Amint megérkezik a jó idő, az emberek többsége ugyanazt a késztetést érzi: induljunk el. El a megszokott utcáktól, a napi rutintól, el a munkahely szorításából. Néha még önmagunktól is. Hogy vajon miért érezzük ilyenkor ezt a késztetést, annak okát nem itt fogjuk kideríteni. Arra azonban kísérletet tehetünk, hogy megfejtsük, miért neveztek el eleink magyarul bizonyos idegen országbeli helyeket, városokat. Mert
nem Wienbe megyünk, ha Bécsbe indulunk,
és nem Leipzigbe utazunk, ha Lipcsét szemeljük ki úti célul. Most senki emberfia nem akarja Lembergbe, a háború sújtotta ukrán Lviv városába, oroszul Lvovba venni útját, de a XVIII–XIX. században világhíres egyetemére sok magyar ifjú járt. Mások peregrinációja Krakówba, vagy a lengyel–magyar történelmi és kulturális kapcsolat miatt kialakult magyaros névváltozatú Krakkóba vezetett. Ennek a hangulatos dél-lengyel-
országi városnak, csakúgy, mint az sz-szel ejtendő Warsawa, magyarul Varsóként emlegetett fővárosnak a megnevezése is emlékeztet az idegen eredetire. Szilézia történelmi fővárosának, Wrocławnak is volt magyar neve a német Breslau mellett. A magyar beszélő nem tudta könnyen ejteni a szláv mássalhangzó-torlódást, kiejtését saját hangzásvilágához igazította, így lett belőle Boroszló. Családom nevében a közeli osztrák város nevének -i képzős alakja őrződhetett meg, hiszen Graz régi magyar nevét Gréc, Geréc, Gerec formában találjuk régi dokumentumainkban.
De vajon miért nevezi Bécsnek a magyar az osztrák fővárost?
A Wien név a római kori Vindobona erőd nevéből ered, de a letelepedett magyarok nem római közvetítéssel vették át, hanem a szláv beča ’külső őrhely, kerítés’ szót vették alapul, minthogy a területet határvidékként, gyepűként jelölték ki. Az Ausztriával határos nyugat-dunántúli földrajzi nevek – Őrség, Őrvidék, Felsőőr – is erre utalnak. A német város, Leipzig Lipcse elnevezése is szláv szóból alakult ki a magyarban. A középkori magyarok átvették a lipa ’hársas hely’ jelentésű szóból eredő Lipca nevet, ebből magyarosították Lipcsére.
Az egykori magyar főváros, Pozsony és a szlovák Bratislava név sem mutat hangtani hasonlóságot, még ha egy tőről fakad is. Az ott élő németek a vár szláv ispánjáról, Brezalaus vagy Braslav vezérről nevezték el a települést, s lett Pressburg az ő nyelvükön. A Pozsony névalak ebből ered, de sajátosan magyar ejtéssel.
Kodály Zoltán daljátékából lehet ismerős a Majland elnevezés. Háry János katonai világát és honvágyát festi le az a katonadal, amelyet a népdalgyűjtő a Csallóközben jegyzett le.
Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik,
de Majlandban harminckettő látszik.
Inkább nézem az abonyi kettőt,
Mint Majlandban azt a harminckettőt.
Észak-Itáliában a korábbi évszázadokban a Habsburg Birodalom magyar ezredei is szolgáltak. A magyar bakák, akik német anyanyelvűekkel voltak egy kötelékben, Milánó német nevével (Mailand) említették a tartományt és a várost. Ebben a névformában maradt fenn a népdalokban is.
A népmeséinkben gyakran említett Óperenciás-tenger nem tűnik konkrét hely megnevezésének,
pedig ennek a mesehelynek is van valós etimológiája. A középkorban a magyarok számára a nyugati világ határát jelentette a mai országhatártól csupán néhány száz kilométerre fekvő legrégebbi osztrák város és folyója. A név az Enns folyón túli területet jelenti, németül ob der Enns vagy ober Enns. A magyar népetimológia a zöngétlennek hallott mássalhangzókkal Óperencnek magyarította.
Nem kell elmennünk a világ végére, hogy azt tapasztaljuk: régi magyar városaink nevét ma hivatalosan szlovákul, románul, ukránul, szerbül, horvátul vagy németül említik. Hűségének köszönhetően éppen
nem Ödenburgnak nevezzük Sopront,
ám ha egy magyar ember az idegen országokhoz csatolt történelmi Magyarország területére lép vagy ott él, nem Belgrádban, hanem Nándorfehérváron emlékezik Hunyadi seregének győzelmére, nem Osijeknek, hanem Eszéknek a Dráván átívelő hídját említi, amikor a XVII. századi oszmán betörés visszaverésére emlékezik, nem Cluj-Napocában, hanem Kolozsváron (vagy Kolozsvárott, Kolozsvárt) keresi fel Mátyás királyunk szülőházát, és nem Košice dómjában, hanem Kassán imádkozik harcban veszett katonáinkért, magyar örökségünk fennmaradásáért.
Nyitókép: Bécs, Kärntner Strasse az Opernring felől nézve, balra az Opera, 1928. Forrás: Fortepan / Ladinek Viktor
