Nehéz helyzetbe került Eckhardt Tibor a Fajvédő Párt 1926-os katasztrofális választási szereplését követően: az országgyűlésből kibukott, az Ébredő Magyarok Egyesülete éléről távozott, s kénytelen volt ügyvédjelöltnek állni politikustársa és barátja, Ulain Ferenc irodájában. Részben ebbéli minőségében – és meglehetősen zavaros ügyekben – járt először az Újvilágban, 1928 végén, 1929 elején. Hajója a normandiai Cherbourg-ból futott ki 1928. november 24-én. Korabeli újsághírek szerint Eckhardt egy büntetett előéletű szegedi szobafestősegéd, Makra Ignác másfél millió dolláros amerikai örökségének ügyintézését vállalta el, emellett az 1919-ben elhunyt radikális jobboldali Szemere Miklós hatalmas örökségének kezelőjeként is az USA-ban, egészen pontosan New Yorkban volt jelenése. Mindenkori politikai ellenségei úgy tudták, megbízatása üzleti szempontból burleszkszerű véget ért, minthogy az ügyvédjelölt-politikus utóbb arról adott számot megbízójának, Ulainnak, hogy a viharos tengeren a szél kifújta a kezéből a rábízott bankókat.
Nem csak ügyvédkedés
A Kozma Miklós MTI-elnökkel közeli kapcsolatban álló volt sajtófőnök azonban nem csupán üzleti ügyekben kelt útra. Az Amerikai Magyar Népszava szerkesztőségének lengyel tulajdonosával, Maksymilian Węgrzynekkel és a Tengerentúli Magyarok Világszövetsége elnökével, Jósika Herczeg Imrével is folytatott tárgyalásokat New Yorkban. Aligha véletlen, hogy Węgrzyneket néhány héttel később ünnepélyes körülmények között fogadta Budapesten Bethlen István miniszterelnök, aki ekkor már intenzívebb revíziós propagandát várt el. Eckhardt Washingtonban a szenátus üléstermébe bejutva memorandumot adott át tiltakozásképpen a magyar revíziós célokat veszélyeztető megbékélési politika ellen. Többször találkozott a szenátus külügyi bizottságának magyarbarát elnökével, William Borah szenátorral is.
Saját soft power
Hazatérése után Eckhardt széles körben népszerűsítette amerikai tapasztalatait, a miniszterelnöknek pedig szóban és írásban is referált.
Azt fejtegette, hogy mivel az USA-ban élő magyarság több százezres tömegét tisztességes munkások alkotják, elsősorban őket kell megnyerni a Világszövetség revizionista kampányához. Sokkal rosszabb véleménnyel volt a szerinte a kinti magyar munkásokon élősködő, Magyarországról származó „züllött” értelmiségről, mindenekelőtt Göndör Ferencről. A volt ébredővezér aggódott a forradalmi és kisantantbarát lobbi amerikai térnyerése és a frakciókra töredezett amerikai magyar intelligencia működése miatt is. Pozitív javaslatai az egyházi kötelékek erősítéséről, diákcsereprogramról és a sajtópártoskodás megszüntetéséről szóltak. Javasolta továbbá, hogy a New York-i Columbia Egyetemen lobbiképes, ám „tudományos alapokon” nyugvó magyar intézetet hozzanak létre.
Eckhardt, miközben nagy hévvel próbálta terveinek kivitelezéséről meggyőzni a magyar kormányzatot, valójában a hivatalos magyar diplomáciában sem bízott. A revíziós politikát nem az ügyeket – szerinte – a keletkeztetett akták mérete alapján mérlegelő „külügyi bürokratákra”, hanem egyfajta központosított társadalmi befolyásszerzésre, vagyis a saját maga által galvanizált soft powerre bízta volna. Jól látta, hogy „Amerikában teljesen elenyésző mind a revíziós törekvések, mind általában a magyar kérdés iránti érdeklődés”, ezért – ír, cseh, „tót” és olasz példák nyomán – a revíziós propagandát az amerikai magyarságra tervezte építeni. Úgy vélte, az általuk megfogalmazott igényekre az amerikai szenátoroknak is figyelemmel kell lenniük, különben elveszítik kisebbségi választóikat. Efféle előretolt bástyaként tekintett a Világszövetségre, míg a háttérmunkát a Magyar Revíziós Ligára kívánta bízni. Terveinek azonban nem volt valóságalapja – ahogyan más, az USA-ra építő magyar revíziós kampánynak sem. E revíziós tervek ugyanis, bár esetenként rokonszenvesek lehettek egyes amerikai politikusoknak és üzleti köröknek, végső soron összeegyeztethetetlenek voltak az USA akkori izolacionalista külpolitikájával.
Írásunk a továbbiakban bemutatja:
- Eckhardt Tibor revíziós tevékenységét az amerikai magyarság és az amerikai külpolitikai elit köreiben,
- a revízióval szembeni amerikai izolacionista, illetve brit status quo alapú szembenállást,
- a kudarc, illetve az amerikai modernség, pragmatizmus és szabadság fordulatot előidéző hatását Eckhardtra.
