Ami nincs, az az úgynevezett napszűrő. Pedig nagyon kell, ha nem akarom kiégetni a fényképező érzékelőjét. Felhívtam a környékbeli fotósboltokat, tudnak-e segíteni, futószalagon érkezett mindig ugyanaz a válasz: nem, sajnos nem tudnak. Valahol Budapest túlsó végén ugyan tudnának, de nincs az a gyémánt alkatrész, amiért át- és visszavergődnék a városon kánikulában, csúcsforgalomban.

Mit lehet tenni? Venni egy mély lélegzetet, és előkotorni személyiségem kissé megkopott közép-európaiságát: addig heftölök és berhelek, buherálok és kendácsolok, mígnem összehozok valami használhatót.

Mondjuk hegesztéshez használt védőüvegből. Felhívtam a környékbeli szerszámáruházakat, tudnak-e segíteni, futószalagon érkezett a válasz: nem, sajnos nem tudnak. Egyik barkácsáruház honlapján találtam, megrendeltem, visszaírtak két óra múlva, hogy bocsi, még sincs. Elegem lett, kocsiba vágódtam, sorra jártam a narancs meg a kék áruházakat, a harmadik kékben találtam, ugyan csak majdnem olyat, mint amit kerestem, de jó lesz ez. Igazán nincs min csodálkoznom, barkácsboltos legyen a talpán, aki előre megérzi, hogy így, nyár közepén a fél országnak hirtelenjében hegeszteni támad majd kedve.

Arra viszont felfigyelhettek volna az élelmes szemüvegboltosok, hogy a napfogyatkozás megtekintésének legalapvetőbb kelléke a kartonból és fekete fóliából készült speciális szemüveg. Végigjártam a szomszédos pláza összes optikaboltját – szám szerint négyet – és mindenféle más üzletet, de nem volt sehol. Hol vagytok ti, hol, népem csempészei és zugárusai, akik szilveszterkor petárdákat és rakétákat kínáltok a csomagtartóból? Hol, ti derék legények és leányok? Nagy üzletről maradtatok le, ezt az optikák eladóitól tudom, elárulták, hogy bizony rengetegen keresték a speciális okulárét.
Hazafelé eszembe jutott, hogy nekem tulajdonképpen van napfogyatkozás-szemüvegem. Csak meg kell találnom. Mindössze három fiókot kellett végigkotornom, máris meglett. August 11, 1999 – áll rajta a dátum. Ezzel néztem a teljes napfogyatkozást huszonhét évvel ezelőtt. Aztán 2004-ben újra elővettem, amikor a Vénusz fekete pontja átvonult a Nap előtt. Ennyi idő alatt hatszor költöztem, nem is értem, hogy nem került kukába. Leteszteltem egy erős lámpával. Nem találtam rajta sérülést. Az ember néha egészen meghatódik az ipari termékek hűségétől. Jó volt akkor, jó lesz most is…

Szóval a napszűrő. Egyik fotógépemet évek óta alig használom. Egyszer lefényképeztem vele a Holdat, égi kísérőnk egészen jól mutatott a képen. Ennél komolyabb referenciára most nincs szükségem. Valahogy csak oda kell erősíteni elé az üveget. Körülnéztem a lakásban. Találtam egy félliteres PET-palackot. Aztán egy üres sörösdobozt. A többi már mérnöki munka volt. A palackból hengert vágtam, a sörösdobozból köpenyt rá, és mindkettőt az üvegre ragasztottam. Találtam itthon matt fekete akrilfestéket is, azzal lefestettem az egészet. Vagyis majdnem az egészet, a sör címkéjéből fedetlenül hagytam valamennyit – az ínyencek kedvéért. Most itt szárad a konyhában. Mellette fekszik az 1999-es kartonszemüveg.

Holnap este a Hold a számítások szerint megérkezik a Nap elé. Ebben különösebben nem kételkedem, tapasztalatom alapján az égitestek meglehetősen megbízhatók.

A többit meglátjuk.