Vajon teljesek-e az ismereteink a mohácsi csatáról?

A történelmi téma számos feldolgozása ellenére óriási tévedés lenne azt hinnünk, hogy mindent tudunk a mohácsi csatáról. Sőt, az elmúlt évek kutatásai éppen azt bizonyították, hogy komoly nehézségek tornyosultak a tények megismerése és értelmezése elé. Hosszú ideig a magyarországi tudós közösség nem nézett szembe a korábbi évszázadok számos megállapításával, nem ellenőrizte megfelelően azokat. Csak az utóbbi időben sikerült ledönteni a megértést gátló akadályokat.

Pontosan mire gondol?

Arra többek között, hogy korábban mindenki egyetértett abban, hogy a csatavesztés sorsfordító jelentőségű, noha

az 1526-os korszakhatárral valószínűleg maguk a kortársak sem értettek volna egyet. Csak a későbbi évszázadokban alakultak ki azok a korszakhatárok, amelyekre a nemzeti történeti konstrukció felépülhetett.

Kiderült, hogy máig ható következményei voltak annak, hogy a történészek hogyan tálalták a csatavesztés tényét. Szemléletváltásra volt szükség a tudományban – nemcsak a történettudományban, hanem többek között a művészettörténetben és az irodalomtörténetben –, hogy felismerhetővé válhasson, hogyan használták fel a korábbi politikai rendszerek a mohácsi csatavesztést saját világképük építésére, hatalmuk megerősítésére.

 

B. Szabó János: Óriási tévedés lenne azt hinni, hogy mindent tudunk a mohácsi csatáról  A szerző felvétele

 
Olyan volt a majd négyszáz éves Habsburg Birodalom számára a mohácsi csatavesztés, mint a Kádár-rendszernek 1956. Az volt a mindenre magyarázatot adó fundamentum: ott teremtődött meg a jogalap a Magyar Királyság megszerzésére. Az, hogy a csatavesztést és az azt megelőző okokat-okozatokat hogyan mutatták be, abban jórészt már a csata utáni napokban a Habsburg Birodalom aktuálpolitikai szándékai tükröződtek, és még évszázadokig ez a helyzet maradt fenn.

Amíg a Habsburg-dinasztia jelen volt, addig tovább éltek a mohácsi csatavesztéssel kapcsolatos elképzelések is.

Leegyszerűsítve: komoly politikai okai voltak annak, hogy árnyaltabb, oknyomozó történetírásra nem volt igény. A történészek azzal a tudásanyaggal dolgoztak, amely ismert volt, anélkül, hogy mélyebb összefüggésre kíváncsiak lettek volna. Lényegében mindenki megelégedett a felelősök és a bűnbakok keresésével, közülük a legismertebb Szapolyai János, aki a Habsburgok ellenében lett király, nem sokkal a csata után.
 

Erről szól még a cikk:

  • Szapolyai Habsburg birodalmi érdekből lett „árulóvá”?
  • Vajon a XVI. századi Habsburg Birodalom politikai céljai alapján kialakult történeti narratívák hatottak a közelmúltig?
  • Megváltoztatta-e meg a kutatások szisztémáját a tömegsírok megtalálása?
  • Mi jelenti a mohácsi csata kutatásának legfontosabb jelenkori lehetőségeit?