a felbontása, mint a Hubble-képeknek, de a látóterük csaknem százszor nagyobb lesz. E felvételek révén a csillagászok feltérképezhetik a világegyetem szerkezetét, a láthatatlan sötét anyag eloszlását és a sötét energia hatását. Sok százmillió galaxis felmérésével az új űrtávcső segítségével háromdimenziós kozmikus térkép készül, amely feltárhatóvá teszi, hogyan alakult a világmindenség tizenegymilliárd év alatt. Alkalmas lesz a berendezés a szupernóvák és változócsillagok megfigyelésére is, ami a csillagok életciklusát és a bolygórendszerek gyakoriságát világíthatja meg.

Alapvető kérdésekre adhat tehát választ a Roman-űrtávcső: Miért tágul fokozott ütemben a világegyetem, vagyis mi a nagy rejtély, a sötét energia hatása? Hogyan oszlik el a sötét anyag a világmindenségben? És hogyan születnek, fejlődnek a galaxisok?

Érdekessége a Roman-űrtávcsőnek, hogy tükrét a párjával együtt az amerikai titkosszolgálattól, a National Reconnaissance Office-től (Nemzeti Felderítő Hivatal) kapta 2012-ben a NASA. A tükröket költségességük miatt végül nem használták katonai és nemzetbiztonsági felderítésre. A NASA az egyik kapott tükröt átalakítva hasznosította.

A sötét anyag és energia kutatása persze nemcsak a NASA-t foglalkoztatja, üdvös verseny alakult ki a nemzetközi színtéren: az Európai Űrügynökség 2023-ban bocsátotta ki saját Eukleidészről (Euclid) elnevezett űrteleszkópját, illetve hasonló feladattal látta el a Chilében lévő Vera C. Rubin-obszervatóriumát. Várhatóan jövőre bocsátják az űrbe a kínaiak a maguk, a Hubble-nál háromszáz–háromszázötvenszeres látóterű, az égbolt negyven százalékát feltérképező berendezését, a Hszüntiant (Xuntian, ’égi körút’). Az oroszok is tervezik kilőni újabb, hasonló feladatú űrtávcsövüket, a Szpektr-M-et, de a költségvetési megszorítások miatt legkorábban 2035-ben kerülhet sor pályára állítására.

A kozmológiában tehát roppantul izgalmas fejlemények várhatók az elkövetkező években a nagyszerű berendezések révén.

A Roman-űrtávcső NASA-honlapja itt olvasható.

 

Nyitókép: A Roman-űrtávcső (terv), forrás: NASA, NASA-GSFC/Wikimédia