Nem Tyndale, akit néha „angol Luthernek” is neveznek, volt az első, aki a Bibliát angol nyelvre fordította, hiszen John Wycliffe és lollard társai már a XIV. században megtették ezt, de ők Jeromos latin fordítását, a Vulgatát ültették át. Művük kéziratokban maradt fenn.

Az Oxfordban végzett Tyndale elsőként Erasmus Enchiridion militis Christiani (A keresztény katona kézikönyve) című művét fordította le, amelynek egyetlen példányát nemrégiben találták meg. Nagy terve azonban a Biblia angol nyelvre átültetése volt. „Tapasztalataimból felismertem – írta az Ószövetség könyveihez fűzött bevezetőjében –, hogy csak akkor lehet az igazságra rámutatni, ha az Írásokat az emberek anyanyelvén egyszerűen eléjük tesszük, hogy lássák a szöveg folyamatát, rendjét és jelentését.” Várakozásával ellentétben azonban nem kapott támogatást London püspökétől. Ugyanitt írja: „Nemcsak a püspök londoni palotájában, de sehol Angliában nem volt számomra hely arra, hogy lefordítsam az Újszövetséget.”

Ezért 1524 áprilisában Németországba utazott, ahonnan már soha nem tért haza. Valószínűleg járt Wittenbergben, ahol Luther 1522-es német Új-
szövetsége is inspirálta munkájában. Elkészült Újszövetség-fordítását 1525-ben Kölnben kezdték el kinyomtatni, ám őt és társát feljelentették, így csak Máté evangéliuma első huszonkét fejezete jött ki ott a prés alól. A kölni fragmentum tartalmazza a lutheri Újszövetség előszavának laza fordítását és Tyndale értékes margójegyzeteit.

Tyndale fordításának legnagyobb részét átvette a későbbi Authorized Version, évszázadokon keresztül az angolszász világ Szentírása – a wormsi Biblia (fotó: Steve Bennett (Stevage), CC BY-SA 3.0/Wikimédia)

 

Így jelent meg egy évvel később Wormsban a teljes Újszövetség. Ebben nincs előszó vagy kiegészítő anyag. Van azonban egy rövid epilógus Az olvasóhoz címmel, amely az egyszerű embereket tanítja arra, hogyan olvassák a Bibliát: „Jól jegyezd meg az Írás egyszerű és világos részeit, a bizonytalan helyeken pedig ne adj olyan értelmezést, amely a szövegnek ellene mond, hanem történjen minden, ahogy Pál is mondja, a hit szabálya és mértéke szerint! Vedd észre a különbséget a törvény és az evangélium között – írja a lutheri tételre utalva. – Az előbbi kér és követel, az utóbbi felment és megbocsát. Az előbbi fenyeget, az utóbbi minden jó dolgok ígéretét adja azoknak, akik egyedül Krisztusban bíznak. Az evangélium jó hírt jelent, hiszen minden jó dolgok ígéretét tartalmazza.” Ugyanakkor Tyndale tudósi alázattal a művelt olvasókhoz is fordul: „Kérem, ne botránkozzatok meg a nyomtatásban most először megjelent munkám kezdetlegességén. Nem volt előttem példa, akit követhettem volna, s ami az angol nyelvet illeti, nem volt senki hasonló feladatban járatos körülöttem. Sőt, mi több, nélkülözés és erőmön felül való megpróbáltatások is az okai, hogy sok minden hiányzik még, ami pedig szükséges lett volna.” De megígérte: „Minden erőmmel azon leszek, hogy fordításomat tökéletesítsem és kiegészítsem.”

Hitvitázás

Kereskedők gabonazsákokban csempészték a wormsi bibliát Angliába. Elkobzott példányait 1526. november 26-án nyilvánosan elégették a Szent Pál-székesegyház mellett. Válaszul Tyndale még harcosabb hitvitázóként lépett föl. 1528-ban adta ki a hit általi megigazulásról szóló lutheri tanítást részletesen magyarázó, a The Parable of the Wicked Mammon (A hamis sáfár példázata), illetve a The Obedience of the Christian Man (A keresztény ember engedelmessége) című fontos könyvét. Az 1525-ös parasztfelkelés után Tyndale úgy érezte, hangsúlyoznia kell, hogy a Szentírás azt tanítja, hogy az ember a szívében változzon meg, nem pedig a társadalom felforgatására biztat. Ez a könyv eljutott VIII. Henrik feleségéhez, Anne Boleynhez is, és ezért kedvező fogadtatásra talált a királyi udvarban. Amíg a protestánsbarát Thomas Cromwell lordkancellárként hatalmon volt, tárgyaltak Tyndale angliai visszatéréséről, de mivel feltételei nem teljesültek, száműzetésben maradt.

