Hogy mit tesz? Kapkodja a fejét. Különösen, ha a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont Teremtésvédelmi Kutatóintézetének Genezis Kiválósági Diákműhelye és az egyetem Állam- és Jogtudományi Kara által szervezett beszélgetés résztvevői olyan szakavatott kutatók, mint Újházi Lóránt István atya, Nyéki Zoltán bioetikus, Szilágyi Pál versenyjogi szakértő, Gerencsér Balázs közigazgatási szakértő. A beszélgetést Tahyné Kovács Ágnes moderálta, aki engedte, hogy minden oldal kibontakozzék, de azért ismét és ismét éreztette a hely szellemét, vagyis azt, hogy egy egyházi intézmény, a PPKE Állam- és Jogtudományi Karának dísztermében ülünk.

Eszköz lehet, a teremtésvédelemben is (Pixabay)

 

Felütésként a téma fontosságát igazolandó említtessék meg, hogy XIV. Leó pápa első enciklikája is ebben a témában mutat utat a világegyház tagjainak. Bár az enciklika elemzésére egyik előadó sem vállalkozott, annyit azért megjegyeztek, hogy az egyházfő

kiemeli az állam szabályozó, ellenőrző szerepének fontosságát.

És már fel is vetődik a kérdés: vajon az államnál jobb helye van-e az AI-nak, mint a multiknál? Hiszen a technológiai ismeret birtoklását az állam is használhatja rosszra, mint ahogy erre már nem egy példa volt a történelemben.

Milyen rosszra is? Igen, a fegyverek minél precízebb, kifinomultabb embert pusztító képességére. Hogy aztán a másik oldalon pedig éppen úgy az AI segítségével kifejlesztett fegyverek által akadályozzák ezt meg. A verseny ebben is örök és végtelen.

Ha már fegyverkezés és AI, engedjük el kicsit a fantáziánkat, ahogy az a beszélgetés során is nemegyszer megtörtént.

Vajon egy AI által vezérelt drón nem adhatná-e meg magát, ha érzékeli, hogy elkerülhetetlen a megsemmisítése?

Hogy aztán szépen felhasználják az alkatrészeit békés célokra. Kardból ekevasat a XXI. században… Mindez persze csak felvetés, bár nem úgy tűnt, mintha nem lenne komoly. Lesz-e ilyen vagy sem, megláthatjuk (nem is olyan soká), a technológia fejlődése mindenesetre szédítő sebességű.

A fegyverek minél precízebb, kifinomultabb embert pusztító képességére is használható... (Pixabay)

 

Le is kellene lassulnia, lassítani csupán néhány hónapra, amíg a vezető tech cégek felett (?) álló államok megegyeznek felhasználásának korlátaiban, mint a hatvanas évek elején az atomcsend-egyezmény során is történt. Ez azonban jelenleg lehetetlen, s minden nappal lehetetlenebbnek látszik. Amelyik cég ugyanis lelassul, az menthetetlenül lemarad, végül kihullik a versenyből. Az AI fejlődésének sebességét nem hónapokban, különösen nem években, inkább napokban mérik.

Egyelőre tehát a verseny őrült tempójú, és hogy hová jut, annak elképzeléséhez csak a fantáziánk szab határt.

Mára a mesterséges intelligencia gyakorlatilag önálló életet kezdett élni, saját magát fejleszti,

s ebben az ember szerepe már csak a korrekció. Vagy már az sem.

Mi lesz mindennek a következménye, hová jut a világ? Legkevesebb, hogy a munka egy részét átveszi az AI. Elhangzott olyan merész kijelentés is, hogy egy-két év múlva megszűnhet a fehérgalléros munkavégzés. Vagy ha egy-két év múlva még nem is, de nagyon rövid időn belül. (Az a legkevesebb, hogy néhány év múlva már egy ilyen cikket is a mesterséges intelligencia írna. Mint ahogy a szakdolgozatokat már manapság is. De ezt tekintsük a csapos közbeszólásának…)

A kérdés persze adta magát: jó ez vagy sem? Ez lesz maga a megvalósult kommunizmus, majd a véleményt hangoztató gyorsan korrigálta is magát és szocializmusra igazította a szót. Mindenesetre több időnk lesz egymásra vagy meglesz a rák ellenszere…

Vagy éppen nem tud mit kezdeni magával az ember, ami számos deviancia forrása lehet,

teszi hozzá megint a krónikás.

Van azonban egy bökkenő. A mesterséges intelligencia használata ugyancsak energiaigényes. Honnan lesz hát minderre energia a véges Földön? Az űrből, hangzott kapásból a felelet, már most százával lövik fel az energiát gyűjtő és a Földre továbbító műholdakat.

Itt azért még nem tartunk, az viszont realitás, hogy szűkítheti a társadalmi csoportok közötti ollót, azok is tudáshoz juthatnak, akiknek a drága egyetemre, de akár csak az érettségire felkészítő tanárra nem jut. Másfelől tágítja is azt a bizonyos különbséget ember és ember között. A környezet még intenzívebb igénybevétele ugyanis

növeli a klímaváltozás sebességét, aminek a levét elsősorban Afrika issza:

miközben a felmelegedés nyolcvan százalékban ezt a kontinenst sújtja, mindössze három százalékban felelős érte.

Az ember a kontinensek távolából is képes likvidálni az ellenségét (Pixabay)

 

Ugyanígy átírja a háborús etikát is: az ellenség megölésére egy-kétezer éve gyakorlatilag még csak face to face volt lehetőség, ma már az ember a kontinensek távolából is képes likvidálni az ellenségét. Mindez átírja a hadviselés ethoszát is: az filozófia e téren gyakorlatilag már csak papíron létezik, szerepét átvette a jog.

Akkor most mi is van? Átveszi-e az uralmat a mesterséges intelligencia az ember, a teremtett világ felett, vagy sem?

Megmarad egy matematikai kalkulációs rendszernek vagy önálló életet kezd élni, s az ember fölé kerekedik?

A kérdés éppen úgy filozófiai, mint teológiai. A mesterséges intelligencia nem rendelkezik a teremtett ember olyan tulajdonságaival, mint az érzelem vagy például a lelkiismeret. És nem tud kapcsolódni a Teremtőhöz sem. Megmarad tehát eszköznek, amit aztán mi használunk – jól vagy rosszul…

 

Nyitókép: Pixabay