Néhány évvel ezelőtt a horvátországi Újlak (Ilok) közelében, a Duna-parton fémkeresők bronzból készült, nem túl jó állapotú tárgyat találtak, melynek az egyik oldala szélén körbefutó, feliratnak tűnő jelek, közepén pedig hátra tekintő állat-
alak látható. Azt már a felfedezés pillanatában érzékelni lehetett, hogy a kicsivel több mint hat centiméter átmérőjű korong nem egyszerű szórványlelet, hanem különös értéket képviselhet. Ez a feltételezés utóbb be is bizonyosodott.
Hrvoje Vulic múzeumigazgató, Magdó János magyar főkonzul és Szabó Géza régész az eddigi eredményekről és a további kutatások lehetőségeiről egyeztetnek (fotók: Szabó Géza régész archívumából)
A kincsről tudomást szerzett a Vinkovci Városi Múzeum, és közvetítőkön keresztül sikerült is megvásárolnia. Az új szerzemény híre három esztendeje jutott el a magyar kutatókhoz, akik hamarosan bekapcsolódtak a vizsgálatokba. A csapat tagjai: Anita Rapan Papeša, Hrvoje Vulic és Szabó Géza régészek, Zelliger Erzsébet nyelvész és Hosszú Gábor írásinformatikus. Kutatásaik során kiderült, hogy a tárgy viaszveszejtéses technikával megöntött, bronzból készült tükör, rajta barsz (leopárd, párduc) ábrázolás rajzolódik ki – ehhez hasonló a magyar honfoglalás (IX–X. század) egyéb leletein is szerepel –, hátoldalán pedig harmincegy jelből álló, a Kárpát-medence eddigi második leghosszabb korai rovásfelirata olvasható.
A továbbiakban olvashatnak:
- a lelet készítési idejének meghatározásáról
- az alkalmazott egyedi öntéstechnikai eljárásról
- a rovásírás megfejtésének nehézségeiről
- a képi díszítőelemek szimbolikus jelentéséről
- a szöveg és népdalaink rokonságáról