Átdolgozott fordítás

Tyndale utolsó éveinek egyik legjelentősebb munkája az 1534-es átdolgozott Újszövetség-fordítás volt. Az Előszóban ezt írja: „Igen tisztelt olvasó, most kézbe veheted az Újtestamentumot, avagy az Újszövetséget, amelyet Jézus Krisztus vére árán Isten kötött velünk, azt a könyvet, melyet most végre újra szorgalmasan áttekintettem, a görög eredetivel összehasonlítottam, és megtisztítottam annak minden hibájától, melyet kezdetben segítség hiányában és óvatlanságból vétettem. Ha úgy tűnik, megváltoztattam a szöveget, avagy az nem teljesen egyezik meg az eredeti göröggel, a hiba felfedezője vegye figyelembe azokat a héber nyelvi fordulatokat és beszédmódot, amelyeket a görög szavak megőriztek.” Az Előszó számos teológiailag is fontos szómagyarázatot tartalmaz. A középkorban elterjedt „penitencia” kifejezést ő a „repentance” (bűnbánat, megtérés) szóval helyettesíti, az előbbi (agit penitentiam) ugyanis a cselekedetekre helyezi a hangsúlyt, amíg az utóbbi a szív benső átalakulására, a gondolkodás irányváltására késztet: „A görög Újszövetségben a metanoeo mindig »a szív és az értelem furdulatát« jelenti, vagy azt, hogy »rájönni az igaz tudásra« és »észhez térni«… a valódi értelme és jelentése mind a héber, mind a görög szónak ez: megtérni és Istenhez fordulni teljes szívvel, megismerni az Ő akaratát, és törvényeinek megfelelően élni, s kigyógyulni romlott természetünkből Lelkének olajával és a tanaihoz való engedelmesség borával.”

Jelentős nyelvújító is volt: olyan szavakat vezetett be az angol nyelvbe, mint a „passover” (pászka, húsvét), „scapegoat” (bűnbak), „mercy seat” (engesztelőhely) vagy „atonement” (kiengesztelés).

Vita Morusszal

Egyre népszerűbbé vált a wormsi biblia Angliában (mintegy hatezer példány kerülhetett belőle forgalomba). Ezért London püspöke a nagy humanistának, a protestánsok rettenthetetlen ellenfelének, Morus Tamásnak engedélyt adott eretneknek nyilvánított könyvek olvasására, azért, hogy azokat angol nyelven megcáfolja. 1529-ben a Dialogue Concerning Heresies (Párbeszéd az eretnekségekről) című művében Morus azt állította, hogy nem az Újszövetséget, hanem „Tyndale Testamentumát” égették el, mivel az megrontotta Isten igéjét. Felrótta, hogy az „ecclesia” szót „congregation”-ként (gyülekezet), nem pedig „church”-ként adta vissza Tyndale. A fordító szerint azonban a „church” a papságra utal, míg a „congregation” azokra az emberekre, akik valóban hisznek Krisztusban. Morus számára az is elfogadhatatlan volt, hogy Tyndale a görög agape szót angolul „love”-nak, nem pedig „charity”-nek fordította. Tyndale válaszában úgy ítélte, hogy a „love” átfogóbb, mert magában foglalja az „isteni szeretetet” is, a „charity”-t pedig nem lehet igeként használni: nem lehet azt mondani, hogy „charity God”, csak azt, hogy „love God” (szeresd az Istent), vagy „God loves you” (Isten szeret téged). A szeretet Istentől ered, ezért a „love” pontosabb fordítás, mint a „charity”. A „charity” azért is félrevezető, mert az emberi érdemeket jelző jó cselekedetekre utal. A Morusszal folytatott vita középpontjában az állt, hogy az egyház van-e a Szentírás előtt, vagy fordítva. Morus az első, Tyndale az utóbbi mellett érvelt. Bár az 1611-es Jakab király Bibliája a charity szót is használja, Tyndale nyelvújító szerepe vitathatatlan.

Egészség vagy üdvösség

Ha Tyndale 1526-os fordítását összevetjük a revideált 1534-es kiadással, izgalmas nyelvi kuriózumokra figyelhetünk fel. Míg a wormsi bibliában Tyndale a görög soteria, a latin salus (megmentés, üdvösség) szót 1526-ban még „health”-ként (egészség) fordítja, addig nyolc évvel később, az 1534-es átdolgozott változatban szinte kivétel nélkül a „health” szót a latinos „salvation”-re (megmentés, üdvösség) cseréli. Egy helyen azonban elfelejtette kiszűrni a neki valószínűleg archaikusabbnak tűnő „health”-et: a Lukács 19,9-ben Jézussal ezt mondatja Zákeusnak: „Today is health come to this house” (e napon egészség [értsd: üdvösség] érkezett e házhoz).

Cselekvő Szentírás

Modern kutatók felismerték, hogy Tyndale fordítása a modern beszédaktus-elmélet szempontjából is igen tanulságos. Kimutatták, csupán tucatnyi oldalon belül Tyndale nem kevesebb mint tizennyolc különböző beszédaktust jelöl, nevükön nevez olyan nyelvi cselekvéseket, amelyeket a Szentírás végrehajt: ígér, elnevez, kinevez, kijelent, ad, elítél, átkoz, kötelez, megöl, kétségbeesésbe kerget, megszabadít, megtilt, az élet szolgálatára rendeli, sebez, megáld, meggyógyít, gyógyít és ébreszt. Előrevetíti Wittgenstein gondolatát, miszerint a nyelv nem csupán a propozíciós tartalmak közvetítésére szolgál.

Élet és halál kérdése

Tyndale nemcsak a katolikus Morus Tamással, hanem reformátor társával is éles vitába keveredett, méghozzá a nagy nyilvánosság előtt, az 1534-es fordításának második előszavában. A szintén Németalföldön tevékenykedő George Joye eljárása ellen, aki úgy adta ki újra Tyndale 1526-os Újszövetség-fordítását, hogy az ő megkérdezése nélkül a „resurreccion” (feltámadás) szó helyett huszonkét helyen ezt írta: „The lyfe after this” (élet ezután), bár hetvenhárom helyen megtartotta a „resurreccion”-t. Tyndale számára a terminológia „élet és halál kérdése”, tehát nemcsak etikai, hanem súlyos teológiai kérdés is. Szerinte ez „hitvallási helyzet” kérdése: ő elvetette a lélek halhatatlanságának platóni eszméjét, s tanítása inkább Luthernek a „lélekalvás” gondolatához állt közel, miszerint a lélek „alszik” egészen a feltámadásig, ami nemcsak az ember testének, hanem a lelkének is a feltámadása lesz. Ezt írta: „Annyit tartok az eltávozottak lelkéről, amennyi bizonyítható a Szentírás egyértelmű tanítása alapján: azt gondolom a Krisztus hitében és Isten törvényeinek szeretetében eltávozott lelkekről, hogy nincsenek rosszabb helyzetben, mint amilyenben Krisztus lelke volt attól a pillanattól, melytől fogva lelkét Atyja kezébe adta, testének feltámadásáig, mellyel dicsőségbe és halhatatlanságba került.” Tyndale szerepe ebben a vitában azonban korántsem pozitív. George Joye személyét és életművét a magyar egyháztörténész, Juhász Gergely a közelmúltban rehabiltálta.

Máglyahalál

Az alig egy évtizedes fordítói és hitharcos munka azonban hamarosan véget ért. 1534-ben egy önmagát barátnak álcázó kém Tyndale közelébe férkőzött, és elárulta őt. Letartóztatták, és Brüsszel közelében egy várba zárták. Egyik fennmaradt, latin nyelvű levelében Tyndale arra panaszkodott, hogy nincs meleg ruhája. Kért még egy lámpát és egy héber nyelvtant, hogy dolgozni tudjon. Másfél év után Tyndale-t bíróság elé állították, kihallgatták, eretneknek nyilvánították, majd átadták a világi hatóságoknak, és 1536. október 6-án máglyán elégették. A halála előtti mondata: „God, open the King of England’s eyes” (Istenem, nyisd ki Anglia királyának a szemét), sokak szerint profetikusnak bizonyult: Tyndale halála után három évvel VIII. Henrik elrendelte az ő fordítását alapul vevő Great Bible (1539) használatát az anglikán istentiszteleteken.

Tudatosan készülve a mártírhalálra Tyndale fiatal barátjának, a már korábban börtönbe vetett, kiváló teológusnak, John Frithnek írta, akit utóbb szintén megégettek: „Ne félj a fenyegető emberektől, és ne bízz azokban, akik szépeket mondanak; abban bízz, aki megtartja ígéretét, és megteszi, amit mond. A te ügyed Krisztus evangéliuma, a fény, melyet a hit vérével kell táplálni. Naponta kell gondozni a mécsest, visszanyesni kanócát, reggel és este feltölteni olajjal, hogy ne aludjon ki a fénye. Bár mi bűnösök vagyunk, az ügy helyes. Ha támadnak is bennünket a jó tetteinkért, türelmesen szenvedünk és kitartunk, mert Istennek ez tetszik, mert Ő erre a célra hívott el bennünket. Mert Krisztus is szenvedett értünk, olyan példát hagyva nekünk, hogy kövessük lépteit, ki bűntelen volt. Ezt a szeretetet kaptuk tőle: értünk életét adta; ezért kell nekünk is testvéreinkért életünket adni.”

Kimutatták, hogy Tyndale fordításának mintegy nyolcvanöt százalékát átvette az 1560-as genfi biblia, majd az 1611-es Authorized Version (Jóváhagyott változat), Jakab király Bibliája is, amely évszázadokon keresztül az angol és az amerikai nép, költők, írók, művészek és tudósok Szentírása volt. Tyndale ritmusa, szóalkotásai, szóképei, szófordulatai, mondatképzése, retorikája máig visszhangzik az angol nyelvű igehirdetésben és vallásos eszmecserében, amint a szépirodalomban Shakespeare-től kezdve a kortársakig. Páratlan teljesítmény.

 

A szerző irodalomtörténész, a KRE tanára

Nyitókép: A wormsi Biblia: János evangéliuma (forrás: Wikimédia)